Június közepére terveztük a biciklizést, amikor még nincs kánikula, de azért már meleg van annyira, hogy fürödni is lehessen a Balatonban.
Balatonkenesén ismerősöknél hagytuk az autókat, innen indultunk el az északi parton egy szép csütörtök reggel, június 11-én. Négy napra terveztük az utat azzal a gondolattal, hogy napi ötven kilométer körül kéne megtenni majd aszerint, ahogy bírjuk. Szállást előre nem foglaltunk, sátrat sem vittünk, hogy ne kelljen annyit cipekedni. Kerékpárra szerelhető táskáinkat megtöltöttük a legszükségesebb holmival, külön kis táskában a nyereghez erősítve tartottuk az esetleges szereléshez szükséges szerszámokat, kormányra erősítve pedig egy másik táskában a fontos dolgainkat, iratok, pénz stb., hogy mindig szem előtt legyenek. Egy-egy üveg vizet vettünk magunkhoz és így felszerelkezve keltünk útnak hárman, barátunk Ági, a férjem és én.
Nagyon szép, tiszta idő volt, ezt már akkor megállapítottuk, amikor megálltunk először Kenesén a kikötőben és messzire elláttunk. Ez így volt kirándulásunk egész ideje alatt. Nem volt pára a víz fölött, viszont az erdei utacskákon érezni lehetett az előző napi eső utáni illatot. Kenesét elhagyva ugyanis a jelzőtáblákkal kiválóan ellátott kerékpárút nemsokára a madárdaltól hangos, vadvirágoktól illatozó erdőbe vezetett. Azt, hogy pontosan mikor milyen úton haladtunk, nem tudom leírni, nem jegyzeteltem, de az északi parton mindenütt kiválóak a bicikliutak, s ha megszűnik is, a jelzések alapján olyan falusi utcákba jutunk, ahol nincs nagy autós forgalom, legalábbis ezt tapasztaltuk mi. Viszont jól el lehet bámészkodni, hiszen mindenütt gyönyörűen rendbe tartott udvarokat látunk, sok-sok virágot, érdekes növényeket.
Valahol Balatonfűzfő táján
Balatonalmádi előtt
Balatonalmádiban megállunk a parkban, kicsit felfrissítjük magunkat, de az úton többször is ezt tesszük egy-egy szép helyen, főleg ha találunk egy kis árnyékot, mert amíg tekerünk, érezni a gyenge szelet, de amint megállunk, egyszeribe jó meleg lesz. Sapkát persze nem vittünk, kellett volna, vagy legalább valami árnyékoló a fejünkre, naptejünk viszont van és használjuk is, mert kell.
Balatonalmádi Öreg-park
Panoráma Örvényestől a község üdülőtelepe felé – balról a Tihanyi-félsziget széle
Paloznakra érünk valamikor dél után, megállunk ebédelni. Szép hely, telis-tele virággal, a sétányon éttermek sora felkészülve a szezonra és egy finom halászlét fogyasztunk el, kicsit szétnézünk a parton, majd folytatjuk utunkat. (Az említett sétány valószínűleg Alsóörsön vagy Csopakon volt, Paloznak parttól távolabb fekvő közpotjának más szépségei vannak – a szerk.)
Legközelebb a gyönyörű balatonfüredi sétányon pihenünk egyet a kellemes hűs fák alatt. Tihanyt ezúttal kihagyjuk, egyrészt mert nemrégiben jártunk ott, igaz, csak gyalogosan, másrészt mert az egy külön kis biciklitúra lesz majd legközelebb. Elhagyva a félszigetet találunk egy XIII. századi felújított templomot, jó lenne többet tudni róla, egy kis táblát találunk a falán szűk magyarázattal.
Eredeti tervünk, hogy elérjük Révfülöpöt délutánra megváltozik, mert erősen borul. Éppen elérjük Balatonakalit, amikor fújni kezd a szél. Ebben a pillanatban vesszük észre a kemping táblát, legurulunk a lejtőn. A kemping egy-két kilométernyi hosszan a tó partján húzódik s mire elérjük a túlsó végén levő recepciót, addigra megnyílnak az ég csatornái és szakad az eső. Elénk jött egy férfi, és segített biztonságba helyezni a bicajokat, mint utólag kiderült, ő valamilyen biciklis szövetség elnöke, egyben a recepción is ő fogadott, és azonnal tudta mi kell nekünk.
Amint egy kicsit csitult az eső, elfoglaltuk szálláshelyünket, mégpedig egy lakókocsit, amelyhez egy sátor is tartozott és oda bevihettük a bicikliket is. A lakókocsi olyan,mintha új lenne, tiszta és nagyon szép. Az egyik szobában két ágy, másik helység pedig egy komplett felszerelt konyha, ahol ki lehet alakítani az alvó részt is. Nyolcezer ötszáz forintot fizettünk ezért egy éjszakára hárman, ebben az árban benne volt az ágynemű is. Egy kis boltocska amiben mindent lehetett kapni, még nyitva volt és kellemesen meglepett Lala vendéglője, ahol védve az eső elől egy nagyon finomat vacsoráztunk. Elriasztott viszont a szúnyogok hada, de kiderült, ezek csak árva szúnyogok és nem bántanak, ilyenekkel eddig még nem találkoztunk.
Estére elállt az eső, felragyogott a nap és bearanyozta a tavat. Az esőtől illatos tóparti kempingben így alaposan kipihenhettük az aznapi ötvenkét kilométert, bár az igazat megvallva nem is voltunk fáradtak, még izomlázunk sem volt.
Kilátás a balatonakali kempingből
Kora reggel kipakoltuk a kempingasztalt és székeket a sátor elé, megreggeliztünk, a kisboltban megrendelhettük a kávét, teát, összepakoltunk és a friss, ám meleg időben indultunk tovább. Egy hatalmas emelkedővel kezdtük, szégyen ide vagy oda, mi bizony az Ágival inkább toltuk a biciklit, Sanyi viszont győzedelmesen várt a part tetején. Emlékezetes marad ez a szép út, erdős részen, hűs fák alatt vezetett a nyaralók közt. Innen aztán többször előfordultak emelkedők egész a tó nyugati sarkáig, aminek az az előnye, hogy lehetett hosszan gurulni is. 🙂
Valahol Zánka környékén
Egy kis emelkedő a szepezdi Víriusz utcában
Révfülöp kikötőjében megálltunk megpihenni és megnézni azt a helyet, ahonnan tavaly Ági átúszta a Balatont. Egy üdítő mellett alaposan átbeszéltük ezt a nem kis teljesítményt. Badacsony előtt elfogy a bicikliút. Az út mellett posztoló rendőrök se tudnak róla semmit, felvesszük hát a láthatósági mellényeket és a forgalmas 71-es úton az autók között megyünk tovább, ez volt utunk legszörnyűbb része. A veszettül száguldó autók közt nem egy élmény közlekedni, volt hogy a teherautó centikre húzott el mellettünk. Talán tíz kilométert mehettünk így, mikor végre újra megpillantottuk a kerékpárutat jelző táblát, amely levezetett a tópartra s innen talán a Balaton körüli legszebb helyeken jártunk. Szigliget várához nem tértünk ki, de több oldalról is megcsodálhattuk, amikor elhagyva azt, valahol megálltunk megérinteni a vizet. Nyugodt, szinte teljesen forgalommentes ez az út, alig néhány kerékpárossal találkoztunk. Egyébként is az északi oldalon sokkal kevesebb a kerékpáros, mint a délin, ami érthető a dombok miatt, ám az északi kétségkívül szebb és változatosabb épp azok miatt.
Panoráma Szigliget és Badacsony felé a Vonyarcvashegy előtti partról
Délután már itt is erősen sötétedett az ég, pár szem eső cseppent, így lemondtunk az ebédről, csakhogy minél előbb célba érjünk. Hévízt tűztük ki célul, hogy fürödhessünk, mert a Balaton a délutáni esőzések miatt nem volt olyan nagyon meleg. Keszthelyen keresni kellett a Hévíz felé vezető utat és egy kis segítséggel megtaláltuk, itt is autók közt és a belvároson keresztül kellett menni, a várost elhagyva ráleltünk az odavezető kerékpárútra. Ez megint egy különösen szépséges út, amely erdőn keresztül vezet, azaz lejt olyannyira, hogy fékezni kellett s egyenesen begurultunk a Hévízi-tóhoz.
A tóval szemben megtaláltuk a kempinget, a kempingben pedig nagyszerű szállást, a vizesblokk tetejére épített szobákban. Bringáinkat is bevihettük a a lépcsők alá az előtérbe. A szobákhoz fürdőszoba is tartozik és minden kényelemmel ellátott konyha, amire ugyan szükségünk nem volt, mivel bőséges reggeli is benne foglaltatott az árban. A kétszemélyes szobáért így tizenkétezer, az egyszemélyesért pedig nyolcezer forintot kértek, de ebből még kedvezményt is kaptunk.
Ezen a délutánon az esőfelhő kikerült minket, így négy órakor, amikor már a jó meleg tóban úszkálgattunk, újra ragyogott a nap. Jól esett a fürdés, mert az e-napi 66 kilométer úgyszólván kicsit kifárasztott, hiszen egész nap szembeszél fújt, sok volt az emelkedő és kicsit rákapcsoltunk, féltünk, hogy elkap valahol a vihar. Estére teljesen felfrissülve sétálgattunk a szép városban, megvacsoráztunk kedvenc lacipecsenyésünknél, ugyanis gyakran járunk ide s találtunk olyan helyet, ahol mindig frisset, finomat eszünk, kedves a kiszolgálás és az árak is a földön járnak.
Szombat reggelre sem volt izomlázunk, de éreztük az alsó felünket, ezért a nyergeken kellett igazítani. Zselés nyeregtakaróinkat leszedtük, hogy talán anélkül jobb lesz, aztán cserélgettük is, egy ideig mintha jobb lett volna. 🙂 Arra gondoltunk, mi lenne ha a hévízi csatorna mentén a földúton mennénk a Balatonig, ugyanis eszünkbe jutott, hogy milyen jó is volt ide begurulni a kb. négy kilométeres erdei úton, de most oda vissza is kell menni. Nem akadt senki, aki érdemleges felvilágosítást adott volna a földutat illetőleg, így a járt utat járatlanért nem mertük elhagyni s nekivágtunk az emelkedőnek, aminek megint az lett a vége, hogy a női csapat már a felénél leszállt a bringáról s tolni kezdte. Hanem ahogy megálltunk, abban a pillanatban szúnyogok milliói telepedtek ránk, így erősen sietve és lihegve értük el a csúcsot, ahol boldog megkönnyebbüléssel pattantunk rá újra, mígnem egy pár perc múlva Ági megálljt int, mondván ott, a félúton, ahol tolni kezdtük, alighanem letette a fényképezőgépét, és ott maradt. Egy pillanatnyi döbbent csend után indulnánk vissza, hiszen mindenki egyért, amikor észreveszi, hogy a keresett gép a csuklóján lóg. Ilyen előzmények után érjük el Keszthelyt. A hangulatos belváros már éledezett, kávézók teraszán ráérős emberek, egyszer itt is alaposabban szét kéne nézni.
Hévizről felfelé
Amint újra rákerülünk a Balaton körüli kerékpárútra, nagyon gyorsan haladunk. Jó minőségű az út, fák árnyékolják. Egyre több biciklissel találkozunk, csomagjaikból következtethetünk arra, hogy ki milyen hosszú úton jár. Helóval köszönünk egymásnak, több nagyobb csoport is szembejön, fiatalok és idősebbek is, magyarok és németek. Zala hídjánál megállunk, nekem itt mindig Matula bácsi jut eszembe a Fekete István Tüskevárjából. Az idő egyre melegebb és érdekes módon itt is szembeszél van, ami egyrészt előny, mert hűsít.
A Zala-hídnál
Egyre többször megállunk rövid pihenőket iktatunk be egyrészt a meleg miatt, másrészt mert érzékenyebben viseljük a nyereg érintését. Nagyon sok folyadékot fogyasztunk, de szerencsére a legkisebb falu boltjában is kapunk hűtött vizet.
Balatonmáriafürdő strandján lepakolunk és térdig gázolunk az iszapos tóban, jól esik lehűteni magunkat és nézni a szemben levő Badacsonyt és a Balaton északi partját, büszkén gondolunk arra, hogy ott is … ott is …. ott is jártunk.
Kilátás Baltonmáriafürdőről
Fonyódon ebédelünk, megint halászlét. Az első eset, hogy nem vagyunk megelégedve, a kiszolgáló személyzet bunkó. Valami brigádmunkás féle fiatalok, és látszólag nincs kedvük velünk foglalkozni, a tulaj azóta ezt nyilván észrevette és talán lecserélte őket.
Balatonboglár – újabb pihenő, itt ért partot a Balaton átúszásánál Ági s ezt megint meg kellett közelebbről is nézni. A tóban hattyúk úszkálnak, a nádas szélén valamilyen gémek. A település a sok virággal és szép zöld parkjával elbűvöl.
Balatonboglár
Balatonlelle előtt egyre rosszabb az út, a fák gyökerei felnyomják a burkolatot és nagyokat zötyögünk, így a bicikliút mellett vezető kisforgalmú közúton karikázunk annak ellenére, hogy kint a tilos tábla. Féltjük a bicikliket, és nem hiányzik a defekt sem. Innen aztán elég vacak az út a továbbiakban, ámbár talán más szemmel néznénk, ha nem sajogna az alsónk. Nem vagyunk megelégedve a jelzőtáblákkal sem, néha egyszerűen nem találjuk. Még jó, hogy a tó a bal felünkön van s nem tudunk eltévedni. 🙂 Ha az út engedi, a parton tekerünk, máskor csendes utcákon át. Talán Balatonföldváron – nem emlékszem pontosan – egy emelkedő állta utunkat, a déli parton csak ez van, meg a legvégén Balatonvilágosnál. (Szerzőnk valószínűleg a balatonszemesi emelkedőre gondol – a szerk.)Viszont nagyon jó megpihenni a tetején, az egész utcát hatalmas fák árnyékolják.
Szállás után kéne nézni, de ezen az úton egyáltalán nem láttunk kempinget jelző táblákat, az északi oldalon lépten-nyomon belebotlottunk. Becsengetünk hát valahova, ahol tábla jelzi, hogy szoba kiadó, tetszik is nagyon, mert a vízparton van a ház. Idősebb házaspár kedvesen ugyan, de elutasít, egy éjszakára nem adhatnak szállást a takarítás miatt. Ajánlanak egy közeli kempinget, de oda meg mi nem megyünk, nincs a tó partján.
Eljutunk Szántódig, ahol a kikötő mellett rábukkanunk egy kempingre. Úgy néz ki, mintha még nem készültek volna fel a nyárra, mindent felvet a gaz, viszont van pár vendég és helyes a fiúcska a recepciónak semmiképpen sem mondható fülkében. Van szabad lakókocsi, mutatja is, de elég bekukkantani, látjuk, hogy itt bizony tavaly óta nem takarított senki. Jobb ajánlatot kérünk, akad egy mobilház, kívülről tetszik, hát a belsejében ugyan rend van, de nem hasonlítható az akalii lakókocsihoz. Végül megegyezünk az árban, hatezer ágyneműstől hármunknak, a főnök engedélyével. Van benne két kétágyas szoba, zuhanyzó, vécé, felszerelt konyha, ide beférnek a bringák is, nem úgy néz ki, mintha annyira biztonságos lenne kint hagyni. Van egy kis terasz is asztallal, székekkel, rálátunk a Balatonra. Nem lenne semmi baj, ha egy kicsit jobban ügyelnének a tisztaságra és a rendre.
Mielőtt elfoglaltuk volna az új szállásunkat, eszünkbe jutott, hogy sok évvel ezelőtt jártunk mi már itt és szép helyen kempingeztünk, ami nem ez a hely, hamar megtaláltuk, ám ott nem volt szabad hely, csakis akkor, ha van sátrunk. Így aztán belenyugodtunk, hogy itt maradunk. Amikor bementünk a tóba, kicsit lehűtöttük magunkat, már nem számított, hiszen olyan szép kilátás nyílt Tihanyra, hogy lekötötte minden figyelmünket. Gyönyörködtünk a naplementében, élveztük a szabadságot, visszaidéztük utunk minden percét és vidáman voltunk. A kikötő melletti éttermek egyikében sült halat vacsoráztunk, sétálgattunk, boroztunk a vízparton és nagyszerűen éreztük magunkat. Ezen a napon 78 km-t tettünk meg.
Szántód
Vasárnap már reggel meleg van. Autók közt biciklizünk pár kilométert, aztán betérünk a nyugodtabb utcákba, megállnánk a reggeli kávénkra egy látszólag nyitva tartó útmenti étteremben, de elutasítanak, mert fizető vendégeik vannak. Még ilyet! Azóta jártunk már arra és megjegyeztük, hogy ide soha be nem térünk, ahol még egy kávét se adnak! Kb. nyolc kilométer után Siófok üdülőfalu táblánál viszont kaptunk egy jó kávét, mosolyt és kedves szót, így legközelebb is itt álltunk meg.
Zamárdiból Tihany
Siófok üdülőtelep
Siófokon keresztül szintén autók között mentünk, lehet hogy van bicikli út is, de mi nem találtunk rá. A forgalom már vasárnap a reggeli órákban meglehetősen nagy, így nem volt nagy élvezet az út. A város viszont gyönyörű, mindenütt sok a fa és az árnyék jól jött a hőségben. A várost elhagyva egészen Balatonvilágosig a parti házsor előtti utcán mentünk, itt pedig át a síneken a vasút feletti kerékpárúton a kilátóhoz. Mondanom se kell, megint toltuk mi ketten. A kilátó kárpótolt minden fáradtságért, most is tiszta időben nézhettük a vizet és a távolban egészen halványan, de láttuk Badacsonyt! Nagyszerű érzés látni, hogy ezt mi mindet körbebicikliztük!
Kenesén még megtréfált minket a jelzőtábla, utólag nem tudom elképzelni, hogy ne lenne valami út a tóparton, de akkor mentünk a táblák szerint, bevitt a körforgalomba még Balatonakarattyán és onnan mindenféle hosszú és emelkedős falusi utcákon tekeregtünk sokáig, míg végre begurultunk a Vak Bottyán strandhoz és rátaláltunk arra az utcára, ahol az autóinkat hagytuk.
Ez volt az első, de semmiképpen sem utolsó balatoni kerékpárutunk. A hévízi kitérővel együtt 231 km-t tettünk meg. Azóta már egyszer újra kerekeztünk egy kicsit Siófok környékén, most csupán negyven kilométert. Felfedeztünk nyugodt kis utcákat, szép strandokat, jó halsütőt. A Balatonhoz minden évben eljártunk eddig is, az utóbbi időben nagy változásokat látunk. Régebben mindig értek apró bosszúságok, például hogy kissé rohadt volt a káposztasaláta, szaga volt az ételnek, átvágtak. Mindezeknek ma nyoma sincs. Mindenütt kedvességgel találkoztunk, kifogástalan minőségű, nagyon finom ételeket szolgáltak fel, mindenütt tisztaság, gyönyörűen gondozott parkok.
Amit fontosnak tartok megjegyezni
Biciklizni nagyon jó, valamiféle szabadságot ad! Bátran nekivághat az is, aki nem sportol.
Kényelmes nyereg legyen a biciklin, jó, ha váltós, könnyebben vesszük az emelkedőket, kényelmes kormány kell, jó ha van rajta szarv, időnként pihentetni lehet az elfáradt kezet.
Kesztyű kell!
Sapka vagy valamilyen árnyékoló is kell!
Víz mindig legyen nálunk!
Esőkabát, meleg ruha, kényelmes cipő, napszemüveg szükséges!
Mindenkinek ajánlom ezt az utat !
Bokor Gitta
Iratkozzon fel a heti hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről!
