Vasárnap este tíz óra felé egy heves szélviharral lezárult a 26. Művészetek Völgye programja. A Folk udvarban és néhány más védett helyen még egy darabig zajlott az élet, de aztán lassan mindenhol véget vetettek a zenének, hazamentek a legények, leányok.
A szervezők szerint az idén is jól, sőt jobban teljesített a Völgy, mint a korábbi években. Azt mondják 25 százalékkal nőtt a látogatók száma a múlt évihez képest, több mint 200 ezren fordultak meg a rendezvény tíz napja alatt a fesztiválon. Inkább nem firtatom, hogyan jött ki a szám, hogy lehet az, hogy egykor csak 50-60 ezernek számolták a még ennél is nagyobb tömeget, amikor nem csak Kapolcs, hanem Taliándörögd, Vigántpetend, sőt még Öcs és Pula is bedugult egy-egy időszakra a rengeteg ember miatt.
Csak egy erős fényű írásvetítő meg egy színezett fólia kell és a taliándörögdi templom is új ruhába öltöztethető
Egy ritka csendes pillanat a kapolcsi “főtérről”
Egy papíron több mint ezer programot kínáló rendezvényről egyébkét is nehéz összefoglalót írni, ha a tudósító nem tud szétszakadni egyszerre több darabra. Hisz a valódi résztvevő egyszerre csak egy helyen lehet, egyszerre csak egy programot élvezhet. S ha lenne is légdeszkája, hogy a dugókat kikerülje, hogy parkolókeresés nélkül, azonnal a kinézett helyre mehessen, 20-30 programnál többet akkor sem láthatna a tíz nap alatt.
Fábián Juli rendesen megénekeltette a Fonó udvar közönségét
A sokszorosára növekedett zajterhelés és az elvásárosodás ellenére a Völgy továbbra is megőrizte békés hangulatát, azokat a kulturális értékeit, amiért sokan megszerették három évtized alatt. Akár családiasnak is mondhatnánk, ha a hétvégi napok kora esti időszakaira nem gondolunk, amikor Kapolcs közepén és a népszerűbb udvarokban mozdulni sem lehetett a tömegtől.
Herczku Ági és a Banda: Troitza Bratia – egy bolgár “Kőműves Kelemen” ballada – részlet a Fonó udvarban tartott koncertből
Bár Taliándörögdön is voltak nagyon jó dolgok, sőt Vigántpetendet is megpróbálták bekapcsolni, a résztvevők sűrűsége alapján elsősorban “kapolcsinak” mondhatjuk az idei fesztivált, ahogy az az indulás időszakát is jellemezte.
Az idén is kinyitott (Orsós) Jancsi bácsi udvara, ahol cigánytánc oktatás, hangszer-. eszköz- és viseletkiállítás volt – Balogh Pál Krisztián és Balogh László éppen táncoktatásra készül, amit a Flare Beás Orsós Tibor vezetett
A kapolcsi katolikus templomban Hegedűs Endre zongoraművész Bach, Chopin, Liszt, Beethoven és Wagner népszerű műveiből adott koncertet
Az idei fesztiválon az élet minden eddiginél jobban az “udvarokra” és más kisebb helyekre koncentrálódott. A Kapolcs feletti fennsíkon kialakított Panoráma színpadon kívül inkább intimitás jellemezte a programhelyeket. Ez amennyire jó volt általában, annyira gondot is okozott, amikor egy-egy rendezvény iránt sokkal többen érdeklődtek volna az optimálisan befogadható létszámnál.
A Kaláka udvar idei műsorát a házigazdák zárták. A koncerten fellépet a zenekart 20 éve elhagyó Huzella Péter is
Az udvarszerű működést egykor megalapozó Palya Bea helyén az idén a Momentán udvar működött, ahol a Mary Popkids volt az utolsó fellépő
A leghangulatosabb udvar talán Harcsa Veronikáé volt – a Karaván Família nevű családi cigány együttes játszik éppen a színpadon
és az “udvarhölgy”, Harcsa Veronika, aki a házgazdai teendők mellett a zenélésbe is bekapcsolódott
A már a jövő évről nyilatkozó szervezők egy új udvart és udvarhölgyet biztosan ígérnek a következő évre. Talán érdemes lenne átgondolniuk azt is, hogy a Panoráma színpadnak nem kellene-e más helyet keresniük, hogy a tömeget és a hangerőt is jobban szétterítsék. A monostorapáti focipálya, az öcsi kőfejtő is jobb megoldás volt a nagy koncertek lebonyolítására. De más zenei, színpadi programoknál is hiányoztak az egykor bevált olyan játszóhelyek, mint a pulai homokbánya, a dörögdi klastrom, vagy a lőtér.
A korai időpont ellenére is sok hallgatót vonzott a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztjével kitüntetett tatabányai Kardos-Horváth Gábor (középen gitárral) és zenekara, a Kaukázus a Panoráma színpadhoz
A szervezőknek át kellene gondolni azt is, hogy az esti órákban a 4 ezer forintos napijegynél valamilyen sokkal olcsóbb lehetőségre lenne szükség ahhoz, hogy az utcán, vásárudvarokban, ivóhelyeken időzök a programokat választhassák. Ja, és végre valakinek meg kellene fogni az elszabadult árakat az evő- és ivóhelyeken is.
Söröző lányok a Királykő kocsma előtt – talán a Panoráma színpad programjának is köszönhetően az idén megnőtt a húsz év körüliek aránya a fesztiválon
Ez a borozó még az olcsóbb helyek közé tartozott
A turai Kuti Vivien és Kuti Anikó családi csapatukkal langallóval és laskával etette a Völgy-lakókat
A fiúk természetesen Bob Dylant játszottak – ahogy 25 éve is hasonló zenék szóltak a Királykő udvarán Galkó Balázs két versmondása között
Eke Ferenc saját borát. mustfröccsét kínálta – azt mondja, kicsit betett nekik a keddi esőt árvízzé dagasztó sajtó. Sokan megijedtek a hírektől, pedig néhány átázott sátoron kívül nem volt más probléma
Egy menet ötszáz forint – ennyiért már egy korsó sört is adtak – igaz, csak korsónak titulált 4 decis pohárban
Ha nem is állt minden függőlegesen és elvágólag, működött a Völgy az idén is
Összességében persze nyugodtan mondhatom, hogy a Völgy az idén is jó buli volt, hisz mindenki megtalálhatta a neki tetsző programokat. Nagyon hiányozna, ha nem lenne. De azt mondják, ettől nem kell tartani.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre
