Az idei Balaton körüli vonatozásunkhoz sikerült kifogni a MÁV legjobb napját. A nyolc vonat, amin utaztunk, összesen csak 29 percet késett az indulásnál. A hiányzó vasúti szakaszt most is gyaloglással kötöttük össze. A vonatozás tesztelése mellett megnéztük a szemesi postamúzeumot, lemértük az Egry múzeum tropikus klímáját, ebédeltünk, fagyiztunk, sétáltunk a Balaton-parton.
Az eredeti tervekben szerepelt egy sütizés is a Balatonlellén nemrég nyílt Szalay cukrászdában. Erről sajnos le kellett mondanunk, mert a Egry múzeum rendkívül korai zárása miatt 14:47-re Tapolcára kellett érnünk, hogy elérjük a még megfelelő badacsonyi vonatot. A nagy sietség miatt csak egy fenyvesi megállás fért még be a programba, ahol az ebéd és a fagyizás között egy kis parti sétára is jutott idő.
Az útvonalunk a pirossal jelzett megállókkal, átszállásokkal és a gyalogló szakasszal – Forrás: MÁV
A kiránduláshoz a nyár közepi kánikula egyik visszafogottabb napját, július 25-ét választottuk. Reggel fél hétkor a “Balatonakali-Dörgicse” vasútállomásról indultunk Akaliból a feleségemmel, Hajnival. Jegyre nem volt szükségünk, mivel ketten együtt már elmúltunk 138 évesek.
A Füredig tartó első szakaszt a Kék Hullám Expresszel tettük meg. A szerelvényt egy 1981-ben készült Ganz-MÁVAG dízel húzta (a címképen). A mozdony a 2005-ben beszerelt Caterpillar motor hangja miatt a Hörgő becenevet kapta a vasutasoktól. A menetrendhez képest 3 perc késéssel indultunk, amihez még egyet hozzá is adtunk a 17 perc alatt megtett 14 kilométeres úton.
A várható késéseket többnyire pontosan előre jelezték a MÁV telefonos applikációján (A 6:56 – 7:11 nem azt jelzi, hogy ennyit sietne a vonat, csak az applikáció kicsit leegyszerűsíti a dolgokat. Az eredeti érkezési idő 6:52 lett volna, a 7:11 a csatlakozó vonat indulási ideje)
A hagyományos vasúti kocsiban kevesen utaztak. A klíma kellemes volt, a 23 fokos meleghez 52 százalékos páratartalom társult. Az indulás előtt az akali állomáson ugyancsak 23 fokos hőmérsékletet mértem 46 százalékos páratartalom mellett a badacsonyi múzeumlátogatáshoz bekészített “műszerrel”.
Füreden a Kék Hullám elején villanymozdonyra cserélték a Hörgőt, mi pedig átszálltunk egy szintén villamos hajtású, 2007-ben gyártott Stadler FLIRT csuklós-motorkocsira – Fotó: Győrffy Árpád
A Katica InterRégió elnevezésű járat 40 perc alatt tette meg az Akarattyáig tartó 31 kilométeres szakaszt. Utunk során ez volt az egyetlen, amelyik az indulással és az érkezéssel is pontosan tartani tudta a menetrendet – Fotó: Győrffy Árpád
Akarattyán örömmel nyugtáztam, hogy még mindig áll a korábban lebontásra ítélt állomásépület. Bár az új épület tervei is elkészültek, a vasúti megszorítások alapján talán csak tervek maradnak.
Az 1989-ben épített akarattyai állomás a Pest felé távozó korábbi vonatunkkal – Fotó: Győrffy Árpád
Az aligai állomásig ismét a sétát választottuk. Mivel a Hóvirág utcai kilátóteraszt május végén nagyon lehangoló állapotban találtam, most inkább kihagytuk, és egy darabon a bicikliseknek kijelölt út helyett “torony iránt” mentünk. Ez 3-400 méterrel lerövidítette az öt kilométeres utat, amire közel másfél óránk volt.
Az akarattyai magaspart déli szakaszán futó Sirály utca 70-es számú háza mellett kisétáltunk a “Kilátó utcai kilátóponthoz” – Fotó: Győrffy
Még a kicsit párás, fénytelen időben is ilyen látvány nyílt a magaspart széléről Kenese felé – Fotó: Győrffy Árpád
A Diófa utcai kilátót a májusi tapasztalatokkal egyezően lezárva találtuk – Fotó: Győrffy Árpád
A séta egyébként kellemes volt. A korai időpont miatt még a nagy meleg sem érkezett meg, és az utat kísérő fák is megfelelő árnyékot tartottak szinte végig. Minden csendes volt, csak néhány autóval, biciklissel és kocogóval találkoztunk.
Az aligai Szélső utcából régen több helyen is nagyon szép kilátás nyílt a Balatonra. A közben felnőtt fák mostanra elvették ezt a látványt – Fotó: Győrffy Árpád
Egyedül a magaspart szélén kialakított “Rózsa utcai kilátó” biztosít még igazi lehetőséget a gyönyörködésre – Fotó: Győrffy Árpád
Az előtérben a Club Aliga vitákkal kísért kikötője, utána a világosi strand elől ide űzött vízi élménypark részlete, a távolban Siófok. Itt is egyre több részt takarnak ki a látványból a mindent elfoglaló fák – Fotó: Győrffy Árpád
A tihanyi apátság badacsonyi háttérrel az aligai Rózsa utcai kilátóból – Fotó: Győrffy Árpád
Az aligai állomásra 20 perccel a tervezett továbbindulás előtt érkeztünk. Innen a Déli – Parti Interrégió nevű járattal mentünk Siófokig. Itt is áll még a régi állomás, ami évek óta üresnek látszik. A pénztár helyett már két éve automata működik, a hangosbemondó is valahonnan távolról – úgy tudom, Fonyódról – kapja a hangot. Bár régóta látható volt a funkcióvesztés, három éve új épületet terveztettek helyette.
Az eredeti épületet 1900-ban építették. A hosszabb rész tetejét később alakították ilyen nagyra, hogy a sínek felőli oldalon fedett teraszt alkosson a vonatra váró utasoknak – Fotó: Győrffy Árpád
A következő vonatunk egy 2010-es, az előzőnél 3 évvel fiatalabb Stadler FLIRT-volt. A számozása szerint ez lehetett az első 60 darabos flotta utolsó tagja. Ez is rendkívül kellemes körülmények között vitt bennünket a 13 kilométeres szakaszon – Fotó: Győrffy Árpád
A szerelvény hozta a FLIRT rövidítésbe foglalt fürgeséget. Aliga és Világos között a magaspart oldalában futó 3 kilométeres szakaszon képes volt majdnem 100 kilométeres sebességre gyorsulni – az utastér kijelzője szerint
A vasútvonal a víz és a falu között a magaspart oldalában Balatonvilágosnál egy korábbi képen – Fotó: Győrffy Árpád
Az út során kilátás nem sok volt. A magasparton a fák, a többi részen a házak takarták a Balatont. Ez a szakasz emeletes vonattal volt igazi két évvel ezelőtt.
A “Déli – Partival” is továbbmehettünk volna, Siófokon mégis inkább átszálltunk az itt beelőző Balaton Expresszvonatra. Bár ez is öt perc késéssel indult és 14 perc késéssel érkezett, még így is gyorsabb volt. A 24 kilométeres utat a tervezett 20 perc helyett 29 perc alatt tette meg egy hosszabb kocogó szakasz miatt Zamárdi környékén.
Az expresszt egy 2011-es Bombardier TRAXX villanymozdony húzta, néhol 130-hoz közelítő sebességgel. Itt ismét eszembe jutott a hőmérő, így rögzíthettem, hogy 27,2 fokos hőmérséklethez 42 százalékos páratartalom társult. Ez még egészen kellemesnek tűnt a későbbiekhez képest – Fotó: Győrffy Árpád
Balatonszemesre fél tizenegykor érkeztünk – a képen az 1920-as évek második felében készült “felvételiépület” – Fotó: Győrffy Árpád
Leszállás után azonnal a falu központja felé vettük az irányt, a 7-es főút (Bajcsy-Zsilinszky utca) és a Rákóczi utca találkozásában lévő postamúzeumhoz. A 18. század végétől közel száz éven át posta úti lóváltóállomás működött az épületben. A lovak egykori szálláshelyén, az istállóban és egy udvari fészerben 1962-ben postatörténeti kiállítást rendeztek be. A legutóbbi felújítás után július elején nyitották meg a “Kocsiszekértől az elektromobilig – a postai szállítás története a középkortól napjainkig” című kiállítást. Az egykori istállóban a kisebb járművek kaptak helyet. A táblákon rövid szövegek mutatják be a történetüket, használatukat.
A bejárattal szemben egy 1902-ben rendszerbe állított Peugeot fogad bennünket. Mint a leírásból kiderül, a karosszériáját a levélgyűjtés igényeihez igazodva hazánkban készítették. A jármű egyhengeres, 3,5 lóerős, négyütemű motorja 600 cm3-es volt, amivel 30 km/h maximális sebességre volt képes – Fotó: Győrffy Árpád
Csak 12 évvel korábbi ez a lóvontatású levélgyűjtőkocsi. A pénzes láda az ülések alatt volt, a leveleket a hátsó fémszekrényben szállították, felülre kerültek a nagyobb csomagok. A kocsit 1890 és 1950 között használták – Fotó: Győrffy Árpád
A kiállítás talán legújabb tárgya egy Kyburz elektromos tricikli, amit az utóbbi években kezdtek használni egyes kézbesítők – Fotó: Győrffy Árpád
Nem a kiállításról, hanem Hadházy Ákostól tudhattuk meg két éve, hogy micsoda üzlet lehetett a posta érintett vezetőinek a járgányok beszerzése
A nagyobb méretű postai szállítóeszközöket bemutató fészer legnagyobb és legérdekesebb tárgya egy vasúti mozgópostakocsi. De láthatunk az NDK-ban gyártott Barkast, Ifát és Roburt, majd a rendszerváltás utáni évekből a korábbi NSZK-hoz kötődő Volkswagent, Mercedest is.
Az 1928-ban gyártott vasúti mozgópostakocsi nem csak szállításra szolgált. Valójában egy mozgó hivatal volt, amiben menet közben szállítási irányok szerint rendezték a küldeményeket a következő vasúti csomópontig – Fotó: Győrffy Árpád
Balatonszemesről ismét egy 2011-es Bombardier TRAXX villanymozdony húzott tovább bennünket Balatonfenyvesig. A Tópart Expresszen már két fokkal melegebb volt, mint a korábbi Balaton Expresszen. A 29,2 fokos hőmérséklethez 42 százalékos páratartalom társult.
Az indulásnál 12 percet csúsztunk, de a 25 kilométeres úton egy percet lefaragtunk a késésből. Itt is volt, hogy 130 kilométerrel száguldottunk – Fotó: Győrffy Árpád
Ezen a szakaszon több lehetőség volt a kilátásra. Az idén is “elkaptuk” az induláshoz készülő Füred katamaránt a fonyódi kikötőben – Fotó: Győrffy Árpád
A déli vasút legjobb panorámás szakasza Fonyód és Bélatelep között. A túloldalon a Balaton-felvidéki tanúhegyek a szigligeti hegyektől az Örsi-hegyig – Fotó: Győrffy Árpád
A tavaly felújított balatonfenyvesi vasútállomásra 11:53-kor érkeztünk. Itt esett le, hogy mit is jelent a Bombardier TRAXX “Zöld úton járunk” felirata – Fotó: Győrffy Árpád
Balatonfenyvesen bő másfél óránk volt a tervezett továbbindulásig. Ebéddel kezdtük a szokott helyen, a ma Costa néven működő önkiszolgáló étteremben az állomástól 100 méterre. Egykor Vigadó étteremként jobban tetszett, de az ár/érték aránya alapján most is jó választásnak tűnt a parti büfékhez képest.
Ebéd után sétáltunk egyet a parton, ahol szeles, erősen hullámzó Balaton fogadott bennünket – Fotó: Győrffy Árpád
Fürdőzőt nem sokat láttunk, a felkavart homokkal, iszappal telehordott gyereköböl teljesen üres volt – Fotó: Győrffy Árpád
A fenyvesi Központi szabadstrand háttérben a fonyódi dombokkal – Fotó: Győrffy Árpád
Még egy leülős fagyizásra is maradt időnk az állomásra vezető sétányon lévő Bárkában. Jó választás volt.
A Tapolcáig menő vonatunk hat percet késett az indulással, így közben megnéztem az állomás pillanatnyi klímahelyzetét is. 31,4 fokos hőmérséklet mellett 33 százalékos páratartalom volt
Fenyvesről “Dezsővel”, egy 2003-as Siemens Desiro dízel motorvonattal mentünk tovább, ami Helikon InterRégió néven Kaposvár és Győr között közlekedett. A vonatban a kinti meleg után 27,7 fokos hőmérséklet mellett 37%-os páratartalom fogadott bennünk. Nem volt okunk panaszra – Fotó: Győrffy Árpád
Ahogy a vonatinfó figyelmeztetéséből kiderül, az ikerkocsi kapacitása nem mindenhol elég az utazni akaróknak. Szerencsére most nem így volt, kényelmes körülmények között tehettük meg az 51 kilométeres utat. Ráadásul a 6 perces indulási csúszásból egyet le is faragtunk közben.
Kicsit hosszabban álltunk a balatonszentgyörgyi vasútállomás 1861. április 1-én átadott épülete előtt – Fotó: Győrffy Árpád
Keszthely előtt ismét szomorkodtam egy kicsit az egykori Zala kemping sorsán, ahol közös kedvenceink építenek lakóparkot. Úgy tűnik, valami gond lehet, mert legutóbb is hasonló készültségi fokozatban láttam a házakat – Fotó: Győrffy Árpád
Tapolcára két perccel a Badacsony felé menő vonat indulása előtt értünk. Ahogy korábban már többször is, a Csehszlovák járműgyártás 1980-ban készült csodája, egy Bzmot várt bennünket. Régen nem voltam ilyen finnyás vele. 44 évvel ezelőtt még egészen jól éreztem magam, amikor a tapolcai laktanyából néha eltávra mehettem az akkor Piroskának (is) becézett járművel.
A vezetőfülke egyedi klimatizálása messziről mutatta, hogy a vonaton trópusi viszonyokra számíthatunk – Fotó: Győrffy Árpád
A tapolcai állomásról kifelé elhaladunk “Négyeske” torzója mellett. A korábban Tapolcának is nevezett M61 004-es számú Nohab dízelmozdony 1999-ben szenvedett balesetet egy, a sínekre dőlt fa miatt Badacsonylábdinál. Tapolcára 2015-ben került vissza, ahol 2017-ben avatták fel emlékműként az egykori vízház oldalához illesztve – Fotó: Győrffy Árpád
Menet közben a lenyitott ablakokkal, kitámasztott ajtókkal is 36 fokos hőmérsékletet mértem 33 százalékos páratartalom mellett – Fotó: Győrffy Árpád
Külön kihívás volt, hogy a tördemici állomáson 10 percet vártunk a szemből jövő vonat miatt. Szerencsére a mozdonyvezetőnek volt annyi esze, hogy ezt az árnyékos peronon töltötte el. Ha a fülkében marad, talán nem is lesz, aki tovább viszi a mi Piroskánkat.
Persze a táj ilyen körülmények között is nagyon szép volt. A képen a Csobánc Gyulakeszivel az előtérben – Fotó: Győrffy Árpád
Badacsony volt az idei körutunk második kötelező állomása. Két éve írtam cikket Egry József életéről, munkásságáról, a badacsonyi emlékmúzeum létrehozásának több évtizedes történetéről. Akkor azt is megírtam, hogy a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum elvitte, és nem adta vissza az eredetileg a badacsonyi múzeumnak vásárolt műveket, mert úgy ítélték meg, hogy az ott biztosított feltételek veszélyeztetik a képek állapotát.
Az Egry Emlékmúzeum 2021-ben – Fotó: Győrffy Árpád
Idén májusban tértem vissza a témára. Újra megnyitották a badacsonyi Egry Emlékmúzeumot – Veszélyben a képek? címmel írtam arról, hogy a Laczkó Dezső múzeum mégis visszaadta a képeket a badacsonyi múzeumnak. A címet záró kérdést az indokolta, hogy az illetékesek – Kulcsár–Székely Attila, a Badacsonytomaj Város Önkormányzat Kulturális Intézménye vezetője és Péterváry-Szanyi Brigitta, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum igazgatója – nem reagáltak levelemre, amiben arról kérdeztem őket, hogy a korábbi problémák kiküszöbölése érdekében milyen munkákat, fejlesztéseket végeztek el az épületen illetve az épületben, amiknek köszönhetően most már megfelelőnek és biztonságosnak tartják a körülményeket a képek bemutatásához, tárolásához.
A válaszok hiányában kénytelen voltam magam megnézni, hogy milyen klimatikus körülmények között mutatják be Egry műveit.
Biztató kezdet – ízléses, gondosan elkészített információs tábla a bejáratnál
A múzeumban csak tíz percet voltunk. Ennyi elég volt arra, hogy a hő- és páratartalom mérő a külső viszonyok után alkalmazkodjon a belső körülményekhez. Egry műveinek többségét a múzeum középső szintjén állították ki. Itt az utolsó nyitva tartó év, 2019 előtt is volt klímaberendezés, csak a spórolás miatt nem nagyon használták. Most a klíma működött, és a fújás közvetlen irányában kellemes hőmérsékletet alakított ki. De mint kiderült, nem bírt az egész teremmel.
A középső szint kiállítóterme ahol a bal oldali sarokban, a plafon alatt elhelyezett klíma középen egy hűvös foltot csinált – Fotó: Győrffy Árpád
A mérést a klímával átellenes sarokban, kicsivel a képek magassága felett végeztem el. A Laczkó Dezső Múzeum szakemberei 2021 nyarán elszörnyedtek a 27 fokos hőmérsékletet és 61,2%-os páratartalmat látva.
Az én, nem hiteles készülékem most 30,3 fokot és 71 százalékos páratartalmat mutatott
Azt gondolom, a fentiek alapján minden különösebb szakértelem nélkül kimondható: veszélyben vannak Egry képei, és az ezért felelős személyeket is könnyen be lehet azonosítani.
Ebben a helyzetben talán örülhetünk is annak, hogy a májusban eredetileg kiállított 41 Egry József kép harmadát közben eltüntették. Az alsó szinten lévő teremben egy, sem Egryhez, sem Badacsonyhoz nem kötődő szobrásznak és festő lányának csináltak helyet. Miközben ezt a kiállítást a város több intézményében, például a művelődési házban vagy a felújított Tátikában is megcsinálhatták volna, korlátozták Egry műveinek láthatóságát.
A rövid múzeumlátogatással gyakorlatilag befejeztük a kirándulást. Akaliig a Kék Hullám Expessz délutáni változatával mentünk. A hagyományos kocsikból álló szerelvényt most is egy “Hörgő” húzta.
A menetrend szerint 15:57- kor induló vonat 24 kilométeren 9 perc késést hozott össze, de tökéletes volt a klíma, és kényelmesen el tudtunk helyezkedni – Fotó: Győrffy Árpád
Utazásunk végállomására, Balatonakaliba 16:42-kor érkeztünk. A nyári naphoz képest nagyon korai volt, de a nagy melegben megtett fárasztó utazás után nem nagyon volt kedvünk, erőnk más programhoz.
Hallgatva a MÁV balatoni működéséről, gondjairól szóló napi híreket, úgy látom, hogy nagyon jó pillanatot fogtunk ki az idei Balaton-kerüléshez. Ahogy már a bevezetőben írtam, a 8 vonat összes indulási késése 29 perc volt a menetrendhez képest. Három vonat az eredeti időpontban indult, ötnél is csak 3 és 12 perc között alakult a késés. Rosszabb a helyzet, ha az érkezéseket hasonlítjuk össze a menetrenddel. Itt már 56 perc volt az együttes eltérés. Egyetlen járat volt, amelyik tartotta az idejét, a többi 3-14 perccel a tervezett időnél később futott be. Az érkezési késés nagyobb mérete is jelzi, hogy nem csak később, hanem hosszabb idő alatt lehet eljutni valahová. A menetrend szerint a kiválasztott járatokkal 239 percet igényelt volna a 196 kilométeres utazásunk. A valóságban ehhez 266 perc kellett. Az átlagsebességünk így az óránkénti 49 kilométer helyett 44 kilométer körül alakult óránként.
Utazásunk idején még térképen is követni tudtuk, hogy a térségben éppen közlekedő vonatok közül melyik mennyire tartja a menetrendet. Talán a sok probléma miatt ez a funkció most nem működik
Nekünk most közvetlen problémát nem okoztak a késések, még a szoros csatlakozásunkat is sikerült elérni Tapolcán. A Bzmot szocilista romantikáját leszámítva a klímával, kényelemmel sem volt problémánk. Azt meg különösen csodáltuk, hogy a vasutasok még ilyen körülmények között is udvariasan, kedvesen viselkedtek.
Ahogy a bevezetőben írtam, felmentésünk volt a menetdíj fizetés alól. A fiatalabbaknak javaslom az 1090 forintba kerülő Balaton24 jegyet, amivel ugyanezt a kört megtehetik.
Szerencsés utat mindenkinek!
Győrffy Árpád
Az idén új időpontban próbáltuk ki a balatoni körvasutat – 2023
Vonattal a Balaton körül – Spórolós kirándulás sok élménnyel, látnivalóval – 2022
Ha érdekesnek találtad az írásomat, segíts azzal, hogy megosztod, ajánlod ismerőseidnek is!
Iratkozz fel a balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradj le semmiről! A feliratkozással hozzájárulsz adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatomat és tájékoztatómat itt olvashatod)
Mindig érdeklődve olvasom a hírlevelet, sok hasznos infót tartalmaz, nagyra értékelem a gazdag képanyagot, az alapos tényfeltáró újságírói munkát.Én is a Balaton mellett élek már jó néhány éve (déli part), a régióban történtekről is hasonlóan vélekedünk. Remélem, hogy még soká olvashatom ezt a hiánypótló hírforrást.
köszönjük Árpád a kiváló munkát !
nagyon köszönöm a fotókat! igazán nagyon gyönyörűek a falvak, szépek a vonatok, jó a magyarázat is.(legalább így látom a BALATONt!
Nagyon köszönöm!
Más írásaid is!A Balatonhoz kapcsolódó írásokból lassan össze lehetne állítani egy mai korról szóló Balaton könyvet!
Gratulálok!!