A balatonfüredi Anna-bálok legújabbkori hagyományát Zákonyi Ferenc, a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal egykori vezetője élesztette újra, de a ma ismert változat jelentős részben Glatz László nevéhez kötődik. A füredi pedagógus, sportszervező húsz éven át szervezte az ország akkor még egyedüli, nagy nyilvánosság előtt tartott “szépségkirálynő választását”.
A 2014. júliusi beszélgetésünk idején nyolcvankilencedik évében járó “Glatz Laci bácsi”, gyakorlatilag teljesen felkészületlenül kapta a megbízást 1969-ben, de hamar beletanult, és sok dologban ő határozta meg a bálok máig érvényes szabályait, arculatát. Így nyerte el nem hivatalosan az Anna-bálok örökös főszervezője címet.
– Azután kértek fel, hogy az addigi szervező, jó barátom és kollégám Sarkadi József meghalt. A Rosta Sanyi, az idegenforgalmi hivatal akkori helyi vezetője egy április 4-ei ünnepség közben súgta oda a mögöttem lévő sorból, hogy csináljam én tovább. Először hallani sem akartam róla, de aztán a feleségemmel arra jutottunk, hogy egyszer megpróbálom, aztán majd meglátjuk. Így lett belőle egy húsz éven át tartó munka – idézte fel a kezdeteket.
Az egyik fő feladata a báli zenészek és más fellépők megszervezése volt – Fotó: Győrffy Árpád
– Szabadidőmben feljártam Pestre, hogy az akkori népszerű zenekarokat meghallgassam. A Lakatos Sándorékat a Mátyás-pincében, egy másik bandát a Békében, aztán választottam. Néha még olyan dolgokat is meg kellett oldani, hogy a cimbalmosnak zsidó hangolású, a magas és mély húrokat fordítva tartalmazó hangszert kellett szerezni a környékből. Szerencsére találtam egyet Felsőörsön, így jöhetett a zenekar.
Nagy feladat volt az is, hogy a bált a rangjához méltóan elegánssá tegyék.
– Először csak azt követeltem meg, hogy a férfiak legalább nyakkendőt kössenek az utcai öltönyhöz, lányoktól pedig hosszú ruhát vártunk el. Csak valamikor az 1970-es évek második felében mertem leírni, hogy a férfiak lehetőleg zsakettben jöjjenek. Persze nem mindenki jött abban, de jobban összeszedték magukat. Én is csináltattam magamnak egy feketét, később meg egy fehér szmokingot.
Glatz László egy régi képet mutat, amin 17 éves unokájával, Dorottyával fehér szmokingban köszönti a vendégeket
Ahogy más hasonló rendezvények esetében, az Anna-bálok kapcsán is időről- időre sokan tudni vélték, hogy bundázás volt az eredmény mögött, nem az kapta a legszebbnek járó almát, aki valóban megérdemelte. Glatz László csak nevet a feltételezésen. Azt mondja, hogy a szavazás módszere miatt esély sem volt arra, hogy valami összebeszéléssel szülessen meg a döntés.
A szavazás módszere miatt esély sem volt arra, hogy valami összebeszéléssel szülessen meg a döntés
– A bálban minden nő kapott egy szívet, amin volt egy szám. A résztvevők a belépőhöz kapott szavazó cédulára azt a számot írták fel, amelyiket a szerinte legszebb hölgy viselt. Este tizenegy óra fel felbontottuk az urnát, s megnéztük melyik az a 12 hölgy, akinek a legtöbbször szerepel a száma a szavazatok között. Őket hívtuk mi a tizenkét tagú zsűri elé.
Jó, jó, de ha valaki bejutott a legszebb tizenkettőbe, akkor onnan már egyenes útja lehetett a győzelemhez – vetném közbe, de Laci bácsi ugyanolyan naivnak tartja ezt is, mint az előző gyanúsítást.
– A bál előtt senki nem tudta kik lesznek a zsűri tagjai, lényegében még én sem, így nehéz lett volna előre megbeszélni velük. Csak néhány tag volt állandó, mint a tanácselnök, az előző évi győztes, a többieket ott választottam ki a közönség előtt. Ehhez jött a sportból vett értékelés, hogy minden zsűri tag besorolhatta azt a hat lányt, aki szerinte legszebb volt. Ezeknek a helyeknek 1-7-ig pont értékei voltak, amiből aztán összeállt az eredmény. Itt hiába próbálkozott volna bárki azzal, hogy a szomszédaitól is maximális pontot kér valakire. Ha a többiek lepontozták, esélye sem volt a győzelemre. Csak az nyerhetett, akit sokan szépnek tartottak. Ez a rendszer engem tökéletesen megvédett minden vádtól.
Csak az nyerhetett, akit sokan szépnek tartottak – Laci bácsi az Anna-bálokról írt könyvével
Laci bácsi örömmel mesél a régi bálokról, a történetüket könyvben is megírta. Egyedül az szomorítja el, hogy máig nem jöhetett létre egy állandó kiállítás valamelyik múzeumban vagy más intézményben, ahol azok is bármikor megnézhetnék, akik vendégek nem igen lesznek, de érdekli őket a bál története.
– Néhány éve összeállítottunk egy anyagot. Sokan segítettek a munkában, felajánlották a bállal kapcsolatos relikviáikat. Horváth Éva, az 1977-es Anna-bál szépe még egy szekrényt is csináltatott saját pénzén, a ruháját, aranyalmáját is odaadta, ahogy mások is. Vecsei István nyugalmazott igazgató helyettes hatvan Anna-bál szépének a képéből és a róluk ismertetőkből készített egy számítógépes anyagot, amivel egy televízió képernyőjén idézhették fel a látogatók, kik is nyerték el az aranyalmákat.
Levél Huszka Jenő fiától, amiben felajánlja édesapja frakkját, könyvespolcát az Anna-báli állandó kiállításhoz
A kiállítás egy ideig az Anna Grand kávézójában volt. Onnan átkerült a Blaha étterembe, majd tatarozás miatt a Kedves cukrászdába.
– Mindegyik helytől nagy segítség volt ez, de igazán egyik sem alkalmas arra, hogy az emberek megtalálják. Az igazi csapás az volt, amikor a kiállított fehér szmokingomról kiderült, hogy szétrágták a molyok. Amikor kidobtam, azt mondtam, az Anna-báli lelkem a padlón van – meséli szomorúan. De hozzáteszi, teljesen még nem adta fel, hogy egyszer valahol állandó kiállítása legyen Füred és az ország talán legnagyobb múltú rendezvényének.
Szomorú utóhang
Glatz László beszélgetésünk után néhány hónappal, 2014. november 7-én elhunyt. Az általa annyira vágyott állandó kiállítás haláláig nem valósult meg.
Egy ráadás kép 2014 májusából, amikor megköszöni a Balatonfüred Városért Közalapítvány díszoklevelét. Igazán egy díszpolgári címnek örült volna, de azt már csak posztumusz kaphatja meg.
Győrffy Árpád – 2014. november 7.
(Glatz Lászlótól november 14-én 15 órakor vettek végső búcsút a füredi köztemetőben.)
Iratkozzon fel a Balatontipp.hu heti hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! (Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)