2017 májusában másodszorra emelkedhettem a nyugat-balatoni térség fölé hőlégballonnal. A tisztább időnek és az új útvonalnak köszönhetően ez az égi kirándulás még a 2016-os repülésünknél is csodálatosabb volt.
A repülés apropóját az adta, hogy Hévíz környékén az idei szezontól “új ruhában”, azaz új kupolával repül esténként az ország legnagyobb hőlégballonja, mert a korábbi anyagnak lejárt a hivatalos kihordási ideje. A kupola szövege eddig egy német céget reklámozott, most a Balaton Balloning Kft. Hévíz város önkormányzatával és a Hévízi Turisztikai Nonprofit Kft.-val fogott össze, hogy közösen népszerűsítsék a fürdővárost a hatalmas We “like” Hévíz.hu felirattal.
A hőlégballon egyik idei első útjára újságírókat, fotóriportereket, operatőröket hívtak vendégségbe, hogy az új kupola mellett megmutassák azt a szépséget is, amivel egy ilyen légi kiránduláson találkozhatnak az utasok. Szerencsére én is ott lehettem, így most képekkel is meg tudom mutatni, mit láthatunk késő délutáni órákban a Balatonból, Hévíz és Keszthely környékéből. Hogy kerek legyen a beszámoló, néhány nappal később egy másik repülés kezdetét is végignéztem, fényképeztem – hisz a sajátunkat kívülről nem láthattam. Erre a másik kirándulásra kedden este hat óra negyvenkor kezdtek készülődni az utasok Hévíz és Cserszegtomaj közötti Dobogó réten, a Balaton Balloning állandó légikikötőjében.
Az utazók egy 3,5×1,60 méter nagyságú, 1,2 méter magas kosárban foglalnak helyet. A kosár közepén van a repülést biztosító gázfáklya, amihez egyszerre 420 liter tiszta propánt visznek üzemanyagként 6 darab 70 literes saválló acél tartályban. A négy égőfej működés közben olyan hangot ad, mint egy repülő hajtóműve.
A mi repülésünk egy héttel korábban volt. Az aktuális szélirány miatt Balatonszentgyörgyről indultunk, hogy a Balaton átrepülése után valahol Hévíz után landoljunk.
Balatonszentgyörgyön a Gulya Csárda melletti réten van a Balaton Balloning megszokott felszállóhelye, de most a lassan gyengülő szél miatt egy magas fasorral védett mezőn fújatták fel, melegítették be a ballont, hogy az indulás a lehető legsimább és persze biztonságos legyen. Mivel időről-időre erős szélrohamok indultak, sokáig maga a felszállás sem volt biztos. Szerencsére végül mégis megkaptuk a felszólítást a beszállásra, illetve bemászásra, és néhány perccel este fél nyolc előtt minden gond nélkül felemelkedhettünk.
Magáról a hőlégballonos repülésről a második utam után is csak azt mondhatom, hogy nem lehet igazán összehasonlítani a repülőgépes, vagy helikopteres utazással.
A hőlégballonos repülés valami olyan érzés, mintha állnánk, sétálnánk a levegőben. A nagyon alacsony szakaszokat leszámítva szinte alig mozdul körülöttünk, alattunk valami. Nincs szél, hisz azzal a felszállás után teljesen eggyé váltunk, a sebességünk azonos lesz a szélével, nem érezzük a mozgást a “menetszél” hiánya miatt sem.
Mivel a hőlégballonon nincsenek kormányszárnyak, fékező, vagy gyorsító rakéták. Ahogy a kapitány mondta, ezzel nem lehet “krajcolni”, azaz cikcakkban haladni, mint a vitorlásokkal, hogy akár a szél szemben lévő úticélunkat is elérjük. A ballon egyszerűen arra megy, amerre a szél viszi, ezért kell más magasságban másfelé fújó szelet keresnünk, ha módosítani akarunk kicsit az irányon.
A hatalmas ballonnak ez a tehetetlensége is hozzájárul a repülés szépségéhez. A legszebb akkor, amikor a magasságot tartó gázégő sem működik, s így teljes csend van, csak a földről hallatszik fel egy hangosabb kutya, vagy más állat hangja.
A negyven perces repülés után a Karmacs, Vindornyafok, Zalaköveskút által közrezárt terület közepén landoltunk egy szántóföldön. A leszállás előtt még repülés közben elpróbáltuk a leszállási pozíciót, avagy a “landing positiont“. Ennek a lényege az volt, hogy a leszállási iránnyal háttal kellett fordulnunk, kicsit meghajolva, a fülekben kapaszkodva és fenékkel, háttal a külső falon, illetve a középső elválasztó falon kitámasztva vártuk a földet érést. Mintegy tíz kilométeres sebességgel mehettünk az első érintés idején. A meleg levegőjét vesztő ballon még próbált vinni bennünket, de néhány kisebb emelgetés után csak ahhoz volt ereje, hogy a kosarat oldalára billentse, és ebben a pozícióban, egymáson fekve álltunk meg. Bár van úgy, hogy a kosár talpon marad, az ilyen landolás is normálisnak számít, és teljesen biztonságos.
Az alábbi szintrajzot a telefonom GPS-jelei alapján készítettem. Mint ebből kiderül, a pályánk tetején közelítettük az ezer métert, de közben mentünk a földtől néhány tíz méterre is.
Közben megérkeztek a Balaton Balloning munkatársai, akik a Földön autókkal, busszal követtek bennünket, hogy a ballont és az utasokat visszaszállítsák Hévízre. De indulás előtt még sor került a hagyományos pezsgős koccintásra és az oklevelek kiosztására, melyek tanúsítják, hogy az utasok az egekig emelkedtek.
A késői időpont, a kevés fény kicsit korlátozta a fényképezési lehetőséget, de talán így sikerült bemutatni, milyen csodálatos látványt nyújt egy ilyen repülés.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Beszámoló az egy évvel korábbi repülésünkről
A Balaton Balloning oldala további információkkal
Iratkozzon fel a Balatontipp.hu heti hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! (Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)
Tiszta szívből gratulálok az elképesztő felvételekhez és a nagyon jól megfogalmazott kísérő szöveghez! Gyerekkorom minden nyara ehhez a hihetetlen tájhoz köt, a mai napig is csak nézem és csodálom ezt a felséges vidéket.. Jó itt élni A “Magyar tenger” mellett! Kazinczy Ferencünk nem is adhatott volna szebb és felemelőbb nevet ennek az apró varázslatnak! Köszönöm az élményt kedves Árpád!!
Csodálatos képek, csodálatos helyekről, olyan helyzetből fotózva, ahogyan látni, keveseknek adatik meg !
Köszönöm, hogy átélhettem ezt a látványt, legalább fotókon keresztül !!!
Köszönöm a csodálatos képeket és cikket. Gyönyörü a Balaton,mint mindig.Országunk legszebb része.Mint leendö balatongyöröki lakos,nagyon örülök a hirleveleknek.
Ragyogó képriport, köszönöm az élményt >3
A következőben napfénynél utazzanak, kérem.