Az írást Kiss Laura készítette a Balatontipp Ó, a Balaton, régi nyarakon élménypályázatára.
A gyermekkori Balaton
Várni. Gyerekként talán ez a legnehezebb dolog. Megtanulni, hogy nem kaphatsz meg mindent, nem mehetsz oda – azonnal, amikor épp akarod. Aztán persze az események forgataga pörgeti az idő kerekét, amely nekünk dolgozik. Az ovi, suli is jó; barátok, játék, de a nyári szünet, na az az igazi. Kevesebb szabály, sok napsütés, fagyi, játék… Sokszor egészen kevés dolog is elég a boldogsághoz.
Aztán szép lassan eljön a minden évben várva várt családi nyaralás. Balaton. Mióta az eszemet tudom, minden évben egy hetet töltöttünk ott nyaranta apu egyik ismerősének nyaralójában. Pakolás ezerrel, alvósállat megvan, pár játék, fürdőruha, úszógumi, szóval a legfontosabbak megvannak. 🙂
Korai kelés, aztán indulás. Hosszú az út, gyerekként legalábbis annak tűnt. Falvakat hagyunk magunk mögött, az út hullámzó, mint a Balaton vize. De szó szerint; amint a lejtőn gurul az autó, a szíved mintha ki akarna ugrani a helyéről, de irtózatosan jó érzés.
Mindig van egy pont. Az első és legszentebb momentum, amikor megpillantod a “nagy vizet“. A “Mindegy mi fog történni ezen a héten, de a Balcsinál vagyunk!“- érzése.
Lassan ismerőssé válik az út, a buszmegálló, ahol el kell kanyarodni. Haladunk, az út szűkül, egyre több a fa, a zöld, kevesebb a civil mozgás. Az utolsó pár méteren a keskeny út két oldalán kilátszanak a falból a fák gyökerei. Megérkeztünk.
Takaros kis ház, lent két emeletes ággyal, fenti részen hálózsákos fekhelyek. Külön kis épület a fürdőnek, kinti fedett részen a konyha, s egyben közösségi tér, hosszú asztalokkal, padokkal. Egyszerű szállás, mégis olyan bájos az egész.
Nagy füves placc, nagyobb mint otthon a mamáék udvara, itt aztán lehet tollasozni. 🙂 Játék és rohangálás naphosszat. Futás a labda után, de az úton körbenézz leányom! Séták a környéken; zöld amerre látsz: fű, fák, s madárcsicsergés – örömteli dolgok ezek egy városi betondzsungel-lakó gyereknek.
Ráérős reggelek, már hasamra süt a nap, én meg arra ébredek, hogy anyuék palacsintát sütnek. Jól indul a nap. 🙂
Vagy kora délelőtt indulunk, vagy csak délután ebéd után, de persze a napok nagy részét lent a parton töltjük.
Strandra le, vízbe be. Persze nem befutva, mint a vagányok, hanem óvatosan, mert hát az elején még hideg a víz. Aztán megszokom, egyre bátrabban evickélek befelé. Persze, mert rajtam az úszógumi. És apu is jön velem. A térdéről ugrálok a vízbe, vagy épp beljebb megyünk, ahol már nem ér le a lábam. Bármerre nézek, víz mindenfelé, messze a part, pláne a túlpart.
És így elvagyok egész nap a vízben, ameddig csak lehet. Néha kimegyek enni; lángos, fagyi, jégkrém – ilyenkor a szülők is engedékenyebbek. Utána persze irány vissza a vízbe, és elleni egész nap. Nyár, napsütés, Balaton. Más nem is kell a felhőtlen boldogsághoz.
Késő délután már anyám jön be értem, hogy mára elég volt a pancsolásból, kissé átfázva, libabőrösen adom meg magam a kérésnek.
Fotó: Kiss Laura
Esténként a parthoz közeli sétányhoz megyünk le, árusok, pénzbedobós játékok, kakasos nyalóka, szóval minden. Plusz tömeg, zsivaj. Képeslapost kerestem, volt is, gyűjtöm a lapokat gyerekkorom óta.
– Apuuuu, ugye veszünk világítós nyakláncot?!
Persze kaptunk, egyformát a nővéremmel. Gyerekként megvolt a hangulata ennek is, ma már inkább taszít ez a miliő, de akkor jó napzáró volt.
Egy-egy hajókázás belefért, volt, hogy kisétáltunk a mólóra, apu csinált pár képet. Nem a világháló tagjainak, hanem nekünk, emléknek. Ez még az az időszak volt, amikor csak utólag, előhívás után derült ki, hogy hány kép sikerült jól.
Sétálni a mólón, nézni a nagy vizet, hátra fordulva pedig a nagy hegyet. A víz végtelensége, a hegy magassága a sok-sok fával, s néhol kis kopár résszel az oldalán egyszerre volt kissé félelmetes és rejtélyes, magával ragadó.
Fotó: Kiss Laura
Utolsó nap: rendrakás, elpakolás, még egy utolsó pillantás; nem akarok haza menni. Útközben a kocsiban úgy mocorogtam, hogy ameddig csak lehet lássam a Balatont, ha csak egy kis darabot is belőle. Szól a rádió; egyre hangosodnak az első dallamok, összenézünk nővéremmel, igen, ez a mi dalunk, a mi balatoni számunk: “A nyaralás messze száll, sok emlék visszajár, hányszor elmúlt már, de újra vár a balatoni nyár!”
Igen, lehet sok embernek a szemében már elcsépelt netán unalmas ez a dal, mégis szerintem minimum ugyanannyi emberben kelt kellemes érzést, s segíti felidézni a feledhetetlen nyarakat a tónál. Ahány ember, annyiféle kerettörténet, helyszín, élmény, emlék, de mindegyik közös pontja maga a tó, a Balaton. Ami örök állandó ebben a változó világban, és már a távolodás első pillanataiban hiányzik, s az ember mindig mintha egy darabot hazahozna belőle a szívében, és abból táplálkozna lelkileg a következő találkozásig.
Köszönöm KFT, köszönöm Balaton, köszönöm Badacsonyörs!
•
Közelmúlt Balatonja – már felnőtt fejjel
A Balaton most is nagy szerelem, de már más helyeket keresek. Már nem vonzanak a zsúfolt strandok a zsivajjal, egész nap a napon aszalódni, ez van, nem vagyunk egyformák. Inkább szívesebben megyek felfedezni a környéket. Dombok, tanúhegyek, kilátók – élmény felmászni rájuk, pláne fentről nézni a tavat. Néha egy kis bobozás is belefér, s a várakat is sűrűn látogatom. Sok mindent láttam már a tó körül, de még van bőven látni- és megmásznivaló. 🙂
Fotó: Kiss Laura
Néha összejött egy-egy koncert is. Általában mindig adott banda koncertjeire mentem, és hiába nagyrészt ugyanaz a repertoár, mindig különlegesen jó érzés elindulni egy balatoni koncertre. Koncert után meg siessen haza a fene. ?? Ott maradni éjjelre, hogy reggel a partól nézhesd végig a napfelkeltét. Csodálatos a felkelő nap látványa, ahogy az ég kékjét lassan megtöri a nap fénye, a sárga ezerféle árnyalatával.
A Balaton-mánia mellett van egy enyhe fokú bringaőrületem is. Természetesen a bringakör is kipipálva, két nap alatt, egy nap alatt is. Nem mondom, hogy nem fárasztó, főleg ha az időjárás nem mindig kegyes hozzád, de van valami őrült jó érzés abban, hogy tekersz, gyűlnek a kilométerek, a tó pedig folyamatosan ott van melletted. Ha tőled balra, akkor természetesen az Balcsi, ha tőled jobbra, akkor Jobbcsi. 😉
Egész nap a tó körül bóklászni, és/vagy este koncert, naplemente vagy napfelkelte nézés. Már másabbak az élmények, mint gyerekkoromban, azonban jól megférnek egymás mellett az emlékek a képzeletbeli fényképalbumomban, vagy inkább élményalbumomban.
Emlékek sokasága köt a Balatonhoz, és remélem lesz még jó pár lehetőségem az élménytáram bővítésére.
Maradok Balaton-imádó. Mindörökre!
Kiss Laura
•
Az írás az Ó, a Balaton, régi nyarakon élménypályázatra készült. A szerző a pályázat második helyén végzett. Jutalma a balatonalmádi a Kalóz Vitorláskölcsönző ajándéka, egy kettő órás sétavitorlázás 25 ezer forint értékben maximum 6 fővel Balatonalmádiból.
Ajánljuk még:
•
Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!
Iratkozzon fel a Balatontipp.hu heti hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)
