A százhúsz éves Balatonföldvár több ezer éves névrokoni támogatással ünnepelte jubileumát a hétvégén, mert az emlékezés egybekapcsolódott a Földvár nevű települések 17. alkalommal megtartott találkozójával.
Az ünneplés már pénteken délután elkezdődött a Bajor Gizi Közösségi Házban tartott kulturális összeállítással, amin a találkozón résztvevő települések művészeti csoportjai adtak műsort, és a delegációkat vezető polgármesterek mondtak köszöntőt.
A “hivatalos” jubileumi ünnepséget ugyanitt tartották szombaton délután. A megjelenteket a Kapus János karnagy vezetésével működő Balatonföldvár Város Ifjúsági Fúvószenekar zenéje és házigazdaként Berkesné H. Márta, a közösségi ház vezetője köszöntötte.
Holovits Huba polgármester ünnepi beszédében többek között arról szólt, hogy egy ember a szülővárosához ezernyi apró szállal, megtörtént eseményekkel, hangulatokkal, színekkel, illatokkal és számtalan más emlékkel, emlékfoszlánnyal kapcsolódik. A települési közösség tagjaként ennél is sokrétűbb a viszonya, hisz a mostani megemlékezés is tisztelgés, köszönet mondás mindazok előtt, akik az elmúlt 120 évben itt éltek, munkájukkal gazdagították Balatonföldvárt, formálták arculatát, meghatározták szellemiségét.
Földvár ma is egy építkező város, ahol nem csak téglából, aszfaltból, a szellem erejéből is építkeznek – mondta a polgármester, aki Kossuth Lajos szavaival arra figyelmeztetett, hogy “a haza örök s nem csak az iránt tartozunk kötelezettséggel, amely van, hanem az iránt is, amely lehet, s lesz“.
A település jubileumát és mai lakóit köszöntötte Soltész Miklós is. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkára dicsérte a település szépségét, nyugodt hangulatát, szellemiségét. A ma itt élők felelőssége, hogy ezt a hangulatot, szépséget megőrizzék, továbbvigyék – hangsúlyozta. Soltész Miklós egyben bejelentette, hogy jubileumi ajándékként a kormány 10 millió forinttal támogatja a Kármelhegyi Boldogasszony Kápolna felújítását.
Hagyományosan a Földvár Napokon adták át az önkormányzati kitüntetéseket a városért kiemelkedő munkát végző személyeknek. Az idén Erdélyi Béla, Molnár István, Molnár Istvánné, Trombitásné Zádeczki Ildikó és Varga Gyuláné munkáját jutalmazták Elismerő Oklevéllel.
Az ünnepi beszédeket újabb kulturális összeállítás követte a találkozón résztvevő települések csoportjainak fellépésével, majd a dunaföldvári mazsorettek vezetésével átvonultak a település első utcájába, az egykori Imre utcába, a mai Petőfi utcába a “Kulipintyó villához”.
A villa előtt Jakó Gergely, a Somogy Megyei Önkormányzat elnöke átadta Holovits Huba polgármesternek az Imre utca megőrzéséért korábban elnyert Örökségünk, Somogyország kincse címet tanúsító “oklevelet”. Itt köszöntötte a jubiláló várost Witzmann Mihály országgyűlési képviselő is, s egyben megnyitották a villában berendezett történeti kiállítást, aminek anyagát Szulok Károly gyűjtő adományozta a városnak.
A villa előtt a település legifjabb lakói százhúsz léggömb elengedésével, és a jubileumi torta elfogyasztásával tették még ünnepibbé a pillanatokat. A továbbiakban a Kármelhegyi Boldogasszony kápolnában Varga Péter plébános szentmise keretében megáldotta a város jelképeit, majd később a kikötőben a Balatont és az áldásért felsorakozó vitorlásokat is. A jubileumi rendezvény szombati programja zenés műsorral és tűzijátékkal zárult.
A Földvár napok az idén sem múlhatott el a Kvassay sétányon vasárnap délelőtt megtartott emlékfutás, emlékbiciklizés nélkül. A vízben és a parton pedig különböző erőpróbákat, élő talicskázást, vízibicikli versenyt és hasonló vidám feladatokat kellett teljesíteni a csapatoknak, miközben a színpadon folytatódtak a kulturális bemutatók.
A Földváriak találkozójának az idén is fontos programja volt a szombaton megrendezett főzőverseny, amin öt Földvár csapata versenyzett. Egyben saját maguknak is ebédet főztek ezzel. Összesen több mint 300 adag étel, többnyire pörkölt készült a bográcsokban.
Az ételeket minősítő zsűrit a települések polgármesterei és más képviselői alkották, Kocsonya Kálmán, felcsúti mesterszakács volt a vezetője. A helyieket Pappné Molnár Veronika alpolgármester képviselte.
Hosszas kóstolgatás és megbeszélések után az első helyet a tiszaföldvári Jászsági birkapörkölt Lali módra nevű ételnek ítélték oda.
Lali, azaz Németh Lajos és felesége, Edit hobbiszakácsok, maguknak, barátoknak, ilyen rendezvényeken és lakodalmakban szoktak főzni. Most egy 25 kilogrammos birkát vágtak, amiből 50-60 adag pörkölt lett. A birkánál különösen fontos a hús megfelelő előkészítése, tisztítása. A zsűri azért is tette őket első helyre, mert külön is értékelte, hogy jól megoldották a nehéz feladatot.
A második helyezett a dunaföldvári csapat Vörösboros vaddisznó pörkölje lett. A csapat séfje, Leidinger József nem csak főzte, hanem maga lőtte alapanyagot, a vaddisznót. Azt mondja, 25 éve főz, de csak barátoknak és ilyen alkalmakon. Most 20 kilogramm húst használt, körülbelül 50 adag lett belőle.
Semmi különleges recept, talán egyedül az őrölt kömény, zeller zöldje, amit nem sokan szoktak használni. Általában kerül bele gomba is, de most azt kihagyták, mert a versenyétel egyben a dunaföldvári mazsorettcsoport ebédje is volt, és nem akarták nagyon megterhelni a lányokat a fellépés előtt – mondta a séf.
– Nem csak én lőttem, én is etettem a diszót. Ha tudtam volna, hogy ennyire zsíros lesz, akkor nem adtam volna neki annyi kukoricát – tette hozzá nevetve.
A harmadik helyet a házigazda balatonföldváriak csapata szerezte meg Módos Attila vezetésével. Ők egy komplett ebédet készítettek, amiben levesnek Zöldfűszeres somogyi bárány ragulevest, főételnek pedig Vörösboros, gombás csülökpörköltet főztek házi tarhonyával. A pörkölthöz “fantázia salátát” adtak, desszertnek pedig Császármorzsát gazdagon, eperöntettel. A pörkölt különlegessége volt a csülök mellé belefőzött pulykamáj.
A csapat a korábbi találkozókon első díjas szokott lenni. Úgy gondolták, itthon ez a harmadik hely is nagyon szép. Balatonföldvár 120 éves évfordulója jegyében a pörköltből is 120 adagot készítettek, így jutott belőle bőven mindenkinek.
Oklevéllel jutalmazták a versenyben résztvevő másik két csapatot is.
A pusztaföldvári csapat – Molnár Béla és Gyalai Melinda – “Hamis borsos tokányt” készített. Hamis, mert nem marhából, hanem disznóhúsból csinálták – magyarázták. A disznó több részét is használták, combot, lapockát, oldalast is tettek bele, hogy megfelelő ízei legyenek és szaftja is legyen.
A szerbiai Bácsföldvárról érkezett csapat Vajdasági vörösboros sertéspörköltet főzött galuskával. Mint a séf, Varga Kornélia elmondta, az ételük fő különlegessége, hogy a galuskát nem külön főzik meg, hanem beleszaggatják a pörköltbe. Így a köret átveszi a pörkölt ízét, s együtt teljesen más lesz a hatásuk, mintha külön készítenék.
A település alapítás jubileumára ünnepi különszámot jelentetett meg a Balatonföldvári Önkormányzati Hírlevél, amiben az emlékezés, az évforduló méltatása, az első földvári utca, a ma Petőfi utcaként szereplő egykori Imre utca bemutatása mellett, sorra vették a Kárpát-medencében található Földvár nevű településeket és közreadták a “Szeretem Balatonföldvárt” című pályázat díjazott verseit, prózai írásait, rajzait.
A Balatontippen a Révai Nagy Lexikona 1911-ben megjelent II. kötetének szócikkét idézzük az akkor 15 éves településről
“Balatonföldvár, Kőröshegyhez tartozó fürdőtelep Somogy vm. tabi j.-ban, a Balaton partján, H900) 135 magyar lak. A tó meredek falán levő régi kelta földvár sáncai alatt gróf Széchenyi Viktor, ki a lejtőt már a múlt század hetvenes éveiben befásította, 1893—96. fürdőtelepet létesített, mely 1904. részvénytársaság kezébe ment át s azóta is tovább fejlesztve, ma a Balaton egyik legszebb és legelőkelőbb fürdő- és nyaralótelepe.
Díszes épületei részint a dombtetőn, részint a tavat szegélyző keskeny lapályon és a korzó mentén feküsznek s a szállókkal együtt néhány száz szobát foglalnak magukban. Van vasúti állomása, gőzhajóállomása, kikötője és mólója, posta- és távírdája, a Magy. atlétikai Klub háza, fürdőháza, vízvezetéke, villamos világítása, csatornázása, szép erdeje és jól gondozott úthálózata s minden kényelmi és közegészségügyi berendezés, mely előkelő fürdő kelléke. Látogatottsága évenként mintegy másfél ezer vendég (közte 1100 állandó). 1907-ben leplezték le gr. Széchenyi Imre szobrát (Radnai Bélától). “
És néhány szombaton készített kép ráadásként
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre