Nagyvázsony egyik különleges látványossága Tarsoly László kovácsmester műhelymúzeuma. Egy olyan, ma is működő műhely, ahol akár a munkába is bekapcsolódva megismerhetjük, hogyan, milyen eszközökkel dolgoztak és mit is csináltak a kovácsok száz, vagy akár kétszáz évvel ezelőtt.
Ott jártamkor a mester éppen egy tüzesen izzó tölgyfalevelet formázott a kalapácsával az üllőn. A tölgyfalevél közel száz társával és más darabokkal arra a díszkútra készül, amit a vázsonyi német nemzetiségi önkormányzat rendelt meg tőle. A leveleket vaslemezből vagdosta ki, aztán jön a felhevített formázás.
– Amikor ilyen vörösen kiveszem a tűzből, ezer fokos a hőmérséklete. Aztán ahogy egyre hidegebb lesz, úgy változik a színe is. Hatszáz fokon már meggypiros. Ilyenkor abba is hagyhatom a kalapálást, mert már nem lehet megfelelően formázni – magyarázza.
Készül az egyik tölgyfalevél – így vörösen, ezer fokon jól alakítható, de ha már meggypirosra hűlt, akkor újra kell hevíteni
A készülő vázsonyi díszkút egyik eleme a levelekkel
Ilyen nagyobb munkák alatt a kovácstűzhely folyamatosan működik. A tüzet feketeszénnel táplálja. Van még ma is működő hagyományos fújtatója is, de az inkább csak bemutatási célra, a levegőt többnyire egy ventilátor fújja a tűzhelyre.
A működik a hagyományos fújtató is, de a munkához már ventilátor fújja a plusz levegőt a tűzhöz
Egy kis tűzijáték vasreszelékkel – a gyerekek nagyon élvezik a látványt
Miközben újabb izzó levelet vesz ki a tűzből, néhány szóban az életéről is beszélgetünk. A Sümeg közelében lévő Óhídon született, a kovácsmesterséget a pápai mezőgazdasági szakiskolában tanulta.
– A szakmám megnevezése mezőgazdasági kovács. Ez mindenre kiterjedt, amire egy téeszben szükség lehetett. Bár akkor már voltak traktorok, még lovakkal is dolgoztak, amiket patkolni kellett. Javítani kellett a kocsikat, vagy éppen ekevasakat kellett élezni. Néha még gépalkatrészeket is csináltunk, ha valamit nem tudtak beszerezni. A lópatkolás volt a dolgom sorkatonaként is a határőrségen, ahová 75-ben bevonultam. Ekkor szerettem meg ezt a munkát annyira, hogy más munkát nem is tudtam elképzeli magamnak, mint a lópatkolást a nagyvázsonyi lovasiskolában. Szerencsém lett, mert éppen volt felvétel, amikor leszereltem. A rendszerváltásig ez is maradt a fő profilom.
Tarsoly mester 1980-tól már önálló iparosként, vállalkozóként végezte a munkát. Közben otthon is annyira bővítette a műhelyt, segédet, inast alkalmazott. Ebben az időben a Balaton északi partján ők patkolták a lovakat, és persze gyártották hozzá a patkókat.
Ilyen volt, amikor három kovács ütötte egyszerre a vasat
A Veszprém megyében működő lovasboltokat is a vázsonyi kovácsműhelyből látták el patkóval. A patkós aranykornak aztán az vetett véget, hogy a rendszerváltás idején behozták az olcsó holland patkókat, amivel árban nem tudtak versenyezni. Persze más, amikor a kovács csak annyit tesz, hogy a boltban vásárolt tömegpatkót felveri a lóra, vagy a ló lábához való patkót csinál, olyanokból válogat.
Az olcsó holland patkó nagy hatással volt Tarsoly László munkájára
– A kovácsnak meg kell látni a ló járásán, ha valami problémája van, és ahhoz kell gyógypatkót készíteni. Ahogy az embereknél a lúdtalpbetét, vagy az ortopédcipő, a rossz lábú, rosszul járó lovat egy rászabott patkóval lehet gyógyítani. Ha időben észreveszik a problémát és ehhez megfelelő patkót adnak rá, akkor az inak, csontok visszaalakulhatnak még fiatal korában. Ez a kovács dolga volt, amíg értettek hozzá, de ma már legtöbb csak felveri a készen vett, különböző méretű, de egyforma patkókat. Jó esetben alakít rajt egy kicsit a ló lábához.
A felső sorban normál patkók, a többi mindegyik valamilyen járási hiba illetve ortopédiai probléma kezelésére szolgált abban az időben, amikor a patkolókovácsok még a szakmájuk teljességét végezték – tabló a műhelyben
A patkolás után egy kisebb szakmán belüli pályamódosítással díszkovácsként kezdett dolgozni. Kerítéseket, zárakat, különböző díszítő elemeket, középkori fegyvereket kovácsol. De ha kell akár kolompot, répareszelőt és várkatonaság élelmezésére szolgáló tésztaszűrőt is készít kovácsolással.
Mátyás-király hollóját is kalapálással domborította a Mester
– Sajnos nem volt senki, akitől tanulhattam volna, így magamtól kellett rájönni, hogy mit, hogyan kell csinálni. Közben meghívtak Kapolcsra a Művészetek Völgyébe, hogy működtessem a kovácsműhely múzeumot. Tizenöt éven át kalapáltam a fesztiválok alatt. Közben más rendezvényekre is eljártam Szombathelyre, Győrbe és a Vázsony környéki településekre kovácsbemutatókat tartani.
Több várnak, hagyományőrző katonai csoportnak kovácsolt középkori fegyvereket
Tarsoly László a magyarpolányi tájház kovácsműhelyében is sokszor tartott bemutatót – itt éppen egy osztrák diáklány próbálkozik egy görbítéssel
A nagy érdeklődést látva nyitották meg 2003-tól múzeumként is a vázsonyi műhelyt. A Mester továbbra is rendesen végzi a munkáját, de amikor csoport érkezik, bemutatót tart arról, hogyan lehet, hogyan kell bánni a vassal. Utána mindenki kipróbálhatja, hogyan is működik a kalapács. A gyerekek főleg S-betűket, a felnőttek kovácsolt szeget készítenek a tüzesre melegített vasszálakból. A tűzhöz persze csak a felnőtteket engedi, a gyerekek csak az üllő körül dolgozhatnak.
Előbb a bemutató, aztán a próba
Aki meg éppen nem fér oda az üllő mellé, az birkózhat a kovácsolt ördöglakatokkal, amilyenekkel egykor apáink, nagyapáink is játszottak.
A Mester állandó szereplője az óbudavári falunapoknak, ahol mindig beveti az ördöglakatokat is
S ha már ég a tűz a műhelyben, ólmot is lehet önteni, amihez igazi “békebeli” öntőformái vannak a Mesternek a magyar huszárokról, az első világháborús magyar és porosz katonákról. Sőt még egy igazi puskagolyó öntő formája is van, amivel az 1800-as években az elöltöltős puskákhoz gyártották a lövedéket a katonák.
Ólomkatona öntőformák száz évvel ezelőttről
Ólomolvasztás a kovácstűzhelyen
A kanálból kiömlő tüzes ólom a formában pillanatok alatt fémszínűre hűl
A kiöntött formákat még sorjázni kell, hogy teljesen elkészüljenek
Az első években 4000-4500 gyerek is megfordult tavasztól őszig a műhelyben. Általános iskolások, középiskolások jöttek az ország minden részéből. Mostanában kevesebben jönnek, ahogy talán a kirándulás is kevesebb lett, de így is van érdeklődő. Köztük sokan visszajáró pedagógusokkal, akik az új osztályaikat is elhozzák Tarsoly László kovácsműhely múzeumába.
Különleges alkalmakkal még az udvaron álló kovácsoltvas ágyú is megszólal. Több hasonló van használatban a vázsonyi és szigligeti várban is
Ha valaki ellátogat a műhelybe, még azt is megtudhatja, hogy Tarsoly László éppen mit tart a kezében és mire használták egykor 🙂
A Mester az egy-egy órás bemutatókra 10-25 fős csoportokat vár. A bejelentkezéseket felesége, Rózsi asszony fogadja a +36 88 264-057-es telefonon. Mivel Tarsoly László két év múlva nyugdíjba készül, érdemes mielőbb elindulni.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Itt is feliratkozhat a heti hírlevelünkre
