33 éves, 1 gyermekes anyuka vagyok. Mindig nagyon szerettem biciklizni, és balatoni nyaralások alkalmával irigykedve néztem a “bicikliúton” elsuhanó túrázókat, régi vágyam volt már belevágni nekem is egy ilyen kalandba.
Úgy alakult, hogy 4 éves lányom ovis társának az anyukájának elmeséltem ezt a vágyamat, és ő egyből kedvet kapott a dologhoz, szóval végre partnerem is akadt. Talán elmondhatom, hogy a készülődés hetei és a túra végére ismerősökből barátnők lettünk :).
Nem vagyunk rendszeres biciklizők, nem tudtuk, hogy fogjuk bírni, de mivel a gyerekek felügyeletét is meg kellett oldani, a lehetőségeink alapján 4 naposra terveztük a túrát, átlag kb. napi 50 km-rel számolva.
Első megoldandó feladat az volt, hogyan juttassuk el a bicikliket Szegedről Budapestre. Felmerült, hogy a Balatonon kölcsönzünk bringákat, de mivel nem értünk a szereléshez, javításhoz, ezért nem mertünk úgy tervezni, hogy bizonytalan állapotú biciklikkel vágjunk neki. Inkább elvittük szervizbe a hobbi kerékpárjainkat (nekem egy MTB-om van, barátnőmnek sima városi biciklije), hogy nézzék át és készítsék fel az útra (plusz csomagtartó felszerelése a túratáskához, tartalék alkatrészek beszerzése: gumibelső, szelepgumi). Ennek ellenére az indulás reggelén süvített a levegő az egyik gumimból, a férjem szerencsére kicserélte nekem a hibás szelepgumit. Bíztunk benne, hogy ha a túra során műszaki problémánk akad, találunk valakit, aki a nálunk lévő alkatrészek, szerszámok segítségével megoldja az esetleges problémákat.
Nem mertük a postára bízni a biciklik eljuttatását, maradt az autós szállítás. Családunkban van vonóhorgos autó, és mivel tudtunk helyben kölcsönözni vonóhorogra szerelhető kerékpártartót, így ezt a megoldást választottuk.
Siófokról terveztük a túra indulását, mivel egy ismerősünk apartmanjánál meg tudtuk oldani a parkolást, így az autót is biztonságban hagyhattuk.
Szombat reggel elindultunk Szegedről Siófokra autóval, kb. 10-re odaértünk, lepakoltunk, és 11 körül, a legnagyobb melegben elindultunk keleti irányba. Igazi, meleg nyári nap volt, felhők nélkül. Első nap Balatonfüredig terveztük az eljutást.
A balatonvilágosi vasútállomásnál teljesen eltévesztettük az irányt és elindultunk dél felé egy mellékúton, de szerencsére elég hamar (kb. 1-2 km után) gyanús lett, hogy túlságosan távolodunk a Balatontól, és visszafordultunk. Egy sima autóúton mentünk keresztül végig a városon, a mai napig nem tudjuk, hogy az volt-e a kijelölt kerékpárút vagy valahol máshol kellett volna menni. Balatonakarattyán a Kisfaludy sétányt választottuk, ahonnan tényleg nagyon szép volt a panoráma, de a kőzúzalékos út nem tetszett nekünk, ezért itt inkább a füvön kerekeztünk.
Közben meghibásodott a sebességmérő órám, ami eléggé zavart, mert szeretem kontrollálni, hogyan haladunk, megtett km-ek, átlagsebesség, stb. Igaz az “okostelefon”-omon elindítottam egy alkalmazást, ami rögzített minden adatot GPS alapján, de azt menetközben nem könnyű figyelni. Balatonkenesén a vasút mellett megláttunk egy bicikliszervizt és megálltunk computert venni. A szervizes srác fel is szerelte nekem és felajánlotta, hogy vigyáz a biciklikre a cuccokkal, ha kedvünk lenne átmenni a szemközti strandra. Mivel nagyon meleg volt és a napi táv majdnem felét teljesítettük (20 km-nél tartottunk), ezért kaptunk az alkalmon és lementünk a balatonkenesei strandra. Kb. 2 óra hossza pihenés után folytattuk utunkat Balatonfüred felé. További megállás nélkül jutottunk el Füredre délután 6-ra, így megvolt az aznapra tervezett 50 km. A központban kerestünk szállást, ahol mikor mondtuk, hogy 1 éjszakára kell, többen azt mondták, hogy telt ház van (ez nem biztos, hogy igaz volt…), mert aztán az egyiknél mégis lett üres szoba. A kezdetben mufurc néni aztán reggelre már egész barátságos lett. Rájött, hogy talán nem minket kellene okolni a gazdasági problémái miatt (amire este panaszkodott). Lepakoltuk a cuccainkat, majd kisétáltunk az éppen tartó hal- és borfesztiválra.
Közben úgy döntöttünk, hogy másnap megpróbáljuk kicsit meghajtani magunkat, és elmegyünk Keszthelyig, hogy meglegyen az északi part. Reggel 8-kor elindultunk. Az elején sikerült elég jó tempóban haladni, a lejtők segítségével mindig könnyen leküzdöttük az utána következő emelkedőket.
Ezen a napon is volt egy nem tervezett kitérőnk. Zánka központjában van egy felfelé mutató körutas tábla, de szerintem a következő utcánál lennie kellett volna egy balra mutatónak is. Mindenesetre mi a tábla alapján elindultunk hegynek felfelé, de mivel elég nehezen bírtuk az emelkedőt, és a végét sem láttuk, ezért visszafordultunk és a part mentén mentünk tovább, ahol szintén találtunk egy körutas táblát. Itt megfogadtunk, hogy többet nem indulunk el a Balatonnal ellentétes irányban, ha nincs a látótávolságon belül egy visszairányító tábla. Révfülöpön (kb. 30 km-re Füredtől) álltunk meg, ahol a Szigeti strandon 3 óra hosszán keresztül pihentünk. Itt a strand zárható szekrényeit használtuk fel fontosabb értékeink megőrzésére. Ezután nekivágtunk a további, még nagyobb domboknak. A második napon is folyamatosan tűzött a nap és sokkal kevesebb árnyék volt sajnos, mint az első napon. Badacsonynál egy emelkedőn való váltás közben leesett a láncom, de szerencsére sikerült visszaraknom. Csak csupa olaj lettem :). Itt a Római úton mentünk végig.
A meleg és a sok domb ellenére este kb. 7 órára eljutottunk Keszthelyre, így az aznapi távunk 80 km lett. Nagyon fáradtak voltunk, de büszkék is a teljesítményünkre. Keszthelyen az Apát utca elején elég könnyen találtunk szállást, ahol nagyon kedvesek voltak, örültek nekünk, és büszkén mesélték, hogy milyen sok kerékpáros túrázó szállt már meg náluk, visszatérő vendégeik is vannak. Ezen az estén már azon törtük a fejünket, hogy esetleg másnap már vissza is tudunk kerekezni Siófokra, ahol megszállhatnánk az ismerős apartmanjában, hogy 4. nap reggel már indulhassunk is haza a gyerekekhez.
3. nap reggel szakadó esőre ébredtünk, nem is nagyon volt kedvünk felkelni. Persze a lábunk is érezte az előző napi hosszú távot. Végül elállt az eső, és 10 óra előtt elindultunk a déli part irányába. Balatonmáriafürdőn egy zápor bekergetett minket egy fagyizóba, de nem nagyon bántuk. Miután ettünk 1-1 finom kelyhet, elindultunk. Kimentünk a kikötőhöz, ahol eléggé fújt a szél, de még élveztük is, hogy vége a kánikulának.
Fonyódon is megálltunk gyönyörködni a Balatonban és a badacsonyi hegyek látványában, és megkönnyebbülve néztük a déli partról az északi part feletti sötét felhőket. Örültünk, hogy nem északon vagyunk.
Mire Fonyód túlsó részéhez értünk erősödött a szél, és ismét esni kezdett. Beültünk egy étterembe, és a bicikliket is sikerült fedett helyre tolni. Jól tettük, hogy nem hagytuk el a várost, mert elkezdett szakadni az eső. Kicsit ebédeltünk, bár nem voltunk túl éhesek, még a fagyizás óta nem telt el sok idő. Az internetről próbáltunk tájékozódni a várható időjárásról, hogy vajon meddig fog tartani a zápor, de nem látszódott, hogy csendesedne. Mérlegeltük a lehetőségeket. Kb. 35 km-t tettünk meg és úgy saccoltuk, hogy még kb. 45 km van Siófokig. Vagy vonatra szállunk, de akkor nem teljesítettük a teljes távot, vagy szállást keresünk, de akkor másnap kell még biciklizni. Végül, szinte egyszerre, mindketten úgy döntöttünk, ha már készültünk esőcuccokkal (esőkabát, takarózsákok a táskákra), egy szakadó eső nem fog minket megakadályozni abban, hogy sikerüljön a célunk, beöltöztünk és elindultunk 2 keréken Siófokra. Végül az égiek kegyesek voltak, folyamatosan csendesedett az eső, és kb. 10 km-en belül el is állt. Tócsák ugyan voltak az egész hátralévő szakaszon, de legalább felülről nem érkezett már utánpótlás. Végül este 8-ra (összesen a napi táv 90 km lett) megérkeztünk Siófok-Szabadifürdőre, és boldogan foglaltuk el a szállást. Nagyon örültünk, hogy sikerült teljesítenünk a teljes távot, ráadásul 3 nap alatt.
Másnap (4. nap) felpakoltuk az autóra a bicikliket, és elégedetten indultunk haza, Szegedre, a gyerekekhez.
Összefoglaló:
A kerékpárút nagy része (főleg délen) tényleg sima autóút, de nem túl forgalmas, szerencsére. Összességében az utak állapota – szerintem – nem rossz. A kitáblázás is elég jó, ahol szerintünk nem, azon a 2 ponton el is tévedtünk. Térképet vagy GPS-t figyelni biciklizés közben elég nehézkes, ezért mi a táblákra hagyatkoztunk.
Az északi part tényleg szebb, én legalább a déli parton szerettem volna közvetlen a part mellett biciklizni, de sajnos nem jellemző, hogy ott menne a kijelölt út.
Legközelebb lehet, hogy több figyelmet fordítunk a látnivalókra, de most nagyon hajtott minket a kíváncsiság, hogy mennyit bírunk.
Természetesen fontos a sok folyadék és a védelem a nap ellen. Az üléseink elég kényelmesek voltak, a fenekünkkel nem volt baj. Izmainkat esténként izomlazítóval kezeltük, és magnéziumos pezsgőtablettát iszogattunk. Barátnőm a kezeit fájlalta inkább, nekem pedig a vállam és a nyakam fájt, valószínűleg az alacsony kormánybeállítás miatt.
Lehet, hogy a csomagon lehetett volna csökkenteni (pl. vittem matracot a strandoláshoz :), de ha többször eláztunk volna, akkor jól jött volna az az 1-2 plusz ruha, amivel többet vittünk a felhasználtnál.
Legkésőbb jövőre megismételjük, mert nagyon szép emlékekkel gazdagodtunk. Azt is eldöntöttünk, hogy amint a gyerekeink elérik a megfelelő kort (ha már önállóan, biztonságosan, szabályokat ismerve tekernek), őket is elvisszük egy ilyen körútra, természetesen több napra elosztva…
Rácz Zsófia
