Az idei paloznaki falunapokon a község önkormányzata Paloznak Díszpolgára címet adományozott a húsz éve a községben élő Trokán Péter színművésznek.
A 71. évében járó Jászai Mari-díjas művész jól látható örömmel fogadta az elismerést a szeptember végén tartott falunapokon. A Tájház színpadáról első mondatként annyit kiáltott vidáman körbe: Tessék megmondani a Haumannak, hogy én is megkaptam, hadd irigykedjen! – utalt a szintén a községben élő, a címet már korábban elnyerő kollégájára, Haumann Péterre.
Hogyan került húsz évvel ezelőtt Paloznakra? – kérdeztem tőle a díjátadás után.
– Gyerekkoromban mániákusan szerettem a Balatont. Húsz évig Siófokon nyaraltam a Nemzeti Színház üdülőjében, ahonnan sokszor néztem, milyen szép ez az északi part. Ez az emlék később is megmaradt bennem.A 90-es évek elején, közepén a veszprémi Petőfi Színházban voltam szerződésben, és az ottani kollégák mindegyikének volt valamilyen házikója a Balaton környékén. A szinkronban találkoztunk a Kránitz Lajos barátommal, aki itt lakott Paloznakon. Megkértem, szóljon, ha lesz valami érdekes, aztán egyszer szólt. 95-ben mondta, hogy van egy kis eladó ház. Megnéztem, egy rozzant kis rakott kőház volt. Nagyon megtetszett, meg nem is volt nagyon drága, így meg tudtam venni. Igaz, az építés nyolc évig elhúzódott, de azóta itt töltöm az időmet, amikor tudom.
– Mennyire érzi magát idegennek a faluban, mennyire érzi magát paloznakinak?
– Kicsit gyüttment vagyok, de elfogadnak paloznakinak. A szőlőhegyben csak nyaralók laknak. Én azon a mezsgyén lakom, ahol vannak nyaralók is, de inkább paloznakiak élnek, lenn a faluban pedig többnyire paloznakiak. A feladatunk, hogy ennek a három rétegnek az igényeit összehangoljuk. Ez most eléggé akkut problémákon keresztül jelent munkát Czeglédy Ákos polgármesternek, meg magunknak is. Én azt hiszem menni fog, csak kicsit változik a világ, és mi nem ugyanazzal a mércével mérünk. Szerencsére a falubeliek ugyanúgy tartják Paloznak lelkét és megengedik néha, hogy a nyaralók is becsatlakozzanak. Nagyon büszke vagyok rá és nagyon örülök neki, hogy nekem is megengedik.
Czeglédy Ákos polgármester (balról) és Trokán Péter a díszpolgári oklevél átadásakor
– Mikor lesz teljesen paloznaki?
– Hivatalosan már több mint tíz éve szakmai nyugdíjban vagyok, de annyit dolgozom, hogy alig van időm. Ha majd a gyakorlatban is nyugdíjas leszek, akkor ide akarok teljesen költözni.
– Egy normál napja mivel telik?
Mindig van valami, amit csinálni lehet. Van egy kis szőlő, azon mindig lehet valamit dolgozni. Szerepet tanulok, a kertben is mindig tudok csinálni valamit, horgászni is kell, ami egy komoly feladat. Szokták mondani, hogy a horgászat nem élet-halál kérdése, hanem sokkal több annál. Én is így látom. Nagyon szeretek horgászni, a vízen lenni. Ha nincs semmi dolgom, akkor beülök a csónakba és kimegyek a vízre. Természetesen amikor van időm, én is kifekszem délután a szilvafa alá, és alszom egy jót, ahogy kell. Hisz az egész nem ér semmit akkor, ha nincs meg az az érzés, amit csak Paloznak tud adni, ha nem használom ki ezt a csöndet, ezt a csodálatos nyugalmat, ami itt van Paloznakon.
Trokán Péter egy korábbi paloznaki rendezvényen egyik közreműködőként
– A csend, a nyugalom, a táj szépsége mellett mitől jó még itt lenni Paloznakin?
– Itt úgy köszönnek előre az emberek, hogy nem lehet megelőzni őket. Néha meg is ijedek egy pillanatra, hogy én voltam modortalan, amikor nálam jóval idősebb köszön nekem előre. Ha befordulok az autóval, mindig van kinek integetni, aki visszainteget. Amikor keresztül jövők a falu közepén, majdnem biztos, hogy valaki éppen kapálgatja a virágok tövét, vagy valami mást csinál. Látunk olyan képeket, hogy például útfelújításoknál a lapát nyelébe támaszkodva állnak a dolgozók. Itt ilyen nem képzelhető el. Ha valaki dolgozik, akkor valóban csinál is valamit. Ezt nagyon jó látni, nagyon jó ebben élni. Ettől egy olyan jó hangulat alakul ki Paloznakon, amit nyugodtan mondhatok utánozhatatlannak.
Győrffy Árpád
Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre
