A keszthelyi Balatoni Múzeum, ami nem csak nevében, állandó kiállításainak témájában is szorosan kapcsolódik a tóhoz és környékéhez. A múzeum elsősorban azoknak érdekes, akik több a kellemes nyaraláson, pihenésen túl többet szeretnének tudni a Balatonról.
A múzeum lassan százhúsz éves története sikeres szakaszokban és szomorú eseményekben egyaránt bővelkedik. Az alapítását a 19. század utolsó éveiben határozták el. Az első világháború idejére már jelentős könyvtárral és közel húszezer darabos gyűjteménnyel rendelkezett, amiben a környéken zajlott régészeti feltárások leletei, néprajzi, természetrajzi, tájrajzi gyűjtések anyagai külön-külön is jelentős kollekciót alkottak.
Az első három évtizedben a gyűjtemény feldolgozására, bemutatására csak bérelt helyen volt lehetőség, de már az indulás éveiben elkészült az önálló múzeumépület terve is. A mai neobarokk épületet az 1920-as évek második felében építették fel. A tervezője a korábban Kós Károllyal is dolgozó Györgyi Dénes volt, aki több más mellett a párizsi és brüsszeli magyar világkiállítási pavilont, a debreceni Déri Múzeum épületét és a nevét viselő balatonalmádi általános iskola épületét is tervezte.
A múzeum bejárata
Valószínűleg az 1929-ben kitört gazdasági világválság is közrejátszott abban, hogy a gyűjtemény átköltöztetése csak 1935-ben kezdődött el, de az évtized végére teljesen birtokba vették az épületet.
A múzeum életében tragikus fordulatot hozott a második világháború vége, amikor 1945 márciusában a gyűjtemény vonatra rakott anyagát egy bombatámadás megsemmisítette a zalaegerszegi állomáson.
A gyűjtemény pótlása, bemutatása 1949-ben indult újra. A bemutató eleinte kölcsönzött anyagokra épült, majd 1967-ben már az új saját gyűjtésekből nyitottak kiállítást. 1986-tól 22 éven át volt látható az a Balatont és környékét bemutató állandó anyag.
A ma látható állandó kiállítás Aranyhíd – fejezetek a Balaton történetéből címmel nyílt meg 2009-ben. A 2011-re teljesen kiépített összeállítás 11 termet tölt meg, átfogó képet adva a tó és régió történetéről, közelmúltjáról is.
az Aranyhíd kiállítás egyik folyosója
A kiállításon megismerhetjük a Balaton, mint tó történetét. A földtörténeti korok legelejétől kaphatunk képet ábrákkal, rövidebb-hosszabb leírásokkal, de még cápafogakkal és kőzetekkel is arról, milyen lépésekben jött létre és az elmúlt 10-15 ezer évben hogyan változott a tó kiterjedése. Megismerhetjük azt is, hogy a 19. század utolsó harmadában hogyan alakult ki az egykor 1200 négyzetkilométert is elérő vízfelületből, a mai 600 négyzetkilométeres tó.
A Balaton kialakulása
Külön anyag foglalkozik a Sió-csatorna építésével, a ma is használt zsilip elődjének létrehozásáról (a fenti képen látható a makettje)
A térségben egykor élt embereket edényeikből és más eszközeikből fennmaradt gazdag leletanyag segítségével mutatják be.
Diorámák segítségével átfogó képet kapunk a Balaton növény és állatvilágáról.
Önállóan kaptak helyet a régió várai az őskori földváraktól a középkori kővárakig,
A Balaton halászata, a halászok élete, eszközei – a fenti képen egy tölgyfából vájt bödönhajó, alatta pedig “Matula bácsi”
A balatoni fürdőkultúra, turizmus és sport az 1980-as évekig – a fenti képen egy úttörő a tábori élet jellegzetes tárgyaival, alul egy dögös csaj bikiniben a múlt század hetvenes éveiből Camping táskarádióval, Pálma gumimatraccal
Végül két teremben a balatoni hajózás és vitorlázás történetével ismerkedhetünk meg,
A Festetics György féle só szállító Phoenix gálya makettje
A Széchenyiék féle Kisfaludy lapátkerekes gőzös
A Jókai csavargőzös a múlt század első harmadából
A Fonyód vízibusz az 1950-es évek terméke
A Balatonfüreden 1944-47 között épített Sirocco cirkáló makettje
Talán egy fontos terület maradt ki a balatoni térség meghatározó témái közül, a szőlőművelés, borkészítés. A kiállítás tervezői azért döntöttek így, mert a városban működő Georgikon Majormúzeumnak jelentős kiállítása van erről, amit nem akartak megismételni.
A kiállítási anyagba olyan interaktív elemeket is beépítettek, amikkel játszva a gyerekek – de akár a felnőttek is – még jobban megismerhetik a Balatont. Az állatokat például hangjuk alapján kell felismerni és virtuális fotózással megörökíteni – ezzel virtuális matricákat gyűjthetünk, amiket interneten el is küldhetünk. A halak felismerésében is megmutathatjuk tudásunkat – persze itt nem a hangjuk, hanem a képük, mozgásuk alapján.
A balatoni hajóknál szintén van mód játékra is. A torpedó játék mintájára hajókat kell kimentenünk a tóból, miközben meg is ismerkedhetünk az érintett járművek típusával.
Történelmi szelfit is készíthetünk magunkról a múzeum képeslapgyűjteményének anyagát használva.
A múzeum munkatársa, Somogyi Zoltán itt éppen azt mutatja be, hogy az 1970-es évek kultikus eszközével, a kempingbiciklivel virtuálisan körbetekerhetjük a Balatont. A húzós emelkedők helyett kérdésekre kell helyesen válaszolni, hogy továbbhaladhassunk a tó körüli túrán.
A biciklizést inkább a látogatás végére ajánlom, mert a kiállításon biztosan összegyűjtünk annyi információt, ami elegendő edzésnek a sikeres kerékpártúrához.
A múzeumban gazdag kőtár is működik, ami a Balaton-felvidékről és a Kis-Balaton környékéről származó római és középkori leleteket mutatja be. Az állandó bemutatókat időszaki kiállítások színesítik.
A múzeumban több játszósarkot alakítottak ki, az udvaron önálló játszótér is van. Igaz, nem ingyen, de szabad fényképezni is, sőt akkor sem ütnek a kezünkre, ha valamit esetleg megtapogatunk.
A Balatoni Múzeumot az állomáshoz vezető Mártírok útja és a főtértől nyugat felé haladó Kossuth utca találkozásánál találjuk. Parkolni a Mártirok útján tudunk ingyenesen, de a biciklinknek is van megfelelő hely.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
