Több érdekes időutazáson vehettek részt az idén a Révfülöpi Téli Esték hallgatói. Volt olyan előadás, amelyikkel a jövőbe, talán meg sem történő eseményekre látogathattak el, másokkal a múltba utazhattak vissza.
A nagyközség önkormányzata által az idén már 26. alkalommal megrendezett február végi program résztvevői több más mellett részesei lehettek az olimpiai álomnak, megismerkedhettek a 21. századi agysebészet fantasztikus filmekre emlékeztető világával, és visszamehettek abba a korba, amikor a Balaton vidéke nemhogy három megyéhez, hanem egyenesen két birodalomhoz tartozott.
Az utóbbi utazás kalauza Hangodi László volt, aki a Balatoni végeknek tüköri – Végvári harcok a nyugati Balaton-felvidéken címmel tartott rendkívül érdekes előadást a rendezvénysorozat állandó helyszínén, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban.
Hangodi László történész és jobbról az est házigazdája, Sümegi Gábor önkormányzati képviselő, bizottsági elnök
A hallgatóság egy része
A többi programot is ehhez hasonlóan nagy érdeklődés kísérte
A tapolcai történész, muzeológus Csobánc, Szigliget, Tapolca és Hegyesd várának történetét, az ezeket őrző, védő katonák életét mutatta be a 16. század közepétől a 17. század végéig tartó korszakból kiragadott villanásokkal. Székesfehérvár 1543-as török kézre kerülése volt az pont, amitől kezdve nem volt biztonságos a földművesek élete a Balaton északi partvidékén.
Egykor itt állt Tapolca vára a Nagyboldogasszony templom és az Irgalmas nővérek zárdájának helyén – fotó Fortepan.hu – 1949
Szigliget vára napjainkban – háttérben a Szent György-heggyel
A korszakban a törökök többször is komoly portyára indultak, hogy megfélemlítsék a lakosságot, rájuk kényszerítsék az adóikat. Sokakat elvittek, mások elmenekültek a nagyobb mezővárosokba, így tűntek el korábban virágzó települések. Ha valaki életben akart maradni és nem akarta rabszíjon elhagyni az otthonát, akkor vállalnia kellett a kettős adózást, hisz a vidék magyar birtokosai ugyanúgy adóztatták tovább. A háború pusztítását mutatja, hogy korábban ötször nagyobb volt településsűrűség ezen a tájon, mint ami a török hódoltság korában, a “kis háborúk sorozatának” eredményeként kialakult.
Csobánc vára a Szent György-hegyről
Ebben a helyzetben a végvárakat és kisebb erődítményeket, merősített kastélyokat, kúriákat oltalmazó lovasok, pattantyúsok, gyalogosok nem csak a közvetlen környezetüket védték, hanem egyben a maradék országot is. Ha ez esetleg nem is tudatosult bennük.
Hangodi László szerint a balatoni, Balaton-felvidéki végvári katonák, várkapitányok között egyaránt volt példátlanul bátor, vagy ahogy fogalmazott: szinte eszetlennek tűnő vitéz katona, vagy egyszerű, együgyű gazember, de hétpróbás gazember is. Ugyanolyan keresztmetszetet készíthetünk az akkori társadalomról, mint amilyent saját korunkban készíthetnénk – mondta.
Beszélt arról is, hogy a hódoltság korának nem csak borzalmas időszakai voltak. Néha szinte már idillikusnak tűnt az élet, amikor az ellenséges katonák bajvívásokkal színesítsék a napjaikat. A részletesen bemutatott személyek közül Gyulaffy László például az ilyen párbajok miatt kapta a versengős könnyűháti lovas vitéz, illetve a magya Achilles titulusokat.
Bajvívás, mint turisztikai látványosság a szigligeti várban
A helyszínek között nem ritkán a Balaton jege is szerepelt, ami egyben a törököknek, illetve a török seregben szolgáló albán és délszláv katonáknak lehetőséget adott az átjutásra a tulsó partról. A bajvívások, avagy a “nagy kacajokkal végződő időmulatók” nem ritkán közös lakomával, ivászattal végződtek, derült ki többek között az előadásból.
Az északi part magyar kézen maradásának biztosítéka a nyugat-balatoni erődítmények mellett a tihanyi, a nagyvázsonyi vár és a balatoni régió legerősebb királyi véghelye a veszprémi vár volt. A százötven év során egyetlen esztendő kivételével, az 1561 áprilisától 1562 áprilisáig terjedő szakaszt leszámítva meg is tartották magyar kézen a Balaton-felvidéket. 1561 áprilisában Hegyesd vára csel és súlyos részegség miatt miatt jutott a török kezére. Amikor egy évvel később visszaszerezték, úgy döntöttek, földig rombolják, hogy többé ne legyenek ilyen problémák miatta.
Ködben a Hegyesd, amin egykor vár trónolt, amíg a várőrség részegsége miatt az ellenség kezére nem jutott
A többi vár későbbi korokban jutott hasonló sorsra, vagy pusztult el lassan magától a védelmi funkció elvesztése miatt.
Ezeket a végvárakat védő férfiemberek sok tekintetben jó példával szolgáltak a maguk korának, de mondhatjuk, a mai kornak is. Azt hogy haza, vagy Isten, nem csak komolyan gondolták, hanem a cselekedeteikben is ott tükröződött. “Minékünk csak egy Magyarország van. Ha ezt elveszítjük, nem adnak érette másikat nekünk” – idézte az egyik sümegi vitézt Hangodi László az előadása végén. Ha sokan közülük névtelenül el is tűntek a történelem süllyesztőjében, akkor is nagyon sokat köszönhetünk nekik – mondta.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre
