Az egyszeri intéző nem mert rosszat mondani a rábízott uradalomról, nehogy a gondok miatt az ő munkáját ítéljék majd rossznak. Az elmúlt évtizedek fölkent és önjelölt intézői még rajta is túl tettek, mástól sem szívelték a rossz dolgok felemlegetését. Attól féltek, hogy a hibák kimondásával maga a rendszer kérdőjeleződik meg.
A rendszer közben változott, ám az intézők maradtak. Csak most más indokkal akarják elhallgattatni a kritikát mondót. A Balaton hibáit például azért tilos kibeszélni, mert ezzel érveket kap a nyugati sajtó, amelyik enélkül is mindent megtesz a turisták otthontartásáért. Az ilyen, rövid távon gondolkodó intézőket az sem zavarja, hogy a nagy hallgatás közben a tó környezeti állapota egyre romlik, mert a döntéshozók is igaznak hiszik a megszépített képet. Szerencsére vannak másként gondolkodók is, akik úgy vélik, hogy a hibák bevallása része a gyógyításnak.
A gazda önmagában kevés
A napokban egy ilyen közös gyónásra került sor Balatonfüreden. Rosta Sándor, a Balaton Alapítvány ügyvezető igazgatója találkozóra hívta szakértő ismerőseit és a Balatonnal foglalkozó újságírókat. Közösen a Balatonért – fogalmazta meg szándékait már a rendezvény címében.
A minőségi turizmust környezetvédelem nélkül nem tudjuk megteremteni, a környezet megóvásához azonban biztosítani kell a szükséges szervezeti és finanszírozási hátteret – rögzítette az alapfeladatot a találkozó záró előadásában Balogh Ottó, az Országos Idegenforgalmi Hivatal főosztályvezetője.
A szervezeti háttér alakulóban van. Ha a közeljövőben felálló Balatoni Regionális Tanács nem egy újabb gittegylet, vagy a közelállók pénzkijáró helye lesz, hanem a Balatonnak és vízgyűjtő-területének igazi gazdája, akkor ezt a kérdést le vehetjük a napirendről. De mi lesz a finanszírozással!?
Az algák szeretik a foszfort
Dr. Herodek Sándor, a Balaton élővilágát kutató Tihanyi Limnológiai Intézet igazgatója a költségekről is beszélt. Az 1982-es algavirágzás és halpusztulás után meghirdetett kormányprogram 12 év alatt az akkori érték egyötödére akarta lecsökkenteni a Balaton foszfortartalmát, hogy ezzel elvonják a táplálékot a túlságosan elszaporodott algáktól.
Az egyötödös szint elérését közben pénz híján tíz évvel elhalasztották, de elkészült a Kis-Balaton “első üteme”, egy 18 négyzetkilométeres foszfor lerakó medence a Zala folyó balatoni torkolata előtt. Megszüntették a nagy állattartó telepeket. Az északi part keleti felén és a déli part nagy részén regionális csatornahálózatba gyűjtik a szennyvizet, hogy a Balatontól távol a Sióba engedjék. Mindennek köszönhetően a ’82-es szint felére csökkentették a vízben lévő foszfor mennyiségét, de még ez az eredmény is kevés a minőségi változáshoz. Mint Herodek doktor elmondta, az idei augusztus utolsó napjaiban az algák mennyisége jóval felülmúlta a ’82-es mértéket. Hogy a botrány mégis elmaradt, az csak a szezonvégi időpontnak köszönhető. A már biztonságot nyújtó “egyötödös” foszforszint eléréséhez be kellene fejezni a Kis-Balaton helyreállítását, szennyvízcsatornára kellene kötni minden Balaton-parti vízfogyasztót, egyharmadára kellene csökkenteni a mezőgazdaságból származó foszforterhelést, és meg kellene szűrni a tóba ömlő csapadékvizet. De mindez pénzbe kerül.
Mi mennyi?!
Az elmúlt tíz évben körülbelül 6 milliárd forintot fordítottak a víz minőségének javítására, a következő tizenháromban legalább 2 milliárdra lenne szükség évente. Rejtő Jenővel szólva: ennyi pénz csak számtan példában létezik. No és az idegenforgalom bevételeiben. Hisz csak valutában legalább 50 milliárd forintot nyerünk évente a Balatonból, nem beszélve a feketén gazdát cserélő márkákról és a hazai vendégek forintjairól.
Jó lenne végre már előre nézni, mert ha a foszfor továbbra is jobban csordogál a tóba, mint a környezet javítására fordítható pénz, akkor néhány újabb halpusztulással kombinált algavirágzás miatt lassan vendég nélkül maradnak a szállodák, panziók, kempingek és persze a “zimmer freiek” is.
Dr. Herodek Sándor szavaival élve: végre túl léphetnénk azon az ősi magyar szokáson, hogy “életünket és vérünket” mindig felajánljuk a hazáért, de a “zabról” – tehát az anyagi áldozatról – hallani sem akarunk.
Győrffy Árpád – 1992.10.31
Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!
Iratkozzon fel a Balatontipp.hu heti hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)