Vonattal a Balaton körül – Spórolós kirándulás sok élménnyel, látnivalóval – 2022

Willy Fog is megirigyelhetné azt a teljesítményt, amit a MÁV-val közösen egyik vasárnap összehoztunk. Igaz, nem a Földet jártam körül “csak” a Balatont, de azt négy órás vonatozással, egy órás vonatpótló gyaloglással és több mint hat órányi városnézéssel, Balaton-parti sétával.

Miközben politikusok és újságírók hetek óta azon járatják az agyukat, hogyan lehetne körbevonatozni a Balatont, én megtettem. Nem is először. 2022. júniusának utolsó vasárnapján kilenc átszállással és egy vonatpótló gyaloglással körbeutaztam a magyar tengert. A kirándulás az idén is nagyon kellemes volt, és nem került többe három lángos áránál, miközben ettem is, ittam is eleget.

Az alábbiakban rövid szöveggel és sok képpel megosztom a történetet. A fotóktól persze sokat ne várjanak, mert robogó vonatból, klíma miatt felhúzott ablakon át a megszokottnál is bizonytalanabb az eredmény. De talán így is kedvet adok másoknak is egy ilyen kiránduláshoz.

A tavaly kipróbált módon, biciklivel indultam Nagyvázsonyból, de most Zánka helyett Balatonakaliban szálltam vonatra, mert így 6 perccel tovább aludhattam. A reggel 5 óra 40-kor induló bicikliút nagyon kellemes volt a kora reggeli fényekkel, a még hűvös időben.

A Balatonakali-Dörgicse néven jegyzett állomásra néhány perces késéssel, 6:42-kor érkezett a Levendula expressz Tapolcáról. Bár ez a vonat közvetlenül elvitt volna az első komolyabb megállónak tervezett Balatonakarattyára, a változatosság kedvéért csak Balatonfüredig mentem vele.

Sajnos a vonaton tervezett kávézás elmaradt, mert zárva volt büfé. A kalauz azt gyanította, hogy elaludt a büfés, és Tapolcán lekéste az indulást. Ezt leszámítva a 17 perces út nagyon kellemes volt. Amennyire lehet, lestem, fotóztam a tájat. Persze a sínek mellett álló fák miatt csak ritkán számítsunk igazi panorámára.

Füreden a Levendula expresszt húzó “Csörgőt” lecserélték két villanymozdonyra. Elég lett volna egy is, de a másik mozdonyt “hazavitték” Székesfehérvárra.
Tavaly június elején, az elektromos vontatás bevezetése előtt 49 perc alatt jutottam el a hasonló időszakban közlekedő reggeli vonattal Akalitól Balatonakarattyáig. Az idén a Levendulával 62 perc kell ugyanehhez. Ha a mozdonycsere idejét nem számolom, még akkor is három perccel hosszabb lett a tiszta menetidő a 20 milliárdos villamosításnak köszönhetően.

Mivel az idő nem sokat számított, a változatosság kedvéért átszálltam egy néhány perccel később induló másik járatra, a Katicára, amelyik mindenhol megállt. Ez egy Stadler Flirt szerelvény volt, ami a rövid távolságok ellenére is többször felgyorsult 80 kilométeres sebességre. Így az indulásnál begyűjtött 9 perces késéséből Akarattyáig 6 percet lefaragott.

Mivel a Balatonakarattya és Balatonaliga közötti vasútvonalat az elmúlt másfél évszázadban nem építették ki, vonatpótló gyaloglással kötöttem össze az északi és déli vasút egymástól öt kilométerre lévő végpontját. Útközben rövid kitérőt tettem az akarattyai magaspartra kifutó Hóvirág utca végére, és Aligán is megálltam egy rövid nézelődésre a Szélső utca és a Rózsa utca találkozásánál kialakított kilátóhelyen.

A Hóvirág utca végén lévő kilátóhely ígért parkosítása még nem készült el, de a kilátás továbbra is nagyon szép. Talán a cserjékre kellene figyelni, nehogy megint kitakarják majd a látvány egy részét.

A gyaloglást és nézelődést úgy időzítettem, hogy Aligáról 9:26-kor indul a csatlakozásom, ami 9:44-re Siófokra visz. Az aligai vasútállomásra húsz perccel a tervezett továbbindulás előtt előtt érkeztem. Minden a tavalyi képét mutatta, talán csak a gaz volt bujább az egy évvel korábbinál is.

Aligára érkezésemkor még nem tudhattam, hogy egy szombati vasúti műszaki probléma miatt kicsit felborult a vasárnapi menetrend is. Így nézelődés közben meglepettem hallottam, hogy perceken belül érkezik Szolnok felől a Vitorlás expressz, aminek 8:59-kor lett volna ideje. Természetesen felszálltam rá. Az expressz késésével én plusz időt nyertem, ráadásul életemben először utazhattam emeletes vonaton. Mondanom se kell, le voltam nyűgözve. Magasabbról az eddiginél is szebb lett a világ – ha éppen kiláttam a fák és házak között.

A Vitorlás a menetrend szerinti 9:14 helyett 9:24-kor érkezett Siófokra, de így is nyertem fél órát az eredetileg kinézett 9:26-os vonathoz képest. Az expressz Fonyódra ment tovább, én kiszálltam egy főtéri sétára. A nézelődést az állomás előtti parkban kezdtem.

A főtéren a pláza előtti fagyis 450 forintos gombóconkénti árát látva inkább lementem az alagsorban működő Pennybe. Ott két gombóc fagyi árából vettem egy literes üdítőt, két energiaitalt és egy jégkrémet – még kétszáz forintom meg is maradt.

Siófokról a Déliből Nagykanizsáig közlekedő Tópart IC-vel mentem tovább. A táblákon 10 perc késéssel jósolták a járatot, de valójában csak 5 percet késett.

A vonaton vidám középiskolás fiúk, lányok utaztak. Az egyik csapat a fővárosból Nagykanizsára tartott egy délnyugat-dunántúli biciklitúrára. A kupéba lépve egy régi Tirpa sláger, a Gádzsik3 bömbölt éppen a refrénnél. Ők legalább annyira meglepődtek a belépésemen, mint én a dalon. De aztán nevettünk egyet, hisz nyár van, és mentem tovább.
Egy kupéval arrébb észak-komáromi diákok utaztak balatonföldvári “tanulmányi kirándulásra”. Mint elmondták, még tart náluk a tanév, azért ez a június végi időzítés.

Erről a vonatról Balatonszárszón szálltam le. Az állomástól 350 méterre van a József Attila Emlékház, ahová akár egy ilyen gyors kiránduláson is érdemes benézni. Én most inkább lementem a Tóparti parkba – ahol természetesen egy József Attila emlékmű is áll -, és elmentem a Központi strandra, hogy megnézzem az árakat. Bár itt egyik büfében “már” 700 forintért is volt sima lángos, a jelek szerint az szárszói vendéglátósok is ezen a szezonon akarják összeszedni a következő évekre valót.

Szárszóról a Keszthelyig közlekedő Balaton IC-vel mentem tovább, ami itt 18 perc késésben volt, de nekem éppen jókor jött. Végre kipróbálhattam rajta az étkezőkocsit is. A csapolt sör a balatoni strandárakhoz képest nagyon olcsónak tűnt a 450 forintos korsóárral, de fröccsöt inkább máshol innék.

Ha néhány perccel előbb értünk volna Fenyvesre, akkor még elértem volna a közeli kisvasút állomáson a 13:10-es járatot, amivel másfél óra alatt tehettem volna egy fordulót Csisztafürdőre. Ez most nem jött össze, helyette elmentem ebédelni az állomás közelében lévő Vigadó étterembe. Mint kiderült, a tavalyi ebédünk óta Costára keresztelték. A menüként választott csontleves és szezámmagos csirkemell finom volt, az 1550 forintos ár pedig nagyon barátságosnak mondható

Az ebéd kicsit lassúra sikerült, mert az előző nap megnyitott étterem működési rendje még nem alakult ki igazán, így fürdésről már nem nagyon lehetett szó Fenyvesen. Azért tettem egy sétát a vitorláskikötőben és a Központi szabadstrandon.

Keszthelyen ismét kiszálltam. Kicsit korábbi érkezéssel be lehet illeszteni a programba egy látogatást a Balatoni Múzeumban, vagy akár a Festetics-kastélyban is. Én most itt nem akartam sokat időzni, mert még egy badacsonyi megállót is terveztem, de a partra azért lesétáltam.

Keszthelyről háromnegyed ötkor indultam tovább Tapolcára, ahol csak átszállni akartam az északi vonal járatára.

Gyors átszállás és néhány perc várakozás után egy az előzőhöz hasonló kocsiban indultam tovább Badacsonyba.

Este hat előtt néhány perccel értem Badacsonyba, ahol az állomás környékén már alig voltak, a mólóról pedig éppen indult az utolsó hajó vissza a déli partra. Itt megnézhetnénk az Egry József Emlékmúzeumot, ha még működne, létezne, vagy akár borozhatnánk is egyet. Én inkább sétáltam, és az egyik boltban kiegészítettem fogyó készleteimet.

Akaliban ismét biciklire váltottam, hogy még a teljes besötétedés előtt hazatekerjek Nagyvázsonyba.

A teljes út a biciklizéssel együtt 13 óra 30 percig tartott. Ebből az első vonat indulásától az utolsó érkezéséig 11 óra 20 perc telt el. A tisztán vonaton töltött idő 3 óra 57 perc volt, ami alatt 197 kilométert utaztam. Ehhez jött az 5 kilométeres gyaloglás 70 perc alatt. A helyi sétákra 6 óra 13 percet fordíthattam.

Az emelkedő árak miatt az idei utat nem csak egy sima balatoni kirándulásnak, hanem spórolási kísérletnek is szántam, hogy bizonyítsam, nincs az a kevés pénz, amivel ne lehetne elindulni. Így kerültem a lángost, a hekket, pisztrángot, a trendi streetfood kajákat, a strandi sörözést, sőt a fagyizást is, de ettől még a Balaton Balaton maradt.

A vonaton én ingyen utaztam, mert korom miatt már jogosult vagyok a Horn-kormány idején bevezetett “világjegyre”. Akinek ilyen nincs, az a MÁV Balaton 24 nevű napijegyével egy tejfölös lángosnál olcsóbban, 1090 forintért körbekerülheti a Balatont – 26 év alatt ugyanez 750 forintba kerül.

Talán a fentiekből kiderül, hogy egy ilyen körutazás alatt bőven van lehetőség nézelődésre. Akár több rövidebb megállót is be lehet iktatni, vagy kevesebb helyen hosszabban is el lehet időzni. A jó tervezéshez mindenképp ajánlom a menetrendek.hu oldalt vagy a MÁV telefonos applikációját. Persze az is nagyon hasznos, ha a vonatok éppen a mi kedvünk szerint késnek.

Győrffy Árpád

Ha érdekesnek találta az írásomat, segítsen azzal, hogy megosztja, ajánlja ismerőseinek is!

 

Iratkozzon fel a balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)