A balatoni nagykör megtételét 3 napra terveztük:
1. nap: Keszthely – Balatonfüred
2. nap: Balatonfüred – Zamárdi
3. nap: Zamárdi – Keszthely
A szállásokat előre lefoglaltuk (faházakat béreltünk mindkét helyen, kempingben), nem terveztük el a napjainkat, csak a táv megtétele volt a cél. Az időjárás előrejelzés mindhárom napra 33-36oC-os hőséget jelzett.
Két lányunkkal indultunk el, akik 13 és 16 évesek. Lányaim 7 éves koruktól sportolnak (4 illetve 7 év versenyszerű úszás, majd kosárlabda és röplabda), de a biciklizés sem idegen számukra. A férjemmel több kerékpártúrán is részt vettünk már a gyerekek születése előtt.
Kis családommal reggel lakóhelyünkről vonattal érkeztünk 9 órakor Keszthelyre. Az otthoni reggelizés ellenére még egy szendvicset energiapótlásként elfogyasztottak a gyerekek.
A badacsonytördemici emelkedők során kiderült, hogy kisebbik lányunk nem tudja használni a marokváltót, fél, hogy képtelen lesz végigtekerni a három napot és az éhségtől nem hogy tekerni nem tud, még a lejtőn lefelé gurulni sincs ereje. Sürgősen ebédelni kellett. Erőtől duzzadva indultunk tovább.
Fél egy körül már nem bírtuk a hőséget, így Pálkövén, a strandon hűtöttük magunkat a vízben és pihentünk pár órát. A jégkrémből erőt gyűjtve, tekertünk kis pihenőkkel Balatonfüredig. A szálláson tusolás, este mólón vacsora.
Második nap sikerült 9 órakor elindulnunk. Balatonkenesén ért el bennünket az éhség, itt ebédeltünk majd egy kicsi tekerés után strandoltunk. Aznap sikerült egy 4 órás pihenőt beiktatni.
Nem vittünk térképet, mert az a férjem “fejében volt”. Balatonakarattya és Siófok között eltévedtünk, így a kellemetlen emelkedőt sikerült kihagynunk, amit nem is bántunk.
Zamárdiban a szállás elfoglalása után bár nem nagyon volt kedvünk biciklire ülni és eltekerni a közeli étterembe, de az éhség nagy úr!
A harmadik napi táv könnyen ment. A sík terepen kicsi lányom is tudta használni a legnagyobb sebességet (miután beállítottuk neki) és látták a túra végét is, ez nagy lendületet adott. Fonyódon ebédeltünk, Balatonmárián strandoltunk. Útközben még dinnyét is vettünk, amit a bicikli kosarában vittünk haza.
A keszthelyi vasútállomáson annál a padnál, ahonnan elindultunk két nappal ezelőtt, befejeztük a túrát. KÖRBEÉRTÜNK!
Az első napon megtanultuk, hogyan kell két gyerekkel egy ilyen túrát teljesíteni, figyelni egymás jelzéseire. Szerencsére nem a nagyobbik leányom diktálta a tempót, mert az kegyetlen lett volna. A kör teljesítését igazoló pecsételés kicsit megtörte néha a lendületünket, de néha jól is esett a pihenés, amíg a férjem megtalálta a közeli pecsételő helyet.
Úgy terveztem, hogy sokat fogok fényképezni, de tekerés közben nem tudtam, ezért pedig nem álltunk meg. Menet közben gyönyörködtünk a tájban, láttunk vadkacsa mamát kicsinyeivel, hallottuk a kabócák hangoskodását. 11 és 15 óra között “kötelező” volt apa hosszú ujjú inge, sapka és napszemüveg.
A lányok büszkék magukra, hogy teljesítették a távot.
A három nap összefoglalva: tekertünk, jókat ettünk, strandoltunk, kellemesen elfáradtunk. A CSALÁD – mint mindig – jól érezte magát. Újabb közös élménnyel gazdagodtunk.
Devecz Rita
