Tihany – Új célok és új vezető az újra önálló Balatoni Limnológiai Kutatóintézetben

A Balatonnál nagyon sok, sokszor teljesen ellentétes érdek feszül egymásnak. Mindenkinek be kellene látni, hogy egymásért, végül is a jövő nemzedékért fenn kell tartani a Balatont. Ehhez kompromisszumokat kell kötni – vallja a kilenc év után újra önálló intézményként működő Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója.

A mai naptól önállóan működő szervezet új vezetőjét, Erős Tibor igazgatót, tudományos tanácsadót kérdeztük az átalakuló intézet helyzetéről, esetlegesen megváltozó céljairól és benne saját helyzetéről, terveiről. Először is arról, hogyan került az idén 94 éves kutatóintézet élére.

– Elődöm, Jordán Ferenc leváltásakor az Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója bízott meg ideiglenesen az akkor még odatartozó intézet vezetésével. Közben az Eötvös Loránd Kutatóhálózat nyílt pályázatot hirdetett az április 1-étől önállósuló Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatói posztjára. Úgy éreztem, hogy ki kell állni az intézetért illetve az itt dolgozó kutatókért, ezért beadtam a pályázatomat, és elnyertem a munkát 5 évre.

– Az intézet 2012-ig önálló intézményként működött, most visszakapta az önállóságát és ezzel a korábbi nevét is. Az itt folyó kutatási tevékenységben milyen változást hozhat az önállósodás?

– Az Eötvös Loránd Kutatóhálózat elnöksége a leválasztással meg akarta erősíteni, hogy az intézet a jövőben önállóan végezheti kutatásait, emellett elvárás és kicsit nyomás is volt arra, hogy jobban belefolyjunk a közcélú kutatásokba. Ne csak az alapkutatással foglalkozunk, ne csak úgymond a nagyon minőségi nemzetközi szakcikkeket gyártsuk, hanem ténylegesen a Balaton ügyein dolgozzunk, és akár fel is emeljük a hangunkat a Balaton ökológiai állapotának megőrzéséért.

– A Balatontipp olvasóit egy hónappal ezelőtt tájékoztattuk arról, hogy a partvédőmű tervezett megemelése kapcsán Önök keményen vitába szálltak a Vízügy illetékeseivel. Ez már ennek az új hozzáállásnak köszönhető?

– Nem érzem ezt kemény vitának mi pusztán a véleményünket fogalmaztuk meg a környezeti hatástanulmányról, nyílt társadalmi véleménynyilvánítás keretében.
Ez a tó nagyon sokféle funkciót lát el a társadalom számára, aminek nagyon fontos része a tó jó ökológiai állapotának megőrzése, a természetvédelmi érdekek figyelembe vétele. Ehhez a megoldást közösen kell megkeresni. Komoly tudományos, jó értelembe vett viták alapján kell kialakítani mi is legyen a tóval, mi legyen az a fenntarthatósági terv, aminek része, hogy a vízzel jól gazdálkodunk, hogy szabályozzuk a vizet, a Balatont. De akár az is, hogy mi az élővilág érdekeit nézzük és szem előtt tartjuk, de ugyanúgy a fürdőzőkét és a vitorlázókét is. A Balatonnál nagyon sok, sokszor teljesen ellentétes érdek feszül egymásnak. Mindenkinek be kellene látni, hogy egymásért, végül is a jövő nemzedékért kell fenntartsuk ezt az egyedülálló tavat, amiben egy fontos szempont a természeti értékek megőrzése. Ehhez kompromisszumokat kell kötni.

– Hogyan módosul a munkájuk, kutatási területük amiatt, hogy még meghatározóbbá válik a Balaton a célok között.

– Továbbra is megmaradnak, és az oszlopos részét képezik a Balaton kutatásnak azok a kutatócsoportok, amik eddig is a fő élőlénycsoportokkal foglalkoztak. Inkább azt mondom, hogy kicsit a profilt kell megváltoztassuk valamelyest. Eddig az Akadémia felől az volt a legnagyobb elvárás, hogy minél nemzetközibb, minél általánosabb kutatásokat végezzünk, és cikkeket írjunk. Úgymond járuljunk hozzá a munkánkkal a világ hidrobiológiai, limnológiai, ökológiai tudásához, kutatásaihoz. Ez sok esetben más jellegű kutatást is igényelt, mint az, ha lokális szinten akartunk megmondani valamit a tóról és vízgyűjtőjéről. Nekünk most egy olyan egyensúlyt kell beállítani, amivel megtartjuk az intézet hírnevét, hozzuk ezeket a nemzetközi szintű kutatásokat – nevezzük akár alapkutatásoknak -, de emellett egyre több olyan kutatást szeretnénk végezni, ami kifejezetten a Balatonnal foglalkozik. És ez is az elvárás felénk.

– Tudna esetleg példát mondani a kétféle elvárás érzékeltetésére?

– Saját szakterületemen jelenleg vizsgáljuk például a fekete törpeharcsa elterjedését és mennyiségének változásait a tóban. Ez nemzetközi téren nem olyan nagy újdonság, mert a fajról már van információ a nemzetközi szaklapokban. Ugyanakkor nekünk nagyon fontos feltárnunk, hogy például mit eszik a Balatonban, hol fordul elő, milyen mennyiségben, hogyan változik időben a dinamikája. Ezek ismerete nagyon fontos a tó ökológiai folyamatainak a megértéséhez és kezelési tervek alapozásához.

– A halaknál maradva, ökológiai szempontból normális dolog az, hogy a Balatonba hizlalásra telepítünk pontyokat, amiket majd később ki lehet fogni? Ezzel nem a vágyott biológiai sokféleség ellen dolgozunk, nem mi befolyásoljuk a működést, amikor halastavat csinálunk a Balatonból azért, hogy horgászni jobban lehessen?

– A Balaton gazdálkodásában nagyon fontos szerepet játszott a halászat, majd a 2013-as megszüntetése óta a horgászat. A horgászok rendkívül jelentős súllyal vannak jelen a társadalomban, a vírushelyzetnek is köszönhetően ma rendkívüli felfutást mutat a számuk. Egy félmilliós csoport igényét nem lehet lesöpörni. Amíg a tó ökológiai érdekei nem sérülnek, addig a szintig ezeket az igényeket ki lehet elégíteni.

– És nem sérülnek az ökológiai érdekek?

– Amilyen mennyiségben ma pontyot raknak a tóba, azt a horgászok döntően ki is fogják. E tekintetben tehát nem sérülnek a halállomány érdekei. És úgy látjuk, hogy a biológia sokféleség sem. De éppen az ilyen kérdések miatt is kiemelten fontos, hogy legyen egy olyan intézmény a tó mellett, amelyik a tóval foglalkozik. Végezzük a monitorozást, a halállomány felmérését, és ennek alapján meg tudjuk mondani, hogy milyen változások történtek a tóban. A pontytelepítésről például elmondhatjuk, hogy teljesen fenntartható még, és beletartozhat egy ilyen jelentős társadalmi igényt kielégítő gazdálkodási tevékenységbe.

– Szólni fognak, ha esetleg úgy látják már, hogy nem így van?

– Igen, ha úgy látjuk, hogy az ökológiai és természetvédelmi érdekek sérülnek, természetesen.

– A napokban zárult a környezeti hatásvizsgálati eljáráshoz kapcsolódó közmeghallgatás a Balaton tervezett kotrásáról. A tervek szerint már az első öt évben több millió köbméter üledéket távolítanának el a Keszthelyi-medencében és Szigligeti-öbölben. Egy több tízmilliárdos projektet akarnak elindítani, miközben a kutatók álláspontja nem egyértelmű a kotrás hasznáról és esetleges káráról.

– Az ezzel foglalkozó kutatók leginkább arra teszik le a voksukat, hogy döntő mértékben a belső terhelés, az iszapból felszabaduló foszfor okozta a két évvel ezelőtti algásodást. Márpedig, ha belülről volt, azt csak kotrással lehet eltávolítani. De felmerül a kérdés – aminek nem vagyok szakértője -, hogy mennyire lehet ténylegesen hatékony ez a kotrás, és milyen folyamatokat indíthat el a jövőben. Ez is azt erősíti, hogy rendkívül fontos az ilyen beavatkozásokat monitorozni, nyomon követni és kutatni, hogy pl. a tervezett kotrási tevékenységnek mi lesz a hatása rövid-, közép- és hosszútávon a Balaton algaállományára, és ezen keresztül az egész rendszerre.

– A 2019-es algásodás idején az intézetük részéről is felmerült, hogy nehéz hozzájutni az egyes szervezeteknél, például a Vízügynél meglévő mérési adatokhoz. Hosszú időbe telik, de akár még fizetni is kell érte, miközben azok technikai oldalról valószínűleg azonnal elérhetően rendelkezésre állnak. A közérdekű adatokról szóló törvény alapján ezeket nem hogy Önöknek, de akár egy egyszerű halandónak is azonnal rendelkezésére kellene bocsátani, hisz ezért közérdekű adatok.

– Ha ezeket a folyamatokat elkezdjük kutatni – amire több egyetem bevonásával közös pályázatunk van -, én nem gondolnám, hogy visszatartanák az érintett adatokat. Az igaz, hogy például a Vízügynél meghatározott rendje van az adatszolgáltatásnak, amit be kell tartani. De abban bízom, hogy ez is gördülékenyebben és rugalmasabban működik majd a jövőben.

– A partvédőművek megemelésével kapcsolatos kemény szakmai véleményük folytatásaként várható-e az, hogy az intézet a jövőben nem csak hatósági eljárásokban vagy tudományos konferenciákon, hanem a laikus közvélemény előtt is markánsabban jeleníti meg Balatonnal kapcsolatos álláspontját? Hisz ahogy az elején Ön is mondta, új elvárásként megfogalmazódott, hogy ha kell, felemeljék a hangjukat a Balaton ökológiai állapotának megőrzéséért.

– Kutatóintézetként nem tudunk átfordulni arra, hogy működésünk egészét a társadalom elé tárjuk, de törekszünk rá, hogy az érdeklődők átfogó képet kapjanak a tevékenységünkről, eredményeinkről. Ezért vannak például a nyílt napjaink, és fogadunk csoportokat is. A másokétól esetleg eltérő álláspontunk szélesebb nyilvánosság elé tárására is bőven van lehetőség, hiszen a korábbiaknak megfelelően munkatársaink a jövőben is rendszeresen tartanak előadásokat egyes témákban például a Balaton Fejlesztési Tanács ülésein. De olyan, szintén a nyilvánosság előtt zajló, nem kimondottan tudományos konferenciákon is részt veszünk, mint például a horgászoké, ahol lehetőség nyílik akár a közvetlen eszmecserére is.

– Zárásként térjünk vissza az önállósodásra. A telex.hu egyik decemberi cikkében megjelent szavai szerint Ön is feltételezhetőnek tartotta, hogy az Ökológiai Kutatóközpontról való leválasztás miatt több kutató távozik az intézetből. Mennyire jött ez be?

– Nagyon nagy bizonytalanságot szült, amikor kiderült, hogy az intézet leválik a központról. A bizonytalanságot fokozta, hogy bele se láttunk ezekbe a dolgokba. Így több kutató úgy döntött, hogy inkább az Ökológiai Kutatóközpontban marad, de voltak olyanok is, már korábban, akik a bizonytalan kutatói helyzet, a fizetések elégtelensége miatt távoztak az intézettől. Kicsit még az is kérdéses volt, hogy ténylegesen fenn tud-e maradni a tihanyi intézet hosszútávon. Végül maradt egy 25 fő kutatógárda, akikkel elkezdhetjük ezt a munkát, és a kutatói fizetések rendezése miatt talán lehetőségünk van arra, hogy pótoljuk a hiányzó embereket. Erre szükség is van, hisz például épp a kiemelt balatoni feladatokhoz hiányzik a vegyész és a mikrobiológus, és erősíteni kell az “algász” területet is. Persze a szakemberhiány nem csak nálunk jelent gondot. Hisz miközben régebben az ezeken területeken dolgozó biológusok alig találtak állást, most a kutatói utánpótlás általános hiánya, a természettudományi pálya „elértéktelenedése” miatt szakemberből van kevés. Én ennek ellenére is úgy gondolom, hogy meg tudjuk oldani ezeket a problémákat, és el tudjuk végezni a ránk váró feladatokat – mondta Erős Tibor, a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet igazgatója.

Győrffy Árpád

Erős Tibor a Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos tanácsadója, igazgatója, a Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoport vezetője. Okleveles biológus diplomáját az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte 1997-ben, egyetemi doktori (PhD) fokozatát 2005-ben, akadémiai doktori (MTA) fokozatát pedig 2018-ban nyerte el. Kutatói pályáját az MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomáson kezdte, majd a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI kht) tudományos munkatársa volt. 2005 őszétől az MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, 2018-tól tudományos tanácsadó. 2011-től a „Halas kutatócsoport” vezetője, több éven keresztül pedig az intézet Hidrozoológiai Osztályának vezetője volt. Tudományos érdeklődése az édesvizek közösségökológiai, természetvédelmi biológiai és környezetminősítési célú kutatására irányul. Rendszeres államvizsgáztató a Pannon Egyetemen és vállal részt OTDK, kari TDK, és PhD bizottságok munkájában. Számos OTKA és egyéb kutatási pályázatban vett részt vezető kutatóként, melyek összköltsége meghaladja az egymilliárd forintot. Főszerkesztője a Fundamental and Applied Limnology és szerkesztője a Journal of Applied Ichthyology szaklapoknak. Számos tudományos bizottság tagja (pl.szupraindividuális OTKA, MTA Ökológiai Tudományos Bizottság). Az Országos Vízügyi Főigazgatóság által felkért szakértő az Európai Unió Víz-Keretirányelvéhez kötődő szakpolitikai feladatok teljesítésében. Tudományos munkásságát számos díjjal ismerték el: pl. 2006 MTA Akadémiai Ifjúsági Díj, 2010 MTA Környezetvédelmi Ifjúsági Pályadíj és környezettudományi témakörben az UNESCO-SCOPE és a Kínai Tudományos Akadémia fiatal kutatói díja. Az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat kétszer nyerte el. Környezettudományi kutatásai elismeréseként 2012-ben az MTA Bolyai Plakettjében, 2018-ban főtitkári elismerésben részesült.

•

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)