A vigántpetendi lányok 2017-ben is egy több száz éves népszokással, a “hajliliomozással” köszöntik a természet megújulását húsvétkor. Ha valaki az ünnep vasárnapján ezen a vidéken jár, mindenképp álljon meg, hogy megnézze, meghallgassa.
A Hajliliomozás az országszerte ismert tavaszi zöldágazás helyi változata. Neve valószínűleg az egyik ének “Hajh, liliommal” záruló refrénjéből maradt fenn ebben a formában. A petendi népszokást negyven évvel ezelőtt népzenegyűjtők is rögzítették az akkori előadás alapján, s ez élt tovább napjainkig.
Az idén is a megszokott időpontban, húsvét vasárnap – 2017-ben április 16-án – 15 órakor gyűlnek össze az eladósorba került lányok ifjabbakkal kiegészülve a falu Nagyvázsony felőli végénél, a “kilenc kanyar” aljában álló keresztnél. Innen indulva, egymás kezét összefogva, énekelve sétálnak végig a falun most is, hogy köszöntsék a természet megújulását, és megmutassák magukat.
A hagyományok szerint a sétát 50-100 méterenként felelgetős énekkel kísért rövid játék szakítja meg. Az utolsó pár vezetésével a hátul állók a hidat tartó két első között átbújnak, hogy aztán néhány házzal arrébb megismétlődjön ugyanez. A korábbi években a dalokban kiénekelték a rossz csizmát megjavító helyi susztert, Bandi bácsit, és az útszéléről figyelő fiúkkal, leendő anyósokkal incselkedve hitet tettek a lányokat megillető szabad szerető tartás joga mellett.
A felvégi kereszttől induló menet útja a hagyományoknak megfelelően a katolikus templomnál ér véget. A lányok régen a templomajtóban, vagy a templomkert bejáratához tették le a csokrot. De úgy negyedszázada Illés Sándor plébános azzal fogadta őket, hogy Isten szereti a tavaszt és a fiatalokat. Azóta a kaputartó lányok az oltár előtt helyezik el virágokból, friss hajtásokból készített csokraikat.
A helyi emlékezet szerint Vigántpetenden a 18. század vége óta él a hajliliomozás szokása. A hideg idő múltával a lányok lengébb ruhákra cserélték húsvétkor a nagykendőt, kabátot, s így mutatták meg magukat a falu népének.
– Anyáról lányára szállt ez a szokás. Régen sokkal nagyobb, gazdagabb volt a falu, több gyerek volt. A vasárnapi litánia után egymásnak felelgetve énekeltük végig a falun ugyanazokat az énekeket. A fiús anyukák végig néztek, mustráltak bennünket, hogy mennyit nőttünk, fejlődtünk egy év alatt. Csak a nagylányok járhatták, csak ők énekelhették. A néprajzkutatók 1959-ben magnóra vették az énekünket – mesélte egy évtizede Marton Istvánné, a község egyik korábbi polgármestere, aki ötven éve maga is járta a falut lánypajtásaival.
– Mindig az éppen legmenőbb cipészt énekeltük ki. A Varga Pali bácsit is, akinek szegénynek csak féllába volt. Utána jött a Bandi bácsi.
Varga suszter, Varga, rossz a csizmám talpa
Bandi bácsi mestersége épp azt varrogatja.
Mindig körbepusziltak mindenkit, hogy az ő nevüket is kiénekeltük.
– A kocsma elől végig kísértek bennünket a fiúk a tóig (a templom előtti mai rétig). S ott mindenféle csoportos játékot játszottunk. Utolsó pár előre fuss, vagy üsd a harmadikat, meg hasonlókat.
Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanolni
Szabad nékem a faluban szeretőt tartani.
Akár egyet, akár kettőt, akár tizenkettőt,
Ha az Isten egyet adna, azt is megbecsülném.
– Egész estig kergetőztünk, futkostunk, este meg elmentünk a bálba, ahová a régi szokás szerint az édesanyák is eljöttek. De a tóhoz nem jött le senki, ott nyugodtan lehettünk, mert akkor a szülők éppen etették otthon az állatokat. Így aztán igazi gyerekjáték volt, amelyben mindenki megtalálhatta a maga párját.
Ahogy a bevezetőben írtam, 2017-ben április 16-ám 15 órakor indul a lányok felvonulása. A programon szívesen látnak mindenki.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre