Június 28-án lesz 125 éve, hogy népes közönség, minisztériumi, fővárosi, megyei nagyságok jelenlétében felavatták a Balaton három új gőzhajóját. Ezzel kezdetét vette a balatoni motoros hajózás második, máig tartó korszaka, melyben a legelső szereplők közül a Helka és a Kelén ma is jelen van.
A történéseket kortársként feldolgozó Gonda Béla 1899-ben kiadott könyvéből megtudhatjuk, hogy a balatoni gőzhajózás első korszak 1887-ig tartott. Ekkor mondta fel végleg a szolgálatot a Kisfaludy lapátkerekes gőzös, amit még Széchenyi István és társai építtetek és indítottak el 1846-ben. 1869-ben még vasra cseréték az eredeti fatestet, de így is csak újabb 18 évet bírt ki. Ettől kezdve két éven át szünetelt a gőzhajózás a tavon.
1888 őszén Esterházy Mihály gróf és társai azzal nyerték el a hajózási engedélyt a Balatonra, hogy a következő nyárra már új hajót kell üzembe állítaniuk. “1889 június havára el is készült egy új lapátkerekes gőzös, ami a Balaton regében előforduló lovagról a Kelén nevet kapta.” Ha 127 éve készült, akkor hogy lehet 125 éves az idén? Hát csak úgy, hogy ez a mai egy másik Kelén. Ugyanis az első Kelént két évvel később Baross névre keresztelték, és a közben az újpesti Schoenichen-Hartmann hajógyárban elkészült két új csavargőzös egyike kapta a Kelén nevet, ikertestvére pedig a legenda beli szerelme, Helka lett.
A három hajót közösen avatták fel 1891 június 28-án. Egy kisebb vásárolt hajóval, a “Rohan” csavargőzössel együtt a négy hajó már az egész Balaton területén biztosítani tudta a hajóforgalmat.
Szinte csodaszámba megy, hogy a Kelén és a Helka ma is a Balatont járja. Persze igazán nem csodáról van szó, hanem olyan emberek munkájáról, tetteiről, akik akár a veszélyeket is vállalták a hajók tovább éltetéséért, megmentéséért. Kelén például így menekülhetett meg a második világháború végén, amikor bátor hajósok a felrobbantástól féltve inkább elsüllyesztették Révfülöp előtt. De ilyen elkötelezett hozzáállásnak köszönhető az is, hogy az 1970-es évek végén leselejtezett, majd Füreden szárazföldi presszóvá, diszkóvá alakított Helka nem rozsdásodott szét a 71-es főút mellett.
A két 125 éves hajót május 7-én a hagyományos Vitorlabontó alkalmából köszöntötték fel a füredi kikötőben. A Helka ezen a napon is “munkával” ünnepelt, az évadnyitó vitorlásverseny nézőhajójaként és sétahajóként működött egész nap.
A Kelén ünnepibb feladatot kapott a születésnapon. Egy most lezárult belső felújítás után afféle múzeumként megnyitották az érdeklődők előtt a füredi kikötőben kikötött hajót. A lehetőséget kihasználva én is kicsit jobban megismerkedtem vele, mint ahogy az alkalmi utazások során erre lehetőség nyílik.
A kalauzolással a “kapitány”, a Kelénen 28 éve szolgáló Martin Henrik és helyettese, Németh Zsolt volt a segítségemre. Először a most lezárult “ráncfelvarrás” eredményét vettük sorra. A hajó felső fedélzeti utasterében és a hajótestben lévő “szalonban” felújították a székeket, kárpitokat, az alsó terem új szőnyeget is kapott, a burkolatok alatt fémfelületeket is rendbe tették. Felújították a nyitott fedélzeten található padokat, székeket, asztalokat és a korlátokat. Lecserélték a kormányállás burkolatát is.
A hajó utastere úgy csillog-villog, mint a legutóbbi 1991-es nagy felújítás után.
A fedélzet bejárása után Németh Zsolt levitt a szentélybe, az utastér alatt lévő gépházba. A hajót 71 éven át az eredeti két hengeres, V elrendezésű gözgép hajtotta, aminek fő egysége ma is látható a Bahart siófoki telepén.
1962-ben a gőzgépet egy 300 lóerős dízel motorra cserélték, ami előtte a Budapest tengerjáró főgépeként szolgált. A mai főgépet, egy NDK gyártmányú 428 lóerős dízelmotort 1984-ben kapta a hajó.
– Ez egy dupla vezérműsoros motor, amit légvezérléssel tolnak át egyik, vagy másik irányba. A motor a vezérléstől függően egyik, vagy másik irányba indul el, annak megfelelően, hogy a hajóval merre akarnak menni – magyarázta Németh Zsolt.
Az már ennyiből kiderült számomra, hogy a Kelént kicsit bonyolultabb hátramenetbe tenni, mint egy autót. Mint kiderült, a kezdeti időben egy embernek nem is ment volna.
– Régen volt egy gépész folyamatosan a gép mellett, aki a parancsnok szócsövön kapott utasításai szerint megfelelő irányba indította és a kért erővel járatta a motort. Az utasítások megértése, visszaigazolás és teljesítése persze időt vett igénybe. Ma már egyszerűbb a helyzet. A motor úgy van kialakítva, hogy a kormányállásból vezérelni lehessen. Most ha minden rendben van, elég, ha félóránként lemegy a gépész ellenőrizni a motort, a levegőt, és mindig be kell olajoznia a motort a szeleprudaknál, szeleptányéroknál, mert ez egy nyitott berendezés.
A légindítású motor vezérlése persze ma sem gyerekjáték. Egy menetirány váltásnál először le kell állítani, majd a sűrített levegős indítást át kell állítani a másik irányhoz, és csak ezután lehet ráadni a levegőnyomást, miközben már az üzemanyagot is fecskendezni kell. Ha valaki nem találja el a megfelelő pillanatot, akkor nem jön meg a hátramenet.
– Ha rosszul adják rá a levegőt, illetve az üzemanyagot, akkor csak “röhög” a gép. Nem indul el, csak azt mondja, “csi-csi-csi”. Igaz, jár a motor a levegőtől, de pillanatok belül el is dolgozza a 30 bar nyomást, és akkor ott állnak tehetetlenül, amíg a segédgép nem termel megfelelő nyomást. A Helkánál már irányváltó van. Ott a motor forgásiránya állandó, csak a végkihajtás irányát változtatják meg. Ott már elég három ember a hajóra, ide a két matrózzal együtt még négy személy kell – magyarázta.
Azt remélik, hogy a szezon után folyatódik a felújítás, és a jövő szezonra a hajó gépészetét is korszerűsítik. Igaz, ez már inkább csak Németh Zsoltot érinti közvetlenül, mert a kapitány nyugdíjba készül.
Miközben Martin Henrikkel beszélgettünk, megérkezett Lucz Endre, a füredi hajóállomás korábbi vezetője, aki néhány éve a nyugdíjas éveit tölti.
Természetesen vele is a két születésnapos hajó volt a téma, közülük is főleg a Helka. Mint mondta, akkor is itt volt, amikor 1994-ben a balatoni hajózás akkori vezetője, Kopár István visszavásárolta a cégnek a 71-es mellett álló Helka motorost.
– Az öreg Kopár kezembe nyomta a hajó kulcsát, azt mondta, ezután maga felel érte. Aztán minden nap jöttek a kollégák Siófokról, hogy teljesen elbontsák a hajót. Mindent leszedtek, teherautóval elvittek, csak a héjat hagyták, hogy át tudják úsztatni Siófokra. Amikor csak az úszótest maradt, “szánokat” hegesztettek alá vasból. Ezeket több hordónyi gépzsírral folyamatosan kenték, amíg a partra ért. Csörlővel húzták le a 71-es mellől. Először rákötötték a sodronyt egy csenevész nyárfára, aztán beindították a csörlőt. A hajó meg se mozdult, de a fát helyből kikapta. Akkor rátették egy erősebb fára, aztán így lépésről lépésre lehúzatták.
Amikor már a parton volt, megjött a “Nagy Z”, egy önjáró uszály, hogy elvigye. A Varga Feri volt rajta a parancsnok. Alig találta meg a Helkát, mert akkora köd volt, hogy az uszály orráig sem lehetett látni. Be is keveredett a nádasba. Egy horgász magyarázta el neki, hogy valahol a Marina Hotel előtt van. Szerencsére mire az uszály mellé vette a Helka héját, már teljesen kitisztult az idő, így gond nélkül át tudták vinni Siófokra.
Két évvel később, a Kisfaludy megépítésének 150. évfordulóján került újra vízre a Helka.
A Helka felújítása óta ismét együtt járják a Balatont a Kelénnel. Talán így is marad még sokáig.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre