Keszthely – Csajozós autó és motor az Amazon házban

Egy rendkívül érdekes, témájában is a város múltjához, jelenéhez kapcsolódó új kiállítással és egy teljesen megújult reprezentatív épülettel gazdagodott Keszthely és a Balaton délnyugati régiója.  

 

Több évtizeden át a keszthelyi belváros egyik szégyenfoltja volt a mai formájában 1780-as évek óta létező Amazon-ház. Volt itt többek között lóváltó állomás, szálló és talán presszóként is működött egy része – ha nem csalnak az emlékeim a múlt század hetvenes éveiből.

 

A borzalmasan leromlott épület 1,1 milliárdos költségű felújítás 2015 elején kezdődött. Az idén áprilisban már az épület Georgikon utca felőli szárnyában kialakított multifunkcionális rendezvényhelyszínen tartották a Helikoni Ünnepek egyes bemutatóit. A Kastély utcai szárny emeletét és földszintjét is elfoglaló új kiállítóhelyeket, s ezzel magát az egész épületet is április 29-én avatták fel és nyitották meg a látogatók előtt.

 

Az ünnepségen Manninger Jenő országgyűlési képviselő beszélt és Pálinkás Róbert, a projektet gondozó Helikon Kastélymúzeum igazgatója beszélt az előzményekről és a kastélyparkban, kastélyban ezzel együtt lezárult fejlesztési munkáról. Mint Pálinkás Róbert elmondta, Az elmúlt 5 évben összesen kilenc uniós és hat hazai finanszírozású projektet valósítottak meg összesen 2,7 milliárd forintos költséggel. A Helikon kastély fejlesztésének most lezárult első ütemében az Amazon házzal együtt megújult a Kastély parkja, a pálmaház, a bormúzeum, a kastély enteriőr kiállítása új termekkel bővült, felújították, vagyonkezelésbe vették a Festetics mauzóleumot, múzeumpedagógiai tereket és programokat hoztak létre.

 

Miközben köszönetet mondott a segítőknek, támogatók és közreműködőknek, azt is hangsúlyozta, hogy jó helyre érkeztek a források. Mar a tavalyi évben is majd 200 ezer vendéget fogadott a Festetics kastély, ami összesen 450 ezer kiállítás megtekintést jelent. Az Amazon-ház rekonstrukciójával most új elemekkel, a Főúri utazások című kiállítással és a Veteránautó látogatóközponttal bővültek a bemutatóik, amik új vendégeket hoznak. Azt jósolta, hogy az új látnivalóknak köszönhetően elérik a 220 ezres látogató számot és a bűvös félmilliós kiállítás megtekintést.

Beszélt arról is, hogy a Forster központtal dolgoznak a felújítás következő ütemének tervein. Bővül a Vadászati múzeum, felújítják és tartalommal töltik meg a fejőházat, új utakkal és pihenőkkel nyitnak a kerékpárosok felé, visszaállítják a kastélyban a főúri ebédlőt, felújítják a kastély kiállításainak gépészetét, dísz-vizimadárparkot alakítanak ki a pálmaház parkjában.
– A Helikon kastélyba érkező látogatókat visszarepítjük az 1800-as évek végére, s úgy érezhetik magukat, hogy vendégségbe érkeztek a Festetics családhoz – fogalmazott az igazgató.

L. Simon László, a Miniszterelnökség kulturális örökségvédelemért és kiemelt kulturális beruházásokért felelős államtitkára beszédében példaértékűnek nevezte a Festetics-kastélyban és a kapcsolódó részekben lezajlott munkát, ami szerinte az egész nemzet javát szolgálja. A további fejlesztések között beszélt a kastélyparkot és a kiállítóhelyeket kettévágó közútról, amit az önkormányzattal együttműködve tüntetnének el.

Szólt arról is, hogy a Miniszterelnökség műtárgyvásárlási programjának keretében új műtárgyakkal is gyarapodott a Helikon Kastélymúzeum. Az ünnepségen ki is állították azokat a Festetics-család címerével díszített aranyozott ezüstpoharakat, amiket egy bécsi aukción vásároltak meg 6,8 millió forintért, valamint gróf Festetics Tasziló feleségének, Mary Hamiltonnak faragott márványszobrát, amit egy hazai aukción 780 ezer forintért vásárolt meg a magyar állam.

 

Az avató ünnepség igazi fénypontja a felújított ház és benne az új kiállítások megtekintése volt. A Főúri utazások, úti kalandok című kiállítást a Kastély utcai szárny emeleti részén rendezték be. A korabeli tárgyakból, ruhákból, eszközökből, fotókból, dokumentumokból, érdekes információkból és más szövegekből összeállított anyag a 19. század második felére és a 20. század első harmadára tekint vissza, bár vannak korábbi elemek is.
A kiállítás kurátora, Frisnyák Zsuzsa, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa segítőivel egy rendkívül tartalmas, ugyanakkor könnyen befogadható anyagot állított össze. Sok poénnal, humorral, érdekességgel és aktivitásra ösztönzéssel teszik igazán érdekessé a kiállítást.

 

Az anyag több fejezetre bontva mutatja be, hogyan, mivel, hová, milyen körülmények között utaztak az arisztokrácia tagjai, majd később egyre inkább mások is, akik persze ezt megengedhették maguknak.
Az Úti előkészületek fejezetben jó tanácsokat kapunk az utazáshoz, megismerhetjük a korabeli ruházatot, poggyászokat, utazásnál használt étkezési felszereléseket, szépítő készleteket, útleveleket és más papírokat, de még a “hordár intézet” díjszabását is.

 

Az utazás veszélyeinél megtudhatjuk, hogyan foglalkoztak az egyes országokban előforduló betegségekkel, ezekhez milyen gyógyszeres segítséget ajánlottak.

 

Milyen baleseti veszélyekre számíthattak az utazók 100-150 évvel ezelőtt. Arról is képet kapunk, hogy milyen lehetett az utazók biztonsága a Rózsa Sándoros időszakokban, amikor egyes megyékben statáriális bíráskodást vezettek be az útonállók elszaporodása miatt.

 

A következő fejezet az utazás kényelmével, kényelmetlenségeivel, a sokak által használt postakocsi járatokkal, különleges magánfogatokkal és a luxushajókkal foglalkozik.

 

Érdekes összeállítást láthatunk a turista mozgalom elindulásáról is, ami a kezdeteknél még korántsem volt annyira tömeges, mint később. Megismerhetjük a magas-tátrai kirándulásokhoz is használt korabeli felszereléseket a bottól, a hátizsákon, “zseblámpán” és az elektromos gyorsforralón át az Útitárs nevű vécépapírig.

 

 

A járművek iránt érdeklődőknek igazi hab a tortán a földszinten kialakított veteránautós, motoros látogatóközpont. A bejáratnál először azt hihetjük, hogy egy asztalos műhelybe jutottunk, pedig a kiállított gyalupad, a furdancsok, gyaluk, vonókések és szerszámok a korabeli autók, vagy akár repülők javításához kellettek.

Négy ősautót is láthatunk eredetiben. A legöregebb közülük egy 1913-as Benz, egy Steyr 200-as 1938-ban készült, a 32 lóerős motorral szerelt Lancia Augusta pedig 1932-ből való.

És itt van a címben említett Tátra 11-es, aminek csajozós jelzőjét magától Frisnyák Zsuzsától hallottam. A modell nagyon kedvelt lehetett, hisz 1923-27 között 3847 darabot értékesítettek belőle, ami abban az időben soknak számított.

 

A kiállításon megtudhatjuk azt is, hogy Keszthelyen először 1900. május 31-én járt automobil, aztán szeptemberben még egy. 1904-ben pedig már Festetics Tasziló saját kocsijával utazik Füredre, sőt 1906-ban megszületett az első keszthelyi autóközlekedési vállalat is – olcsó árakat ígérve.

A kijárat előtt a kiállítás kicsit lassúbbra vált. A biciklizés kezdeti korszakáról tudhatunk meg érdekes dolgokat, például megnézhetjük a Balaton Kerékpár-Egylet 1898-as “Országuti-házi-versenyének” kiírását.

 

Aztán még egy kis fejtörő az utazással foglalkozó magyar és angol slágerek szövegeinek részleteivel.

 

Végül a kijárat előtt az ajándékbolt, ahol természetesen bő választékban van hűtőmágnes is.
Kép és szöveg Győrffy Árpád

 

Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre