Úgy tűnik, eredményt hozhat az a többé éve indult lakossági, önkormányzati tiltakozás, amit a Balatonfűzfő szomszédságában épített regionális hulladékkezelő telep irritáló bűze váltott ki.
Balatonfűzfőt évtizedeken át sokan csak arról a bűzről ismerték, ami a településen áthaladva megcsapta az ember orrát. Különösen a 72-es főút Papkeszi felé vezető elágazójánál – ahogy a helyiek nevezték, a Tripolisznál – lehetett keményen érezni a különböző savak, szerves oldószerek, növényvédőszerek szagának elegyéből álló mindent átható illatot. A jellegzetes “fűzfői szag” a Nitrokémia leépülése után lassan eltűnt, ám néhány évvel ezelőtt egy új bűzforrás jelent meg a település szomszédságában. Litér, Királyszentistván, Vilonya, Papkeszi és Balatonfűzfő között, Királyszentistván határában 158 önkormányzat társulása egy regionális hulladékkezelő telepet alakított. Az eredetileg szagtalannak ígért létesítményről nagyon hamar kiderült, hogy egyes időszakokban rendkívüli bűzt árasztott.
– Az első panaszok nem sokkal a telep elindulása után, három-négy évvel ezelőtt fogalmazódtak meg Balatonfűzfőn és a szomszédos településeken – mesél a kezdetekről Marton Béla fűzfői polgármester. – Nálunk elsősorban a fűzfőfürdői részt és Tobrukot érte el a szag, a gyártelepen ritkábban érezték. Főleg melegebb időben, a Balaton szívóhatásának köszönhetően elsősorban a reggeli és az esti órákban volt elviselhetetlen a bűz. Olyan volt, mintha az ember egy nyári reggel beledugná a fejét egy régóta lezártan tartott kukába – írta le a bűz jellegét.
Az egyre erősödő lakossági tiltakozástól is erőt kapva az öt érintett önkormányzat a telepet létrehozó önkormányzatok társulási tanácsához fordult. Többször megkeresték az üzemeltetőt, és a környezetvédelmi hatóságnál is eljárást kezdeményeztek. Hiába voltak azonban a kisebb lépések, hatósági eljárások, büntetések, a választás előtt hiába ígérték a telep bezárását, igazi változás nem történt. Az öt település ezért arra jutott, hogy valószínűleg csak bíróságon tudják érvényesíteni a lakosságuk jogos igényét a normális környezetre. Ezért közösen megbíztak egy független igazságügyi szakértői irodát, hogy állapítsák meg, honnan jön a szag.
– Mi mindig is úgy gondoltuk, sőt korábban a környezetvédelmi hatóságnak is volt olyan állásfoglalása, hogy a hulladékkezelő a forrás, de ezzel a tudásunkkal nem nagy eséllyel vihettük volna bíróság elé az ügyet – magyarázta a megbízás indokát Marton Béla. – A szakértők által a különböző évszakokban lefolytatott vizsgálat az eddigi véleményünket támasztotta alá, 99,9 százalékban megállapította, hogy a kellemetlen szaghatás a hulladékkezelő telepről érkezik. Az eredmény azért különleges jelentőségű, mert a szakértők nyilatkozatot tettek, hogy vállalják a bíróság előtt való megfelelést is.
Az öt önkormányzat egy tavaly őszi rendkívüli ülésen ismét megkereste a társulási tanácsot, hogy a szakértői dokumentumra alapozva a telep bezárását kérjék.
– Jeleztük, ha nem tennék, az anyag birtokában bíróságon indítunk eljárást azért, hogy kiharcoljuk az itt élőknek a normális környezetet. A társulás a teljes bezárást nem tudta elfogadni, ezt különböző szerződéses kötelezettségeik sem tennék lehetővé. Ugyanakkor az idei évtől olyan változásokat vezetnek be a telep működtetésében, amik minimálisra csökkentik a szaghatást.
Az egyik fontos lépés, hogy gyakorlatilag felére csökkentették az ide érkező szemét mennyiségét. A jövőben a telepre Veszprém megye teljes területe helyett csak a veszprémi, a füredi és az almádi gyűjtőkörzetből érkezik a lakossági kommunális hulladék. Az ajkai, pápai és tapolcai gyűjtőkörzet hulladékát a megyén belüli más lerakókba, illetve a megyén kívüli telepekre szállítják.
Megváltozik az ide érkező hulladék kezelése is. A mechanikai kezelés során leválasztott szerves anyagokat eddig itt érlelték, majd kihordták a lerakóba. Mostantól a szétválogatás után érlelés nélkül átszállítják más hulladékkezelő telepre az anyagot.
Korábban a lerakóban keletkezett csurgalékvizet tisztítás nélkül visszalocsolták a lerakóra, hogy hűtsék az anyagot, megakadályozzanak egy esetleges öngyulladást. A melegtől szétpárolgó víz rendkívül büdös volt. A jövőben a csurgalékvizet nem locsolják vissza, hanem elvezetik a tisztítóba. A depónia felett permetezéssel ködpárát képeznek, hogy megkössék a szagmolekulákat. Kísérleti jelleggel fáklyázó rendszert építenek ki a depóniagáz ártalmatlanítására, és azt ígérik, hogy folyamatosan takarják a depóniát.
Több fejlesztést is terveznek, köztük új fogadócsarnok építését, a fogadó- és a mechanikai kezelő csarnokban ködösítő rendszert alakítanak ki, hogy a szagokat megkössék, a mechanikai csarnokban elszívó rendszer kiépítését is tervezik – sorolta a változásokat a polgármester.
– Összességében azt ígérik, hogy annyira minimálisra csökkentik a lerakó szaghatását, hogy az már nem zavarja a környezetet. Mi ennél többet akartunk, a teljes bezárását, de azt gondolom, hogy ez is hatalmas siker, ha a változások a szag eltűnését eredményezik. Várjuk meg, mit hoz a tavasz és a nyár. Amennyiben továbbra is meglesz a bűz, akkor visszatérünk az eredeti elképzeléshez, és bírósághoz fordulva védjük meg az itt élő állampolgárok jogait – hangsúlyozta Marton Béla.
Ha érdekesnek találta, egy lájkkal, vagy megosztással ajánlja másnak is!
Iratkozzon fel a Balatontipp.hu heti hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! (Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)