A balatoni jégről ma többnyire azt tudjuk, amit Cholnoky Jenő száztíz évvel ezelőtt szerzett tapasztalatai mérései és a halászoktól kapott információi alapján leírt. A tapasztalatszerzés körülményeit megismerve nem is igazán csodálkozhatunk azon, hogy a későbbi kutatások nem voltak ennyire átfogóak.
Cholnoky Jenő, a veszprémi születésű, 1870-1950 között élt neves földrajztudós, vízépítő mérnök és filozófus 1903 és 1905 között két telet gyakorlatilag a Balaton jegén töltött, hogy báró Eötvös Loránd fizikussal méréseket végezzen a föld szerkezetéről. Mivel Eötvös közben az MTA elnöke is volt, csak a hét kisebb felét töltötte a Balatonon. Így távollétében Cholnoky vezette a munkát, kezelte Eötvös “finom graviméterét”, a ma inkább torziós ingaként ismert műszert.
Cholnoky Jenő (hátul középen) utazásra készülve a balatonfüredi vasútállomáson egy 1931-es fotón – a Fortepan.hu oldalon közzétette Cholnoky Tamás
A kutatók munkáját balatoni halászok segítették. Cholnoky a saját megfigyelései mellett tőlük szerezte a jéggel kapcsolatos ismereteit is. Az ekkor gyűjtött ismeretek olvashatók a Lóczy Lajos által szerkesztett A Balaton földrajzi és társadalmi állapotának leírása címmel 1920-ban megjelent monográfiában, majd Cholnoky Jenő 1936-ban saját maga is megírta Balaton című ismeretterjesztő könyvében. Az alábbi részletek az utóbbiból származnak. A szerző eredeti képeit az utóbbi években készített saját fotóimmal egészítettem ki.
A megfigyelés körülményeiről
Éjjel tehát minden ötnegyed órában fel kellett kelnem, kimenni ahhoz a kis vászonsátorhoz, amelyben a műszer állt s leolvasni a mutató állását, aztán átfordítani a körnek egy ötödrészével s ismét megvárni ötnegyed óra hosszat, amíg a benne levő vízszintes, csavaros inga megáll s újra leolvasni stb. Így tehát az éjjelek meglehetősen nyugtalanul teltek el. Az észlelő szántalpakra állított deszkabódéban lakott.
Mérő-állomás a Balaton jegén. A báró Eötvös Loránd-féle csavaros mérleggel mértük a föld belsejében a sűrűbb és kevésbé sűrű tömegek elhelyezkedését. Balra a lakósátor, jobbra a műszersátor. (Cholnoky Jenő fényképe.)
Itt volt az ágy, az asztal, két szék, egy polc és egy kis petróleumkályha. Ha ezt este begyújtottuk, akkor nagy meleg volt a sátorban, de csak fenn, úgyhogy a polc tetejére tett szalonna megolvadt. De a polc aljára állított vizeskanna meg befagyott, hisz odakünn -20, néha -25o hideg volt. Az ágyat emelhetőre készítettük. Ha fáztam, akkor egy forgatóval följebb emeltem magamat, ha melegem volt, lejjebb eresztettem. A sátorban tartózkodott mindig egy edzett halász is, hogy fölébresszen és a lakósátortól távolabb álló műszersátorhoz elkísérjen, mert ez bizony sokszor viharban, ködben, sötétségben nem volt veszélytelen. De nem történt soha, semmi baj. A báró egy héten legfeljebb három napig tartózkodott lenn, a többi időben nekem kellett az észleléseket folytatnom s lenn tartózkodnom.
A balatoni jég mozgásáról
…A jég a partokon csakugyan, ahol csak lehet, feltorlódik. Különösen szép ilyen torlódásokat lehet látni a kenesei és aligai partok előtt. Csakhogy ez nehéz munka, amit a jég itt végez! Nagy darabon felszakítani a jeget, feltúrni kavicsot, nádat, növényeket stb.
A siófoki Aranyparton a partra kicsúszott jég 2017. január 6-án – Fotó: Győrffy Árpád
Embernagyságú jégtorlasz az almádi parton a focipálya mellett – 2011. január 29. – fotó: Győrffy Árpád
Ahol túlságos széles darabon a fenékhez fagyott a jég, ott nem is fogja azt felszakítani, hanem maga a jégtábla fog “kihajolni” – ahogy a mérnökök mondják – a nagy nyomás elől s a jég felpattan, felszakad, s mint a háztető, úgy támaszkodnak egymásnak a feltorlódott darabok. Az ilyen képződményt nevezi a halász “túrolás” néven…
Egy szétnyílt, majd vékonyan újrafagyott hasadás a csopaki strand előtt 2017. január 19-én – Fotó: Győrffy Árpád
Turolás a zánkai partok előtt 2012. február 12-án – Fotó Győrffy Árpád
A mechanika törvényei ritkán érvényesülnek olyan szép pontossággal – a sok zavaró körülmény miatt – mint éppen ezeknek a túrolásoknak elhelyezkedésében. A jég ott fog így felpattanni, ahol a legkisebb munka végzésével egyenlítődhet ki a feszültség. Ezért a túrolások a tó felszínére rajzolható körök mentén keletkeznek, persze csak közelítőleg, mert a jégben sok az egyenetlenség, különböző szilárdság, sőt a hóval való borítottság, a jég alatt levő víz hőmérséklete stb. szerint különböző lesz a fölmelegedés következtében keletkezett kiterjeszkedés is.
A túrolások térképe a Balaton jegén az 1894-95. évi télen. A pontozott vonalak más években térképezett túrolások helyét mutatják
Mindazáltal a 78. ábrán bemutatott térkép szépen állítja elénk ezt a törvényt. A túrolásokat szextáns nevezetű műszerrel, a parti templomtornyok segítségével könnyű volt térképezni. A mérnök hátrametszésnek nevezi az észlelőhely helyzetének ilyen meghatározását. Mivel a túrolások térképezéséhez nem kellett túlságos nagy pontosság, hisz csak egy-két hónapig tartó jelenségről van szó, s olyan rendetlenül, zegzugosan húzódik minden túrolás, hogy igazán nincs értelme a méternyi pontosságnak. Ezért nem számítással, hanem csak grafikusan, átlátszó papiros segítségével rajzoljuk ilyenkor fel a pontokat.
A vonyarcvashegyi strand elől a déli part felé induló túrolás – Pálfi Sándor drónfelvétele
Még így is fáradságos, nehéz és nem veszélytelen volt a munka, de rendkívül érdekes. Térképünkön az 1894-95. évi túrolások helye van feltüntetve, de majdnem minden évben, – ha befagy a tó elég keményen – ugyanezen a helyen képződik a túrolás.
Hatalmas túrolás a siófoki partok előtt 2010. december 31-én – a part felőli részen a szél által korábban feltört táblákból fagyott újra a jég – Fotó: Győrffy Árpád
A siófoki partok előtt húzódó túrolás részlete – 2010. december 31-én – Fotó: Győrffy Árpád
A következő ábrán látjuk az Alsóörs és Siófok között átnyúló túrolás keletkezésének kezdetét. Széles repedés van előttünk, jelenleg nyitva, mert a fénykép kora reggel, tehát még napsütés előtt, nagy hidegben készült.
Főhasadás Alsóörs és Siófok közt, reggel, szétnyílva és vékonyan befagyva. 1901. februárius havában. (Cholnoky Jenő felvétele)
A következő ábra ugyanezt a repedést mutatja, most bezáródva, mert melegen sütött a Nap s a jég fölmelegedett.
Főhasadás Alsóörs és Siófok közt, délután, bezáródva. 1901. februárius. Ugyanaz a részlet, mint az előbbi képen. (Cholnoky Jenő felvétele)
Így ment ez egy darabig, de aztán hosszú, hideg periódus következett, majd erős fölmelegedés akkor állott elő az a nagyszerű túrolás, amit a következő ábránk mutat.
Kifejlődött túrolás Alsóörs és Siófok közt, 1901. februárius havában. (Cholnoky Jenő felvétele)
Egyes helyeken nyitott túrolás Alsóörsön 2017. január 21-én – Fotó: Győrffy Árpád
Az ilyen túroláson keresztülmenni nagyon veszélyes vállalkozás. Mindig mozog a hőmérséklet változásai következtében s a feltorlaszolt táblák alatt nyílt víz van. Ha az ember egy ilyen ferdén kitolt táblára lép, az lebillentik alatta, s az ember lecsúszik a jég alá, s a tábla megint bezárul fölötte, s az ember menthetetlenül veszve van. A halászok mindig több jégtábla egymásra tolásával valóságos hidat építenek s póznára tűzött szalmacsutakkal messzire láthatóvá teszik a jégen járók számára.
Badacsony előtti túrolás 2017. január 28-án – itt is keresni kellett a biztonságos átkelőhelyet – Fotó: Győrffy Árpád
A rianásokról
Olvadós, meleg időkben a túrolás feltúrt jégtáblái beomladoznak s az egész elsimul. A jégről leolvad a hó, olyan lesz, mint az üveg s nehéz meglátni a nyílt vizet. A túrolás széles, nyílt víz sávján “tutajoznak” a jégtábladarabok, mint ahogy a halászok mondják, s az ilyen hely felé közeledni valóságos Isten-kísértés. Ezt, és csakis ezt nevezik a halászok rianásnak. Az ilyen veszedelmes, alig észrevehető nyílt vízsáv már sok embernek okozta halálát.
Igazi rianás a Balaton jegén Alsóörs és Siófok közt. 1903. februárius. (Cholnoky Jenő felvétele)
Szokás volt azelőtt a jégen átrándulni Somogyból Zalába, vagy fordítva, s persze a rokonlátogatás iddogálással jár. A megkésett látogató pityókosan indult neki a jégnek, sötétedő estefelé, s nem tudva az irányt betartani, rátévedt a rianásra s menthetetlenül belefulladt.
Majdnem minden jeges télen történt egy-két ilyen katasztrófa. A jeges vízbe bukott ember persze ordít, ordítását talán meghallani a parton is és aki hallja, az keresztet vet magára, de menteni lehetetlen. Tavasszal veti ki hulláját a jéggel együtt az északi vihar hullámverése.
A rianás szót a halászok nekem úgy magyarázták, hogy a legveszedelmesebbek azok, amelyek a partok előtt, a partokkal párhuzamosan futnak, mert ezeket az északi szél még jobban kitágíthatja, elnyomván a jeget dél felé. Ha az ilyen rianás felé közeledik a lovas szekér vagy szánkó, a ló megérzi a jég himbálásáról, hogy nyílt víz felé közelednek s a ló úgy megriad, vagy megrian, hogy semmiféleképpen sem lehet tovább hajtani…
Amikor hirtelen átalakul a balatoni jégvilág
Az észlelések utolsó éjjelén a sátrak Alsóörs és Siófok közt egyharmad távolságban, Alsóörstől mérve, mélyen benn a tóban álltak. Már lágy idő volt, erős északi széllel óceáni levegő érkezett a Balaton fölé. Este éppen váltottunk, a báró (Eötvös Loránd – gyá) felutazott Budapestre, én pedig lementem Siófokra az észleléseket folytatni. Siófokon találkoztunk, a báró aggodalmaskodott, hogy a szél erős, a jég kezd gyertyásodni, még valami baj lesz, s kiadta az utasítást, hogy ha nem javul az idő, akkor holnap mindent le kell szerelni és Siófokra szállítani.
A meleg miatt felpuhult felületű jég – Ábrahámhegy, 2017. február 4. – Fotó: Győrffy Árpád
Sötéttel érkeztem ki a sátrakhoz az egyik halász kíséretében. Lámpást is vittünk, meg egy szál deszkát, mert rianáson kellett átmennünk. Az állomáson Vas János várt s aggódva mondta, hogy kénytelen volt a műszert a vászonsátorban “odébb rukkoltatni”, mert a szél nagyon előre nyomta a sátrat s félt, hogy feldönti a műszert. A négyszögletes, léckeretes vászonsátrat is, meg a lakósátrat is mindig kikötöttük négy kötéllel úgy, hogy a kötél végére kölöncöt kötöttünk s a jégbe vágott léken alá dugva, a jég alá feszítettük s aztán meghúztuk a kötelet. A vihar annyira ráncigálta, hogy a kötél egészen belefűrészelte magát a jégbe s a sátor tovább csúszott.
Szilárd szerkezetű jég Tihanyban a Somosi strandon 2012. február 21-én – Fotó: Győrffy Árpád
A meleg miatt már gyertyásodó szerkezetű jég – jól láthatók a fagyásnál egymásra épülő rétegek is (A külső részen a közvetlen meleg is roncsolta felületet a 2-3 órás állás közben) – Ábrahámhegy, 2017. február 4. – Fotó: Győrffy Árpád
Az “odébbrukkoltatás” természetesen a műszert használhatatlanná tette. Elszakadt benne a főrész, az a finom drót, amelynek megcsavarodásával mérjük a műszerre ható erő nagyságát. A drót olyan vékony, hogy csak 140 gramm súlyt bír el és 120 grammal meg volt terhelve. A rukkoltatás egyetlen zökkenése elég volt, hogy a drót elszakadjon. Így tehát a műszert be lehetett csomagolni, mérésről többé szó sem lehetett. Az egész műszerállványt, mindent összecsomagoltam és a szállító szánkóra szereltem, aztán aludni mentünk. Kora reggel nagy ködre ébredtem föl a két halásszal. Vártuk az alsóörsi halászokat, hogy a két sátrat kivontassuk akár az északi, akár a déli partra, mert nagyon enyhe idő volt, a jég már megbízhatatlan.
Erős szél támadt s az emberek késtek. Amit hárman el tudtunk végezni, elvégeztük s az emberek csak nem jöttek. Végre tíz óra felé az északi part felé siettem, mágnestűvel a kezemben, mert a sűrű köd miatt semmit sem lehetett látni. Amint a sátrak mögöttem eltűntek a ködben, mintha a semmiség közepén volnék. A jégen keményen ráfagyott fehér hó, köröskörül fehér köd, mágnestű nélkül igazán bolondság lett volna elindulni. Csak a szél tájékoztatott, mert egyenesen északról fújt. Az erős szél miatt előre hajolva, szememet a jégre függesztve, nehezen haladtam előre a vihar miatt, de sietnem kellett. Egyszerre zavaros hangokat hallok s fenn a levegőben egy csomó madarat látok szállni, talán varjak… nem! Ezek a halászok voltak! De ebben a ködben, szélben az ember még a vízszintes iránt való tájékozódást is elveszti. A halászok jöttek sietve, beszélgetve, rajvonalban, hogy megtalálják a sátrakat.
Nagyon örültek, amikor megtaláltak és kértek, hogy siessünk. Az északi partról elszakadt a jég, 10-20 méter széles rianás támadt, s csak úgy tudtak átjönni, hogy egy leválasztott, nagy jégtábla darabbal áttutajoztak. Vakmerő vállalkozás, de tudták, hogy mi a sátraknál veszedelemben vagyunk, okvetlen át kellett jönniök. A nagy köd miatt nagyon féltek, hogy eltévesztik a sátrat, de a szél tájékoztatta őket.
Mire visszaértünk a sátrakhoz, a köd szakadozni kezdett, pompás tavaszi napsugár ömlött végig a ragyogó havon. Amint az emberek a vászonsátrat kiszabadították, a szél kikapta kezükből, s mint a vitorlás szán úgy repült a könnyű, lécvázas alkotmány dél felé. Lehetetlenség volt elfogni! Majd megtaláljuk valahol!
A másik sátrat aztán nem húzni, hanem fékezni kellett, mert azt is vitte volna s az bizony valami túrolásba, vagy a partba ütközve, nagy kárt szenvedhetett volna.
Végre minden baj nélkül, megizzadva érkeztünk Siófokra. Ott a halászokat megdicsérve, megjutalmazva haza küldtem. Az egyik fiatal azt mondta, hogy hazasétálnak a jégen, de az öregebbek kinevették, az már lehetetlen! Körül kellett nekik kerülniök a parton, Kenese felé (az északi parton még nem volt vasút). Felajánlottam, hogy szekereket fogadok nekik, de nem fogadták el, meghálnak Siófokon s kora reggel haza indulnak, estére otthon is lesznek.
Másnap reggel kedves, ismerős zúgásra ébredek föl. Kisiettem a Siócsatorna nyílásához. A Balatonon nem volt egy tenyérnyi jégdarab sem! Szabadon hullámzott, kedvesen morajlottak a hullámok a homokos parton. A partra nagy torlaszokban hányta ki a jeget, de a jég már egészen gyertyás volt, csörömpölve omladoztak a halmazok, amint a Napsugár simogatta fényes testüket.
Az ilyen gyertyásodott jég már nem tesz kárt, ha ki is dobálja a hullám, mert széthull minden ütődésre! És ezen a jégen voltunk még mi tegnap tizenhatan a tó közepén! Még ma is úgy végig fut rajtam a hideg, hogy ennek a derék 15 magyarnak az élete valóban egy hajszálon függött a mi tapasztalatlanságunk miatt!…
A Balatonon akár ilyen éles határ is lehet a jég és a víz között (a közelebbi tükörsima jég, messze a hullámzó víz) – Balatonvilágosról az akarattyai és kenesei part 2017. január 6-án – Fotó: Győrffy Árpád
Akit bővebben is érdekel hogyan keletkezett a magyar tenger, mit tudunk a medréről, vízéről, hullámairól, változásairól, élővilágáról, az Cholnoky Jenő Balaton című könyvét teljes egészében elolvashatja a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Aki még több részletre kíváncsi, annak Lóczy Lajos A Balaton földrajzi és társadalmi állapotainak leírása című könyvét ajánlom ugyanonnan.
A 2017. február eleji jéghelyzetről itt található egy képes beszámoló
Balatoni jeges – Még van remény a korcsolyaszezon folytatására
Győrffy Árpád
•
Ha érdekesnek találta, egy megosztással ajánlja másnak is!
Iratkozzon fel a Balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)
