A Fifty-Fiftyn két szendviccsel verték a hazai mezőnyt – beszélgetés Józsa Mártonnal – 2015.07.10.
Jobban örültek volna a győzelemnek, de a szoros verseny után reális eredmény született, véli Józsa Márton, a leggyorsabb magyar hajó, az 50 lábas Fifty-Fifty katamarán kormányosa, aki társaival a második helyen végzett az idei Balaton kerülő versenyen.
– Csináltunk hibákat is, ha nem is nagyokat, de összességében jó döntéseket hoztunk. A déli parti indulás például szerintem nem volt annyira vészes, viszonylag jól jöttünk ki belőle, mert a vége felé mi is átkeveredtünk az északi partra. Így már a kenesei bójánál bejöttünk a kisebb katamaránok elé. Azután az tűnt jobbnak, ha a víz felől próbáljuk Siófokot megközelíteni. Pár hajó, akik bevállalták, hogy körbe mennek a part mellett, később megelőzött bennünket, mert ott kialakult egy kis parti szél. Itt látszott, hogy vesztettünk elég sokat. Utána szerintünk elég jó vonalon mentünk.
Az indulás után a Fifty-Fifty (jobbról), a Safram és a Friss Víz a déli part felé vette az irányt
A Fifty-Fifty itt már Siófok és Tihany között
Itt épp leelőzték a Principessát
A Tihanyi Bencés Apátság előtt
A cső után a két vezető hajó, a Safram és a Cellum abszolút megállt vízközépen. Láttuk, hogy arrafelé nem szabad menni. Mi a déli part felől próbáltuk őket kikerülni, ahol végig velünk együtt terjedt a szél, így abszolút jó volt ez a választás.
Gyülekező a tihanyi csőben – jobbról a Fifty-Fifty, középen a Principessa és a Raffica, balról a Friss Víz
Fonyód után mi átmentünk Szigliget irányában az északi part felé. Ez is egy abszolút jó húzás volt, követtek bennünket a többiek is. Egyedül a Litkey Farkas ment a déli parton. Szerintem ezzel veszített valamennyit mindenképpen. Később nagyon jól jött ki a Keszthelyi-öbölből. Amire mi kiértünk, már ott volt egész közel hozzánk, de aztán a folyamatosan frissülő szélben már nem tudott minket utolérni. Úgy gondolom, hogy kicsit gyorsabbak voltunk már ebben az erősebb szeles szakaszban.
– Egy versenyfutásnál gyorsítóan hat, ha látja valaki az ellenfél hátát. A vitorlázásnál mennyire számít, hogy a többiek mit csinálnak?
– Különösen egy ilyen gyenge szeles időben abszolút figyelnünk kell a többiek mozgását. Erre talán a legjobb példa a svájci hajó volt. Azonnal ott termettek, ahol látták, hogy kicsit jobban mennek a hajók, mint az ő pillanatnyi pozíciójukban, inkább vállalták a negatívot is. Például amikor mi Szigligetnél megkaptuk azt a kis frissülést, akkor ők még a vízközépen voltak. Mivel látták, hogy nekünk van szelünk, pillanatok alatt ott voltak. A Balatont nem ismerték, hisz most vitorláztak rajta először. Nekik az volt az abszolút támpont, hogy ki merre, mit csinál. Aztán meg is előztek minket, mert abban a gyenge, 3-4 csomós szélben egyértelműen gyorsabbak voltak, mint mi.
– A két győzelem és az időrekord után hogyan értékeli az idei második helyet a svájci Safram után?
– Nyilván jobban örülnénk, ha megnyertük volna, de úgy gondolom, hogy egy szoros verseny után reális eredmény született. Ebben a gyenge szélben borítékolható volt, hogy a svájciak elég jól fognak menni, így igazán nem váratlan ez az eredmény. Ha egy kicsit előbb kapjuk meg a szelet, akkor másképp is alakulhatott volna, akkor több esélyünk lett volna arra, hogy befogjuk őket. Sajnos nem így alakult, nekünk ez a szél kevés volt.
Nagyon komoly ellenfél volt Litkey Farkas is az új hajójával, amivel a Fehér szalagon meg is vert bennünket. Nagyon örülünk, hogy most mi voltunk a jobbak, és a többi magyar hajó előtt tudtunk végezni.
Holdfényes befutó pénteken hajnalban 2 óra 21 perckor
A Fifty-Fifty üdvözlő elvonulása a füredi móló előtt
– Az idén jelentősen elmaradtak saját tavalyi időrekordjuktól. Mit gondol, ebből is olyan hosszú távú lesz, mint a Nemere II. rekordja volt?
– Nem gondolom, hogy annyira hosszú távú lenne. Amikor három éve húsz perccel megdöntöttük a Nemere II. rekordját, akkor is nagyon gyenge szél volt. Tavaly erős szélben csináltuk meg a 7 óra 13 perc 57 másodperces időt, de nem is kell hozzá ilyen erős szél, hogy ezt az időt meg lehessen csinálni. Ha egy stabil 10-11 csomó közötti szél van, abban simán el lehet érni ugyanezt. A Nemere II rekordjánál egy nagyon erős és jó irányú szél fújhatott, most már egy közepes szélerőnél is meg lehet ezt az időt futni. Tavaly nekünk kicsit túl erős volt a szél, ezért benne hagytunk közel egy órát. Több esély van arra, hogy egy olyan közepes szélerő bejöjjön egy Kékszalagon, amikor ezt meg lehet futni.
Józsa Márton, a Fifty-Fifty kormányosa
– Azt hallottam, hogy a Fifty-Fiftyn fejenként két szendvics és másfél liter üdítő volt a legénységi ellátmány, ami már az esti órákban elfogyott. Ennyire vigyázni kell a terheléssel?
– Valóban így volt. Különösen gyenge szélben nagyon számít a hajó súlya. A miénk eleve kicsit nehezebb, meg a kezeléséhez is több személy, így nagyobb súly kell, ezért ahol lehet, ott próbálunk spórolni. Az előrejelzések alapján kicsit több szelet reméltünk, ezért arra számítottunk, hogy éjfél előtt befutunk, ahhoz szabtuk az adagokat. A végére már nyilván éhesek voltak a fiúk, de ez még belefért.
– Hogyan tovább, marad a Fifty-Fifty a meghatározó hajó, vagy folytatják az ismerkedést a tavaly elkészült új 35 lábas hajóval?
– Minden attól függ, hogy az új hajó mennyire válik be. Most nagyon az elején vagyunk, mert tavaly volt egy hajótörésünk, már a második napon kettétörtük, így sokáig nem jutottunk a teszteléssel. Azóta teljesen újraépült, gyakorlatilag most fogjuk elkezdeni a hajó próbálgatását. Majd később látjuk, hogy milyen szélviszonyoknál jobb az egyik, vagy a másik.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Vitorlázás – Gyorsasági pályaverseny a füredi móló előtt – lehetne látványosabb is – 2015.07.10.
Kékszalag – A Black Jack kormányosa szerint rendkívül jó verseny volt – 2015.07.10.
Kékszalag – Rekord nem lett, de óriási küzdelem volt a Balaton kerülésen – 2015.07.03.
Ide kattintva feliratkozhat heti hírlevelünkre, ha értesülni akar új cikkeinkről
