Az Arcanum Digitális Tudománytár anyagában búvárkodva találtam egy 65 évvel ezelőtti cikket a balatoni turizmus helyzetéről. Talán érdekes lehet másoknak is, milyen problémákat, feladatokat látott a cikk szerzője egy olyan korban, amit utólag nem épp a felhőtlen szórakozásról ismerünk. A Képes Magyarország cikkéhez a Fortepan.hu oldalról válogattam 1950-63 közötti fotókat.
A balatoni idény végén — okulva az idei nyár tapasztalatain — bátran szembe kell nézni a hibákkal, ha komolyan és idejében neki akarunk fogni a hiányosságok, bajok, panaszok kiküszöböléséhez. Mondanunk sem kell, hogy a legfőbb bajt a szobahiány okozta. A meglevő szállodák — egy-kettőt kivéve — ma már nem alkalmasak arra, hogy azokban külföldieket vendégül lássunk.
A Balatoni Üdülőhelyek Igazgatósága összesen 1200 férőhellyel rendelkezik, s mivel magánkézben alig van üres szoba, mindössze ez a csekély számú szoba áll a belföldi és a külföldi idegenforgalom rendelkezésére. A balatonfüredi Arany Csillag Szálló új berendezésével, modern, kényelmes szobáival kielégítő. A többi szállodának — az elavultságon kívül — általános hibája, hogy messzire van a strandtól. Pedig a nyári fürdőszállodáknak a víz mellett kell felépülniük. Talán egyedül a balatonföldvári Hullám Szálló az, amely a tó partján épült. Hévízen, Földváron és Lellén három elavult és kisméretű szálloda áll az üdülő vendégek rendelkezésére, ami tarthatatlan állapot. A kevés férőhely miatt számos esetben kénytelenek voltak visszautasítani a külföldi utasokat. Már pedig az a külföldi, aki egy alkalommal nem jut szobához, a következő esztendőben valószínűleg máshova megy nyaralni.
A balatonföldvári Hullám-villa a Kvassay sétány felől 1959-ben – Ez legalább a parton van – Fotó: Fortepan.hu – Bauer Sándor
A hévízi Építők üdülő 1955-ben – Fotó: Fortepan.hu – UVATERV
Az ötéves terv ugyan célul tűzi ki, hogy Hévízen és Balatonfüreden új szálló épüljön, de mi lesz addig? Pillanatnyi segítséget jelentenének a villa-, üdülő- és házátadások, vagyis ha a SZOT, a társadalmi szervek, a minisztériumok visszaadnák azokat a volt szállodahelyiségeket, amelyek a parthoz közel fekszenek. Ezeket a felszabadult helyiségeket rendbehozataluk után az idegenforgalom céljaira lehet felhasználni, ami nagy valutajövedelmet jelentene.
József főherceg egykori nyaralója Tihanyban 1955-ben – Ebben az időben már a dolgozó nép képviselői üdülhettek a pártüdülőben, ahogy a jövőben is hasonló helyzet várható – Fotó: Fortepan.hu – Kotnyek Antal
Az idegenforgalmi problémákkal kapcsolatosan beszélnünk kell a tanácsok szerepéről is. Az utak, parkok, fürdő- telepek ugyanis siralmas állapotban vannak, már pedig ezeknek fenntartása a tanácsok feladata. Valamikor az üdülőhelyi díjakból fedezték a rendbentartás költségeit, de amióta megszüntették az üdülőhelyi díjat, a tanácsoknak nincs keretük rá. A napi 50 fillért, vagy 1 forintot jelentő üdülőhelyi díjat mindenki szívesen megfizetné, hiszen ennek ellenében olajozhatják, portalaníthatják az utakat, rendben tarthatják a parkokat, sétányokat, gondozhatják a partvédő- műveket.
Balatonfüredi állapotok 1950-ben a Yacht Club kikötője környékén – Fotó: Fortepan.hu
Az elmúlt évek folyamán a fagy és a jég sok helyen tönkretette a beton védfalat. Ezeket a helyeket a víz alámossa és a part egyre jobban töredezik, egyre jobban fogy. A védművek rendbehozatalát halaszthatatlanul meg kellene kezdeni, nehogy újabb károk keletkezzenek. A parkok elhanyagoltak, s ennek egyik fő oka, hogy kevés a kertészek létszáma. Az utak nincsenek rendszeresen öntözve, sem olajozva, ezért piszkosak és porosak. A balatonföldvári Hullám Szállót esős időben nem lehet megközelíteni a sártól, pedig éppen ebben a szállóban lakik legtöbb svájci és angol vendég.
Kompra szállás a tihanyi révben 1957-ben – Fotó: Fortepan.hu – Répay András
Nagy hiba volt a nyáron az is, hogy nem történt kellő gondoskodás a külföldiek valutáinak beváltásáról. Jövőre erről feltétlenül gondoskodni kell. Olyan pénzbeváltó-helyek kellenek – főleg, Siófokon, Füreden, Tihanyban és Hévízen —, amelyeknek nincsen hivatalos óráik, mert a nap vagy az éjszaka bármelyik órájában érkezhetik külföldi autókaraván, amelynek természetesen azonnal szüksége van forintra. Talán meg lehetne oldani ezt a kérdést oly módon is, hogy minden nagyobb balatonmenti szállóban egy IBUSZ-megbízott beváltaná a valutát. Enélkül az történik — ami sajnos az idén elég gyakran előfordult —, hogy a külföldi vendég eladja a rajta levő ruhát, hogy forinthoz jusson. Tehát nem a valutáját, hanem a kabátját hagyja itt.
Nemzetközi autó-motor gyorsasági verseny a tihanyi Lepkesoron 1957-ben – Fotó: Fortepan.hu – Tóth Tibor
Szólni kell még a strandról is. A felszabadulás óta a strandok rendbehozatalára, felújítására nagyon keveset költöttek. Sürgős szükség van új kabinokra, zuhanyozókra és felfrissítésre szorul a homok, a plázs, a gyermekek részére pedig tornaszerekről és egyéb szórakozási eszközökről kell gondoskodni.
Strandolók a balatonföldvári Kvassay sétányon 1955-ben – Fortepan.hu – Tóth Tibor
Nagyon fontos problémája a Balatonnak a táborozó helyek létesítése. Erre sürgős szükség van, mert a külföldiek legnagyobb része autón érkezik, s ha pillanatnyilag nincs szoba, sátorozni tudna. Ennek a nyugaton oly divatos kirándulási formának a grázi autó-út mentén Keszthely lehetne a legalkalmasabb centruma. Itt volna a legnagyobb férőhely, amelyre akár száz autó is beállhatna. Csak közüzemeket kell létesíteni, vízvezetékeket, zuhanyozókat, főzőhelyeket stb. felállítani.
Kempingezők egy balatonszárszói kertben 1963-ban – Fotó: Fortepen.hu – Morvay Lajos
A vendéglátóipar természetesen készséggel gondoskodik a vendégek tökéletes ellátásáról és kiszolgálásáról. Ezt, a külföldön ma már jól ismert motelek felépítésével is el lehet érni. Táborozásra alkalmas helynek mutatkozik Keszthelyen kívül — az eddigi idegenforgalmi tapasztalatok alapján — Tihany és Siófok is.
A tihanyi hajóállomás a Balatoni Akváriummal 1957-ben – Fotó: Fortepan.hu – Barbjerik Ferenc
A vízum kiadását — bár az idén lényegesen gyorsabban ment — a nyaralási szezonban még jobban meg kellene gyorsítani. A külföldi, ha nem kapja meg idejében a vízumot, máshova utazik. Még mindig előfordultak olyan esetek, hogy például a férj kapott beutazást, s a felesége nem.
A hévízi Tófürdő 1955-ben – Fotó: Fortepan.hu – Magyar Rendőr
Amiről elismeréssel beszélnek a külföldiek, az az ellátás. Igazolja ezt a vendégkönyvekben feljegyzett sok dicséret, a külföldiek számának emelkedése, amely például a füredi — elismert jó konyhával rendelkező — Arany Csillagban 300 százalékos. Szóval az ellátás az, amelynél nincs hiba. Ez idén cseh, francia, szovjet, német, holland, osztrák, egyiptomi, amerikai, kínai, norvég, délafrikai, uruguay-i, izlandi, indiai és görög fürdővendégek fordultak meg a Balatonnál, s nem győzték eléggé dicsérni a tó kitűnő gyógyhatását és a kifogástalan ellátást.
Vidám társaság 1955-ben Badacsonyban a mai Egry sétányon – Fotó: Fortepan.hu – Baráth Endre
A Balaton nagy idegenforgalmi énékét sokkal jobban ki kellene használnunk. A nyári idény tapasztalatai alapján kezdjünk hozzá a Balaton-fejlesztés nagyjelentőségű munkájához.
K. J. (valószínűleg Katona Jenő)
Az írás a Képes Magyarország 2. évfolyamának 10. számában, 1956. október 1-én jelent meg. A képes folyóirat 1955-62 között működött Lukács Béla szerkesztésében
Az ingyenesen használható Fortepan.hu fotógyűjteményt idekattintva érhetik el.
Az előfizetéssel használható Arcanum Digitális Tudománytár a https://adt.arcanum.com/hu/ címen található
•
Ha érdekesnek találta, egy megosztással ajánlja másnak is!
Iratkozzon fel a Balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)
