A 78 éves Földes Imre egy olyan csodának tartja az internetet, ami céltudatos használattal új világokat tárhat fel előttünk.
Az Erkel-díjas zenetörténész professzor a közelmúltban – 2012 júniusában! – a Füredi Nemzetközi Gitárfesztiválon tartott előadást a variációkról. A példákat nemcsak a zenéből, hanem a művészet több területéről hozta. Monet képeit a roueni katedrálisról, Weöres Sándor ismert és kötetekben meg sem jelent verseit és számtalan más példát. A szövegeket, képeket az interneten kereste meg, vagy más munkája közben fedezte fel.
Az előadás után arról kérdeztem, mikor és hogyan kezdődött a kapcsolata a digitális világgal, ami mostanra ennyire fontossá vált a munkájában.
– Talán 12 éve lehetett, hogy elromlott az írógépem. Mentem az utcán vele, s jött szembe Székely András zenetudós kollégám, barátom. Kérdezte, hogy hová viszem ezt a gépet. Mondtam, viszem javíttatni.
– Megörültél?! Vegyél egy számítógépet! Te három nap múlva ugyanúgy tudsz majd dolgozni vele, mint az írógéppel – győzködött amikor mondtam, hogy én ahhoz nem értek.
Annyira rábeszélt, hogy felhívtam egyik tanítványomat, akinek a férje számítógépekkel foglalkozott, segítsenek már beszerezni egyet. Így is lett. Kaptunk mellé egy szövegkönyvet. Én elkezdtem az első oldalon, hogy megpróbálom megérteni, de az nem emberi nyelven volt írva. Aztán inkább magával a géppel próbálkoztam. A szövegek, levelek megírását nagyon könnyen megtanultam, így az írógépet valóban nagyon hamar felváltotta a számítógép.
Aztán fokról-fokra újabb igényeim merültek fel. Az biztos, hogy ezt meg lehet csinálni, gondoltam, de ez egy sok éven át, folyamatosan tartó tanulási folyamat.
Egyik tanítványom segít, óvja a készülékeimet, és segít, hogy megoldást találjunk az új ötleteimre. Néha nagyon meglepődik ezeken, de általában sikerrel járunk. Így váltottam fel például az eddigi katalóguscéduláimat a számítógépes adatbázissal.
Egyik órán vetődött fel, hogy mi lesz akkor a céduláimmal, ha számítógépen lesz minden.
– Azokat ki kell dobni, mondta az egyik tanítványom, hisz nem lesz szükség látjuk. Még hallani is megdöbbentő volt, hogy én kidobjam őket. Most az újakat már a gépbe írom, és a régieket is próbálom bevinni, de azért még nem dobtam ki azokat sem.
Később Földes Imre rákapott az internetre is, ahol keresni lehet, ki lehet másolni a képeket, egymásmellé lehet őket tenni… – magyarázza.
– Az internetet én nagyon céltudatosan használom, nincs is igazán időm másra, mert mindig valamire készülők. Persze sokszor nagy a késztetés arra, hogy elkalandozzak, ha valami érdekes dologra, linkre bukkanok, de nem megyek messzire, visszatérek az eredeti feladathoz.
A Google nem csak arra jó, hogy valami célzott információt, anyagot megtaláljak, abban is segít, hogy előre nem is gondolt összefüggéseket felfedezzen az ember. Csak egy kis példa erre. Debussynek van egy Golliwog’s Cakewalk című darabja, amit az imádott gyermekének írt. A cakewalk a 19-20. század fordulójának népszerű zenéje volt, kicsit fekete, kicsit fehér, Debussy nagyon szerette ezt a stílust. Korábban azt hittem, hogy a Golliwog pusztán az adott darab címe. Egyszer beütöttem a Google-ba, és kiderült, hogy ez egy népszerű fekete baba volt abban a korban, olyan, mint ma a Barbie. Persze képeket is lehet találni róluk, s így kiderül, lányának milyen babája ihlette a zeneszerzőt ennek a darabnak a megírására. Ez csak egyetlen kis példaként mondom arra, hogy az ilyen elkalandozások is sok érdekességet hozhatnak.
A példában szereplő Debussy darab, a Golliwog’s Cakewalk
Földes Imre szerint talán egy dolog még hiányzik az internetről.
– Talán kellene még egy olyan kereső, ami, ha beledúdolok, belefütyülők egy dallamot a mikrofonba, akkor megmondja, miből is van ez a részlet, hol találom, hol hallgathatom meg különböző előadóktól. Persze az is lehet, hogy már régóta van ilyen, csak még nem tudunk róla – mondta mosolyogva.
Győrffy Árpád
(Balatonfüred, 2012. június 26.)
Ráadás nyolc évvel későbbről
2020 márciusában Földes Imre azzal keresett meg, hogy elkészült a honlapja a www.foldesimre.hu
“Olyan mennyiségű olvasnivalót, hallgatnivalót adhatok közre, amit évek, évtizedek óta csak reméltem. Mindkét rádió-sorozatom: a Mindenki zeneiskolája és a Zenetörténet mindenkinek (a Magyar Rádió szíves hozzájárulásával!), a több évre szóló Zenetörténeti Antológia (a hajdani Tanárképző Főiskolai és Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemi zenetörténet-óráim anyaga, digitalizált formában) sehol máshol, csak itt található meg. Itt vannak beszélgetéseim zeneszerző-kortársaimmal (korombeliekkel és fiatalabbakkal), hangrendszerekről és zenei jelenségekről írott kistanulmányaim, A hét zeneműve sorozatban elhangzott rádióelőadásaim (köztük a nyomtatásban soha-meg-nem-jelentek), európai fesztiválokról, eseményekről tájékoztató útibeszámolóim, zenei életünkről, a zeneoktatásról megfogalmazott írásaim, és legkedvesebb tanulmányom, A „Dies irae…” dallamról szóló is.
Szeretettel ajánlom mindezeket kíváncsi olvasóim, hallgatóim figyelmébe!” -írta.
Óriási lehetőség a zenei kalandozásra. Akár csak úgy, minden különösebb cél nélkül, de tanulási szándékkal is. Szeretettel ajánlom mindenkinek! (gyá)
•
Ha érdekesnek találta, egy megosztással ajánlja másnak is!
Iratkozzon fel a Balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)