Augusztus 18-án este Siófokon jártam, hogy megnézzem, milyen is a város a főszezon legzsúfoltabb napjaiban, amikor a hírek szerint fullon van az összes szálláshely.
A Nagystrand északkeleti bejáratával szemben lévő murvás grundon parkoltam le. A gondozatlan területen kicsit meglepett a jól ápolt automata által éjfélig kért óránkénti 320 forintos díj. “Fogadj Istennek!” nem igazán volt kellemes.
Kicsit talán túlságosan is a szívemre vehettem, mert a móló melletti Rózsakertben is az tűnt fel először, hogy mennyire lepukkant más nevesebb balatoni települések – és kisebb falvak – közösségi tereihez képest. Nem csak a murvás placc, hanem a Bor és Kenyér ünnepre kitelepült szolgáltatók üzleteinek szedett-vedett állapota is.
Este tíz óra körül lehetett, a színpadon éppen Fábián Juli énekelt Zoohackerrel és zenekarával. A színpad előtt és környékén 2-300 ember. Bevallom, nem ilyen tömegre, illetve nem ennyire kevés emberre számítottam.
A borok, sörök, kürtöskalácsok, sültek egyébként ugyanolyanok, mint a tó körül máshol. Az árak az északnyugati résznél talán drágábbak, a füredi Tagore sétányon látottnál olcsóbbak.
A víz melletti padoknál fiatalok ültek, álltak, beszélgettek, szerelmeskedtek. Mindenhol boros, sörös, energiaitalos üvegek, dobozok, néhol pálinkás edényeket is láttam. Néhány nagyobb beszélhető csoporthoz odapofátlankodtam. Azt mondják többször cirkáltak előttük biztonsági emberek, sőt rendőrök is jártak erre, de egyik sem szólt az italos üvegekért, pedig előlük sem takarták el. Azt gondolják, ha feltűnően részegek lennének, akkor talán szólnának. Mindez kicsit meglepő a tavaly meghirdetett szesztilalomhoz képest.
Valószínűleg a szemetesedények is józan benyomást kelthettek, mert senki sem szólt rájuk, hogy ki kellene üríteni magukat. Erre még a jelek szerint nem jutott automata, ahogy az éjszakai parkolódíj szedésre… – villant be az induláskor felszívott negatív érzelmek miatt.
A partról a Nagystrand felé indultam. Az esténként egykor még végigjárható sétányt most kemény vaskapu zárja. A díszköves pályázatban biztosan nem ezzel adták el az ötletet.
A délkeleti bejárat melletti szórakozóhelyen egy karaokeművész erőlködik, hogy hangulatot csináljon. Szépen énekel a gépizenekari kíséret mellé. Kint egy idősebb pár talán el is sírja magát a gyönyörtől, miközben a kerítés előtt táncolnak a Republic 67-es út című nótájára. Bent két-három asztal mellett látni halkan beszélgető vendégeket.
A Petőfi sétány kapujánál néhány férfi áll. Itt lehet az egyik ellenőrző pont, ahol megszűrik a sétányra érkezőket. Én a kapu mellett, tőlük 3-4 méterre megyek be. A kutya nem szól, bár lehet, hogy messziről is látják, csak jó arc lehetek. A sétányon alig lézengenek. Hétköznap van – válaszolja csodálkozó kérdésemre egyik szórakozóhely fölém magasodó biztonsági embere.
Igazi sűrűsödést csak a Captain Morgan környékén, a pulton táncoló lány közelében látok, de hát ez is nagyon jelentéktelen ahhoz képest, ami itt forgalmasabb napokon lenni szokott.
Hasonló a helyzet a partközeli koktélbárokban is
Már jóval elmúlt fél tizenkettő, amikor visszaindulok a parkolóba. A strandon még barátságosan elbeszélgetek az egyik “vécés bácsival”, aki azt mondja, nem csak a hétköznap az oka a kevés embernek. Ezzel indulok el a még forgó, villogó óriáskerék felé. Tavaly óta jelentősen összement – állapítom meg. Ekkor már többször is bejelentették, hogy az utolsó menete következik. De aztán mindig jöhetett valaki, aki miatt mégsem álltak le.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre
