Balatonfüredi múlt – Az első virágkorról Katona Csabával
2014 novemberének végén mutatták be Balatonfüreden Katona Csaba történész új könyvét. A Magyar Országos Levéltár levéltárosa* Balatonfüred Városért Közalapítvány gondozásában megjelent kötetben korabeli dokumentumok alapján próbálja bemutatni város múltját. A Professionatus spielerek című gyűjteményes kötet megjelenése kapcsán egy Katona Csabával folytatott korábbi beszélgetésünk segítségével mutatjuk be, milyen is az a múlt, amit nem a másfél évszázadon át formálódó legendákra, mítoszokra építenek.
Beszélgetésünket azzal kezdtük, amiben igazán nincs vita, de talán nem eléggé ismert mindenki előtt, hogy mi is alapozta meg a város máig tartó hírét.
– Balatonfüred nem a Balaton, hanem a savanyúvíz-források miatt lett népszerű fürdő. Az első időkben fel sem merült az emberekben, hogy a tóban fürödjenek, ez az ötlet inkább csak a 19. század második felében, főleg utolsó harmadában jelent meg. Addig legfeljebb arról lehetett szó, hogy a tóból kivett vizet megmelegítették, majd kádakba töltötték, hogy a vendégek így fürödhessenek benne a fürdőházban. Amikor Wesselényi a reformkorban átúszott Tihanyba, akkor egyszerűen nem tartották normálisnak. A tó jobbára csak gyönyörű háttérként, természeti élményként és hajókázási lehetőségként kapcsolódott ebben az időben az üdüléshez.
Az 1790-ben épült Széchenyi-kastély Arácson
Az 1798-ban épített Horváth-ház, ahonnan az Anna-bálok hagyománya elindult
A Kossuth Lajos savanyúvízforrás ivócsarnoka 19. százas legelejéről a mai Kórház téren – a mai formáját a 19. század második felében nyerte el
Az egykori Nagyvendéglő 1810-ben épített “toldaléka”, a mai Anna Grand Hotel
– A korábbi leírások, útikönyvek, de a mai megnyilatkozások is szeretik Füredet a reformkorba helyezni, a virágkorát arra az időre tenni. Ezt sokszor azzal támasztják alá, hogy az akkori politikai elit nagyjai, Kossuth, Széchenyi és mások is előszeretettel jártak oda.
– Valóban sokan megfordultak itt a közismert személyek közül, de ugyanígy volt a kiegyezés idején, sőt az önkényuralom korában is: az akkori magyarországi elit látogatta a fürdőt, csak épp az idealizált reformkor nagyjait előszeretett emeli ki az utókor. Arról nem is szólva,hogy minden politikai nézetet valló ember felbukkant Füreden, így például Deák Ferenc egyik legnagyobb zalai ellenlábasa, Forintos György. Én nem hiszem, hogy egy fürdőhelyet politikai korszakok alapján kellene megítélni. Sokkal fontosabb ennél az üdüléshez kapcsolódó infrastruktúra fejlettsége, a fejlesztések nagysága, vagy például a vendégek összetétele, száma, ami a reformkorban meg sem közelítette az 1860-as, 1870-es évek időszakát. De ha már beszélünk a Füredet felkereső “nagyokról”, akkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a reformkorban nem egy esetben kifejezetten lesújtó véleményt alkottak a fürdőhelyről. Kossuth Lajos például így írt 1842-ben a Pesti Hírlap: “Mondják: Füreden a társalgási hangulat feszes, gőgös, különbözgető: és valóban az a csömörletig. Minden száz ember legalább csinál húsz cottériát (társaságot – a szerk.), melynek határvonalait itt a születési, amott a pénz arisztokrácia színezi, s mindenikben aprócska alosztályok, mintha latra vetnék, hogy ennek 10 ft-tal s 45 kr-ral van kevesebbje, amannek pedig nincs kettős praedicatuma, s pergamentje nem olyan füstös, mintha mégegyszer olyan füstös volna.” Széchenyi István kemény kritikája pedig így hangzott: “ … ha van hely, hol mozgalom, kifejlett kellem és minden magasb érdek hija miatt tán a szivarokat, politikai pletykákat és a mindennapi közös vacsora utáni korcsma-lejtőket kivéve – felüté a nagyobb számra nézve minden kísérőivel együtt az unalom, az bizony a természettül vajmi gyönyörűen ellátott, de az emberektül korántsem eléggé ápolt, sőt sok tekintetben még jóformán el is roncsolt Füred! … Itt vajmi sokat tett ugyan a természet, de annál kevésbé vehető észre az ember ápoló keze, midőn elferditési és rontási iránya szinte minden lépten látható.”
Balaton-Füred általános látképe a tó felől – Libay Lajos tónusos kőnyomata az 1860-as évek állapotát mutatja az Országos Széchényi Könyvtárban őrzött rajzon.
– Ön mikorra teszi a 19. századi Füred virágkorát?
– Az igazi fejlődés az 1860-as években kezdődött, ekkor fektetett be annyi pénzt a tihanyi apát és pannonhalmi főapát, hogy európai szintű fürdő váljon Füredből. Itt jelezném, hogy az olyan nagy köztörténeti cezúra, mint 1848-1849, nem igazán befolyásolta a fürdő életét, a vendégek létszáma e két évben sem apadt, ahogy az 1850-es években sem, ezen felül visszatérő vendégek is akadtak szép számmal. Ugyanazok, akik a forradalom és szabadságharc előtt, vagyis a folytonosság megvan, önkényuralom ide vagy oda. Visszatérve a ’60-as évekre: míg a korábbi fejlesztések jobbára csak a karbantartást szolgálták, például a fürdőtelep 1834. évi leégését követő helyreállítást, Simon Zsigmond 1865-1891 közötti időre eső tihanyi apátsága és Kruesz Kriszosztom 1865-1885-ig tartó pannonhalmi főapátsága idején olyan fejlesztésekre került sor, amelyeket elsősorban nem a szükség, hanem az előrelépés szándéka diktált. Például 1865-66-ban hozták létre a mai Tagore-sétány elődjét, amit akkor Deák Ferenc nevét viselte, új hidegfürdő is épült, emellett 1866-tól 1877-ig a melegfürdőn belül külön kiépítették a márvány-, cin- és fakádas fürdőket, illetve a gőzfürdőt. 1865-ben Erzsébet királyné következő évre tervezett Füredre látogatása okán felújították az Új-fürdőházat. A látogatás ugyan elmaradt, ám a rendbehozatalt további építkezések követték, melynek során elkészült az Új-fürdőházhoz toldva a mai Állami Kórház déli része, az úgynevezett “díszlak”. 1866-ban kezdődött a polgári fürdőtelep kiépülése is, ezt megelőzően ugyanis nyaralók, villák építésére – engedély híján – nem volt lehetőség. 1878-1879-ben orvosolták Füred legfájóbb hiányosságát, felépült a minden valamirevaló fürdőhelyen alapvető létesítménynek számító kurszalon, a fürdő társasági életének a központja, ahol ma az Anna-bálokat rendezik.
Az 1877-79-ben épült egykori kurszalon, ami régen és korunban is az Anna-bálok helyszíne – ma az Anna Grand Hotel étterme és bálterme
Jókai Mór 1870-ben épített villája
Az egykori hidegfürdő képe 1933-ból – Fortepan, Baráth Endre
– Csak a fejlesztések alapján hozott ítélet lehet éppen annyira egyoldalú, mint ha a politikusok jelenlétére hivatkozunk.
– Több tényező is bizonyítja, hogy Füreden igazán a kiegyezés előtti időben alakultak ki a polgári fürdőzésnek az érett Monarchia idejére jellemző jegyei. Így például 1861-től 1863-ig jelent meg Balatonfüred első újságja, a Balaton-Füredi Napló, 1861-től már kölcsönkönyvtár, 1863-tól lövölde is állt a vendégek rendelkezésére, és ekkortól kezdve alakították tudatosan az Anna-bál szokásrendszerét, például 1862-től járt a bál szépének aranyalma.
– Füred milyen helyet foglalt el az Osztrák-Magyar Monarchia fürdői között?
– A Monarchia népszerű osztrák vagy cseh fürdőihez képest igazán labdába sem rúghatott. Csak Magyarországot tekintve a 19. század második felében az ország élvonalbeli fürdőhelye volt. Igaz, inkább regionális jelentőséggel. Arra az időre sem igaz az a legenda, hogy az ország minden részéből tódultak ide az emberek. A vendégek 90 százaléka Budapestről és a Balaton körüli megyékből érkezett. Az ország más részein élők a hozzájuk inkább közelebb eső Herkulesfürdőt, vagy az akkor jobban fejlesztett Trencsén Teplicet látogatták.
Az 1841-46-ban épített Kerek-templom
A Szívkórház 1869-71 között készült épülete
Katona Csaba dedikál a könyvbemutatón
– Meddig tartott Füred 19. századi népszerűsége?
– Az 1880-as, 1890-es évekre Füred lassan elveszítette évtizedekig élvezett monopolhelyzetét a tóparti idegenforgalomban. Ebben szerepet játszhatott a déli parton végigmenő vasút megépítése, amiből Füred is profitált, de egyben új versenytársakat kapott. 1912-ben a Balatonfüredi Hírlap újságírója már így foglalta össze véleményét: “A Balaton körüli fürdők, így a somogyi partokon Siófok, Boglár, a zalai partokon Keszthely – hogy csak a nagyobb helyeket említsük – oly nagyarányú, rohamos fejlődést, emelkedést mutatnak az utolsó évtized alatt, hogy e tény gondolkodóba ejti az embert s önkéntelenül az a kérdés tolul elénk, hogy mi lehet az oka Balatonfüredfürdő és a község hátramaradottságának, mely pedig a hetvenes években első fürdője volt a Balaton-partnak.” A kritika javarészt jogos volt, amit igazolni lehet a vendégforgalmi adatokkal. Amíg Siófokon 1893-ban 1483 vendég fordult meg, szemben Füred 2052 vendégével, addig 1911-ben Siófok vendégeinek száma már 12116-ra emelkedett, ugyanakkor Füredet csupán 3058 fő szerencséltette látogatásával.
Kép és szöveg: Győrffy Árpád
* a szerző ma már a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet tudományos munkatársa
A Balatoni Bringakör bemutatása >> A Balatoni Bringakör Bizonyítványról bővebben >>
|
balatontipp.hu címre, az oldalunk fészbukos üzenőjébe. Balaton balatoni szabadstrandok bicikliutak balatoni bringakör bringakörút bizonyítvány borok borászatok boros kulturális sport szabadidős programok koncertek látnivalók