balatoni emberek – balatoni emberek – balatoni emberek
Szerednyey Béla
Szerednyey Béla (Budapest, 1958. február 22.) Jászai Mari-díjas (1998) és Greguss-díjas (1998) színész, rendező. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1981-ben végezte el, azóta a Madách Színház tagja. Sokan ismerhetik színházi szerepei, rendezései alapján, emlékezhetnek rá mozi- és tévéfilmekből. Ha lenne is olyan, akinek az arca nem ugrik be, jellegzetes hangjáról biztosan azonnal ismerős lesz, hisz több generáció kedvence volt Tréfiként vagy Nils Holgerssonként. |
– Gyerekkoromban nem volt igazán jó véleményem a Balatonról – kezdte meglepő vallomással a beszélgetést a népszerű színművész, amikor a tóhoz való közismert vonzódásáról faggattuk. – Apám munkahelyének illetve egy kis protekciónak köszönhetően nyaranta több hetet tudtam tölteni az Édesipari Vállalat zamárdi üdülőjében. Arra emlékszem, hogy iszapos, zavaros volt a víz. Egyszer majdnem bele is fulladtam. Valahogy rosszul nyeltem, nem kaptam levegőt. Ahogy egyre jobban szívtam, csak víz jött. Lemerültem, de szerencsére három-négy gyerek elkapott, aztán kinyomták belőlem. A nagy köhögésen kívül hál isten nem lett semmi nagyobb baj.
A következő élményeim Keneséhez kötődnek. Ott is nagyon ritkán mentünk be a vízbe, csak akkor, ha valami marhaságot csináltunk. Már gimnazista voltam, amikor egy barátom szerzett olyan csúszdát, amit a repülőknél használnak, amikor gyorsan ki kell szállni az utasoknak. Fel kellett fújni. “Lőtte” vagy az oroszokkal cserélte, nem tudom. Ezzel hülyéskedtünk a sekély vízben. De itt sem vonzott a víz az iszapossága és a koszossága miatt. Persze, ha játszani akartunk, akkor nem érdekelt, de önmagában a fürdést valahogy nem nagyon tudtuk elképzelni benne. Aztán kiderült előttem, hogy a tónak ez a sajátossága. A déli partra és Kenese környékére nyomja a hordalékot.
– Mikor változott meg a véleménye?
– Szerencsére nemcsak két helyet ismertem meg a Balatonból, mostanra félig körben végigvándoroltam a tó körül. Zamárdi, Kenese, aztán Siófok, ahol még egy szörföm is volt egy darabig. Almáditól kezdve már vitorlázó voltam, ahogy Füreden is, majd így kerültem vissza Siófokra.
A vitorlázás hozott igazi változást a Balatonnal való kapcsolatomba. Egy kikötőből egészen más a víz tisztasága, ahogy bejön az ember egy hajóval. 2009-ben le is fényképeztem. Majdnem másfél métert le lehetett látni. Nem hitték el, hogy itt készült a kép. Persze, vízibicikliről is meglehetett volna ez az élményem, ha messze kimegyek vele a parttól, de valahogy azt nem szoktam használni, hülyeségnek tűnt.
– Ahogy Ön is mondta, a víz zavarossága a Balatonnak eleve sajátossága. Hisz a sekélysége miatt a legkisebb hullámok is felkavarják a fenékre ülepedett apró részecskéket, de ettől még nagyon kellemes marad.
– Igen, ez valóban inkább csak vizuális probléma. Ebből is látszik, hogy én azok közé tartozom, akik másoknál érzékenyebbek a látványra. A vízzel magával egyébként semmi gondom. Különösen a parttól távolabbi részeken. Más vizeknél a fürdés után keményen le kell zuhanyozni. Itt meg, ha beugrok a Balatonba, olyan, mintha megmostam volna a hajamat. Valami egészen hihetetlen az a lágyság, ami ebben a tóban van. A strandon is meglehet ez az élmény. Kicsit beljebb kell menni matraccal vagy vízibiciklivel. Ahogy elhagytuk a sokak által használt részt, abban a pillanatban kitisztul a víz, elmegy az iszap. Még búvárkodni is lehet. Ennyit bele kell feccolni. Ha valaki meg az ilyen átkelés alatt sem bírja ezt a vizuális élményt, az maradjon kint a homokban. Ott is nagyon kellemes.
– Néhány évvel ezelőtt egyszer egy Balaton-felvidéki lovardában találkoztunk. A lovaglás is hozzátartozik a balatoni pihenéséhez?
– Nagyon szeretem a lovakat, de nem lovagolok. Valamennyi olyan sportot igyekszem száműzni az életemből, ami esetleg akadályozhatná munkámat. A mai napig havi 10-12 alkalommal játszom, nem kockáztathatom ezt olyan sportokkal, ahol nemcsak rajtam múlik a biztonságom. A síelést például csinálom, mert ott én vagyok egyedül, akin múlik, ér-e valami. Ha bármi van, tudok fékezni, gyorsulni, meg tudok állni. Húsz éve csinálom, elmondhatom, hogy egészen jól megy, miközben nem nagyon volt maradandó sérülésem. Fociban rögtön volt. A színészválogatottban hosszú idő óta játszom, de most csak 10-15 perces játékokat vállalok, mert ott sem csak rajtam múlik a sérülés. A lovaglásnál ugyanez a helyzet. Egy színész felelős a többiekért is. Hisz, ha én megsérülök, veszélybe kerül az egész előadás.
– Visszatérve a Balatonhoz, a fürdésen, vitorlázáson, tehát a vízhez közvetlenül kapcsolódó dolgokon kívül mennyire fontos maga az üdülőhelyi hangulat, a buli lehetősége?
Én egyszerre szeretem azt, ha nagyon sokan vannak körülöttem, meg azt is, ha egyedül lehetek. Ez a kettősség folyamatosan jelen van az egész életemben
. De csak így együtt jó, külön-külön nem. Amikor már túlságosan sokan vagyunk, akkor beülök a hajóba és kimegyek a vízre, ahol egyedül vagyok. Amikor a kikötőben nincsen senki, akkor jönnek a haverjaim, beülünk a hajóba tízen, és kimegyünk a vízre bulizni.
– Nincs mindenkinek vitorlása, hogy ezt megtehesse.
– Működik ez vitorlás nélkül is. Most, miközben itt hajózunk a Balatonon, kaptam egy telefont a barátaimtól, hogy Lellén vannak. Megbeszéltük, hogy kikötés után kompra ülők, ők meg elém jönnek a szántódi révhez. Itt nincsenek hatalmas távolságok, de mégis ezernyi lehetőség van azoknak, akik a mozgást, a változatosságot kedvelik. Strandról strandra mehet az ember, ha éppen nem szeret egy helyen lenni. Ha valaki éppen csendre vágyik, kirándulhat a parttól távolabbi vidékeken. Erre az északi parton számtalan lehetőség van, de a déli parton is meg lehet találni az ilyet. Remek helyek vannak Aligán, Zamárdi és Szántód között, de végig a déli part más pontjain is. A Balaton azért is annyira nagyszerű, mert ezekre a dolgokra itt egy helyen van lehetőség. (Kép és szöveg Győrffy Árpád – 2009)
Ha valaki többet szeretne olvasni Szerednyey Béláról, akkor figyelmébe ajánljuk Zelina György 2010 tavaszán megjelent, Úton című interjúkötetét. A színművész munkája mellett ennek a könyvnek is egyik főszereplője a Balaton. A könyv kapható a köyvesboltokban és a Madách Színházban (1073 Budapest, Erzsébet krt. 29-33. – Jegypénztár: Telefon: 478-2041 – Minden nap 10.00-12.30 illetve 13.00-18.30 óráig) |
|
