Balatonfüred – Nemzetközi kempingtalálkozó a vasfüggöny mögött pottyantós vécékkel

Nagyon fontos esemény volt az ország, a Balaton és a város szempontjából is, hogy 1966-ban Balatonfüreden rendezték a Nemzetközi Kemping és Karaván Klub XXVII. kongresszusát és találkozóját, a FICC Rallyt – hangsúlyozta dr. Bóka István.

 

A füredi polgármester a kempingtalálkozó 50. évfordulója alkalmából az önkormányzat által rendezett tanácskozáson köszöntötte a hallgatóságot. Mint mondta, az esemény rendkívüliségét növeli, hogy a kemping szövetségnek ez volt az első kelet-európai kongresszusa. Ma is sok esetben ezekből az ötven évvel ezelőtti eseményekből élünk, mert óriási elismertséget hozott a Balatonnak és magának Balatonfürednek is – vélte a polgármester.

A tanácskozást Molnár Judit, az önkormányzat humán erőforrás bizottságának elnöke vezette. Köszöntötte a hallgatóságot és aktuális turisztikai kérdésekről is beszélt Varga-Dani Barbara, a Balatoni Regionális Marketing Igazgatóság vezetője.

Az egykori szervezők közül a város két díszpolgára, Polonyi Kornél és Rosta Sándor beszélt az 1966-os FICC Rally előkészítéséről, lebonyolításáról.

Polonyi Kornél, a megye turizmusát abban az időben szervező Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal műszaki vezetője volt. Mivel nehezen mozog, a Füred TV által készített felvétel segítségével hallhattuk emlékeit.
Mint elmondta, a kempingszövetség azért választotta Balatonfüredet helyszínnek, hogy megnézzék, mi a helyzet, milyen az élet a vasfüggöny mögött. Huszonhárom országból jöttek a vendégek, főleg németek, franciák, osztrákok, hollandok, angolok, olaszok, spanyolok.
Úgy kellett megépíteniük a füredi kempinget az egykori lóitató helyén, hogy azt sem tudták, mennyi vendégre számíthatnak. Amikor kiderült a befizetett részvételi díjak alapján, akkor jöttek rá, hogy egy helyen nem tudják elhelyezni őket, ezért Tihanyba, Killiántelepre – a mai Fövenyesre – és Paloznakra is kell irányítani belőlük.

 

A rendőrség öt-hatszáz autós konvojokba kísérte le a vendégeket Pestről a fűzfői eligazításig, ahol mindenki megkapta, hogy melyik kempingbe menjen tovább.
A napi probléma volt a megfelelő élelmiszerellátás, de még olyan ügyeket is meg kellett oldani, mint például a franciák hűtő gondjai. Pestről, a Margitszigetről kellett naponta táblajeget hozni, mert ezt használtak a hűtőládáikban.

A másik előadó, Rosta Sándor, szintén a Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatalnál dolgozott akkor.
Mint elmondta, az egész ügy motorja, dr. Zákonyi Ferenc, megyei idegenforgalmi hivatal vezetője volt. Zákonyi elnöke volt az akkor alakult magyar kempingszövetségnek is, így pályázhatták meg a találkozó megrendezésének jogát, amit azonnal el is nyertek.
– Ez a hír egy robbanással ért fel, hisz sem műszaki, sem más ismeretük a kempingezésről nem volt. Még a pottyantós vécénél tartottunk, miközben Európa nyugati és déli felén már korszerű kempingeket építettek ki – mondta Rosta Sándor.

Kemény ideológiai gátak is voltak. Akkor még harcoltunk az állítólag Coca Cola mámorban fetrengő nyugat fellazító politikája ellen. A kempingezők pedig azért kapják a szép kocsikat, hogy megszédítsenek bennünket, hisz nálunk akkor még Trabant is alig volt.  Ilyen politikai blöffök mentek. Ebbe a környezetbe kellett belehelyezni a találkozót úgy, hogy ráadásul Zákonyi Ferenc kivételével senki sem járt még közülük Nyugaton, nem ismerték a valódi helyzetet.

Rosta szerint jól jellemzi a helyzetet, hogy csak akkor tudták meg, hogy 7500 résztvevő lesz, amikor már ideértek. Ugyanis a Külföldieket Ellenőrző Országos Hivatal, a KEOH államtitokként kezelte az adatokat. Ennek köszönhető, hogy amikor Fűzfőnél elosztották, ki hová menjen, sok családot és szétválasztottak. Az már csak ráadás volt, hogy a nemzetközi kempingszövetség elnökét feltartóztatták a határon és csak miniszteri közbenjárásra engedték tovább.

Egyébként ötöd ennyi vendégre számítottak a korábbi, hollandiai találkozó adatai alapján. Helyszínként az Itatóra azért esett a választás, mert ott legalább meg volt a vízhez jutási lehetőség. De még az is gondot okozott, hogyan kaszálják le a területet, hisz fűnyírókat akkor még nem használtak.

Végül kisebb döccenőkkel, különösebb gondok nélkül lebonyolították a rendezvényt, miközben ez a hatalmas tömeg megismerhette a Balatont, a Balaton-felvidéket, hajózott, lovasjátékokon vett részt Nagyvázsonyban sok más mellett.

 

 

A találkozó sikeres lebonyolítása egy hatalmas nyitás volt a Nyugat felé, egyedüliként ilyen méretekben a szocialista országok közül. Ennek a sikernek lett aztán a következménye, hogy fel kellett gyorsítani a fejlesztéseket, korszerű kempingeket kellett kiépíteni, mert a következő években már nem tudták megfelelően kiszolgálni az egyre nagyobb igényeket.

 

 

Rosta Sándor többször is hangsúlyozta, hogy az eredményekért elsősorban az 1991-ben elhunyt dr. Zákonyi Ferencet illeti a köszönet, mert 1951 és 1970 között a megyei idegenforgalmi hivatal vezetőjeként megteremtette az alapokat a a turizmushoz a végvárak feltárásával, rekonstrukciójával, turistautak, kilátók kiépítésével és könyvek, kiadványok készítésével. Minden balatoni település, de a magyar turizmus is szegényebb lenne az ő munkája nélkül.

A kempingturizmus mai helyzetéről, az ágazat átalakulásáról Székely Ferenc, a Balatontourist Kft. igazgatóhelyettese beszélt. Többek között elmondta, hogy az elmúlt évtizedekben rendkívül átalakult a kempingezők összetétele. Hosszú időn keresztül a kempingeket többségében külföldi vendégek használták, például Balatonfüreden 30 évvel ezelőtt a belföldi vendégek aránya nem érte el az öt százalékot. Mára vendégszámban megfordult az arány, a vendégek többségét már a hazaiak adják. Igaz, az eltöltött vendégéjszakák többsége még mindig a külföldieké a hosszabb tartózkodási idők miatt.
Az utóbbi években csökkent a kereslet hagyományos küldő országokból – németek, hollandok, dánok -, miközben jelentősen emelkedett a lengyelek, csehek forgalma.
Új kihívás a rohamturizmus, ami elsősorban a hazai vendégekre jellemző. Csak jó időben jönnek, csak az utolsó pillanatban döntenek az utazásról, emiatt „brutális” egyidejű érkezések és távozások mennyisége fizikailag, de az emailes és telefonos kommunikációban is. Ráadásul reggel érkeznek, de „cserében” este távoznának 1 vagy 2 nappal később. A recepciósok, takarítók, portások számára nagy kihívás a néha napi 4-5 ezer vendég kezelése.
Ugyanakkor biztató, hogy ma fiatalabbak a kempingezők, mint 10 éve, a seniorok száma 2/3-ára csökkent, miközben a kisgyermekesek aránya nőtt.
Székely Ferenc azzal zárta az előadását, hogy Balatonfüreden olyan színvonalas kempinget szeretnének üzemeltetni, amelyik akár egy újabb FICC Rallyt is képes lenne befogadni.

Győrffy Árpád

 

Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre