Kezd szomorú turisztikai látványossággá válni a túltöltött Sió-csatorna kiöntése Siójut és Balatonszabadi között. A rövidtávú előrejelzések szerint a mostanra kialakult helyzet tovább romolhat, és egy viharos szél esetén közvetlenül a Balaton partján is fokozódhatnak a gondok.
Korábban többször foglalkoztunk azzal, hogy valami nincs rendben a Balaton vízszintjének kezelésével. Egy a víz világnapja alkalmából március 20-án, kedden Siófokon rendezett fórumon újabb tények derültek ki arról, hogy a tó vízügyi kezelői miért reagáltak későn az egyre emelkedő vízszintre. A késlekedő reagálás miatt most kénytelenek az elviselhetőnél is nagyobb tempóban ereszteni a Balatont, hogy az esetleges még nagyobb bajokat elkerüljék.
Egy héttel ezelőtt írtunk arról, hogy 2016 februárjától egy két évre engedélyezett kísérlet keretében a 120 centiméterre emelték a Balaton 110 centiméteres vízszint maximumát. Akkor írtunk arról is, hogy 1997-ig 100 centiméteres volt a maximális szint, amihez korábban a partvédőműveket, vízelvezetőket, csatornákat és a part közeli építmények – házak, járdák, utak – engedélyeit, műszaki feltételeit szabták. Már az első emelés is úgy történt, hogy a környezeti feltételek hiányoztak ehhez, a 2016-os pedig különösen.
Mivel a közelmúltban még vízügyi miniszterrel is előfordult, hogy az 50 centiméteres balatoni vízszintről hallva azt gondolta, hogy térdig érő vízben lehet átmenni a túlsó partra, ezért talán érdemes rögzíteni, hogy a vízszint egy névleges átlagszám, amit különböző vízmércék adatai alapján alakítanak ki. A víz mennyiségéről talán többet mond az átlagmélység, ami például 50 centis vízszintnél 315 centiméter, 110 centiméternél 358 centiméter, 120 centiméternél 368 centiméter. A fentiek szerint egy 10 centis emeléssel az átlagmélység mindössze 2,8 százalékkal lesz nagyobb, ami nagyon kevés ahhoz a kárhoz képest, amit a magasan tartott vízszint okozhat.
Tovább tart a 120-as kísérlet, és több is annál
Eddig annyit tudtunk, hogy a 120-as kísérleti emelés engedélye lejárt, csak hallomásból értesültünk arról, hogy esetleg meghosszabbították. A Balaton Fejlesztési Tanács kedden Siófokon tartott vízvilágnapi konferenciáján kiderült, hogy a hosszabbítás nem csak kósza hír. Szeptember elejéig kiterjesztették a kísérlet határidejét, ráadásul a 120 valójában csak elvben 120, a gyakorlatban 121, illetve 126.
A Balaton 1997 óta érvényes hatósági üzemeltetési engedélye szerint a 110 centiméteres maximum az a szint, “amelynek meghaladását a vízszint-szabályozás eszközrendszerével el kell kerülni”. Mint akkor írtuk, ezt is csak április és június között lehet megközelíteni, szeptembertől februárig 95 centiméter, márciusban augusztusban 100 centiméter, júliusban 105 centiméter az az optimális felső határ, amit +- 2 centiméteres határon belül tartani kell.
A különböző évszakok között azért vannak ennyire eltérő mértékek, hogy nem várt időjárási fordulatok esetén – például nagy őszi esők, erős tél végi olvadás, vagy csapadék esetén se emelkedhessen a Balaton kezelhetetlen szintre. Ugyancsak a nagy rátartást indokolja az is, hogy a tóból egyszerre csak rendkívül korlátozott mértékben lehet vizet engedni, mert a Sió, illetve a Sió-csatorna állapota és a környező területek vízhelyzete jelentős korlátokat szab.
Azt már korábban is tudtuk, hogy a kísérleti szabályozás idejére úgy szabták át az optimális felső határt, hogy eltüntették belőle a széles szabályozási lehetőséget, s ezzel az illetékes szakemberek mozgásterét. Az elérendő szintet novembertől áprilisig 115 centiméterben, májustól októberig 120 centiméterben szabták meg.
A konferencián Varga György, az Országos Vízügyi Főigazgatóság monitoring referense beszélt a Balaton vízmérlegéről, a vízgyűjtő hidrológiai helyzetéről. Mint előadásából, illetve a kérdésekre adott válaszaiból kiderült, a kísérlet idején a céljuk, hogy az “optimális” felső határt mindenképpen tartsák. Ráadásul ezt úgy próbálják elérni, hogy +-2 centiméterről +-5 százalékra emelték eltérési lehetőséget. Ráadásul abból valójában csak felfelé való eltérésre összpontosítanak, azt nem hibahatárnak, hanem a szint tartását segítő eszköznek tekintik. Így valójában november és április között a 121 centiméteres, május és október között a 126 centiméteres vízszintet célozzák meg, hogy a 115-öt és a 120-at mindenképp tartani tudják. “A változó feltételek mellett próbáljuk a maximális vízmennyiséget tartani a tóban, így a plusz 5 százalék felé törekszünk” – fogalmazott erről Varga György.
Persze a 120+5 százalék sem megfelelő érv a jelenlegi 132 centiméteres vízszintre, ami még várhatóan emelkedni is fog. Varga György ezzel kapcsolatban beszélt arról, hogy a vízszint szabályozásáért felelős fehérvári vízügyi igazgatóság döntési lehetőségét nem csak a természet és a szabályok befolyásolják. “Nyilván az ő kezük is olyan értelemben korlátozott és kötött, hogy a vízügyi szolgálat legfelsőbb vezetése is véleményt ad ezekhez a döntésekhez” – mondta az előadó. Szóval igaz, amit a korábbi cikkben feltételeztünk, hogy a közép-dunántúli igazgatóság vezetője, dr. Csonki István is csak akkor adhat utasítást a nyitásra, zárásra, ha leszóltak neki.
Miért ez a nagy igyekezet a magas vízszint tartására?
Varga György erre az alábbiakat mondta: Különböző májusi vízállásoknál megnéztük, hogyan érhető el nagy valószínűséggel, hogy szeptember 1-ére a tó átlagvízállása ne süllyedjen 80 centiméter alá. Azt tudom mondani, hogy 120 centiméter, vagy annál magasabb májusi vízállásoknál több mint 90 százalékos biztonsággal kijelenthető, hogy a vízállás zárt Sió-zsilip mellett nem csökken szeptember 1-ére 80 centiméter alá. Ha biztosítani tudjuk ezt a legalább 120 centiméteres vízállást, akkor száraz meleg és szeles nyár esetén is a 80 centiméteres átlag még szeptemberben is tartható. Mert ez az a vízállás ami alá süllyedve a déli parton már problémák lehetnek: hosszan kell bemenni, iszap van, stb., stb.
Nem akarunk rugózni azon, hogy a strandi iszapnak nem sok köze van ahhoz, hogy mennyi víz van felette. Talán a kotrással többet lehetne ellene tenni. A mély víz távolsága persze biztosan összefügg a vízszinttel. Kérdés, hogy szabad-e ezért ennyire erőlködni, magánszemélyek, önkormányzatok értékeit kockára tenni, amikor a végén úgyis a természet mondja meg a tutit.
Persze lehetnek magasabb rendű célok is, amik miatt az illetékesek számára vállalhatók ezek az áldozatok. Más forrásokból úgy tudjuk, hogy valójában nem a strandolók jó kedve miatt rongálják a magasan tartott vízszinttel a partközeli építményeket, az igazi elvárás egy viszonylag szűk körből érkezik. A legalább 80 centiméteres nyár végi vízszint biztosítását elsősorban az utóbbi években jelentős tömegben a Balatonra került nagy méretű luxusjachtok, illetve gazdáik miatt erőltetik. Ezek a, sok esetben 2 méter körüli merülésű, nem a változó balatoni viszonyokhoz méretezett hajók alacsonyabb vízszint esetén ki sem tudnak járni több kikötőből. Persze megoldás lenne ott is a kotrás, de nekik talán egyszerűbb, ha inkább a Balaton szintjét emelik.
Van egy harmadik elképzelés is, ami inkább már az összeesküvés elméletek körébe tartozik. Sokan úgy gondolják, hogy a fejlesztésekhez megfelelő forrásokkal rendelkező újgazdagok a magasan tartott vízszinttel is a régi szerencséseket próbálják elijeszteni a parti sávból, hogy ingatlanjaikat megszerezhessék. S ehhez a vízügyben is kiszolgálóra találtak.
Itt tartunk a Balatonnál a víz világnapján 2018-ban.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Ha érdekesnek találta az írásomat, segítsen azzal, hogy megosztja, ajánlja ismerőseinek is!
Iratkozzon fel a balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)