Almádi hotelfelújítás – Az ingyen vacsora mellé az étkészletet is lenyúlnák – Frissítve 2.0!

A napokban adták hírül a médiumok, hogy teljesen megújult Balatonalmádi legnagyobb szállodája, az egykori Auróra hotel.  Az adatokat látva nekem úgy tűnik, az 1454 millió forint közpénz támogatással lezajlott munka jórészt kimerült a bútorok és más berendezések lecserélésében. Persze ez sem kevés. Ami igazán új, kisemmiznének bennünket az ötven éven át fenntartott szabad átjárási jogból.

Az Auróra több siófoki szálloda után, az 1960-as évek második felében épült a balatonfüredi Marina Hotellel egy időben. “A Balaton-parti szállodaépítési program soron következő állomása Balatonalmádi, ahol Auróra néven 240 szobás idényszálló építését kezdik meg a jövő évben. A színész üdülő, s a védett jegenye-sor között épülő 12 emeletes szálló költsége előreláthatólag meghaladja a 35 millió forintot. Az étterem nélkül létesítendő szálló valamennyi szobáját loggia veszi körül, ahonnan ragyogó kilátás nyílik körkörösen a Balaton-partra” – tudósított a Napló 1966 karácsonya előtt néhány nappal.

Az “idényszállóhoz” éttermet azért nem terveztek, mert nem sokkal korábban, 1964 augusztusában adták át a vendégeknek a Pannónia éttermet a falu közepén. A szezonális és éves működésű részt is tartalmazó 800 személyes vendéglátóhelyet a VÁÉV 6 hónap alatt építette meg a tervezett 15 hónap helyett 9 millió forintért.

A Hotel Aurórát 1969. április 28-án avatták fel, május első napjaiban fogadták az első külföldi vendégcsoportokat, ezek jellemzően a “baráti szocialista országokból” érkeztek. 1975. júniusában én is kalauzoltam őket, amikor egy délutános műszakot ledolgoztam kocsirendezőként az Aurórában. Akkor főleg jugoszláv és csehszlovák vendégek voltak, az endékásokat későbbre ígérték. Csomagokat cipeltem a portáig, vagy irányítottam a vendégeket az étterembe, az alagsori drinkbárba, reggelizőbe és a közeli saját strandra. Lifttel felmehettek a panorámában gyönyörködni a tetőtéri teraszra.

A 75-ös árakra nem emlékszem, csak az ezerforintos havi fizetésemre (plusz borravaló). Szerencsére az induláskori árak fennmaradtak egy hirdetésben: 1969-ben egy kétágyas szoba egy éjszakára reggelivel az elő- és utószezonban 130.—, a július—augusztusi főszezonban 200.— forintba került.

A szálló második nagyobb korszaka 1995 áprilisában kezdődött, amikor a privatizációra kijelölt hotelt Wossala György cége vette át üzemeltetésre. Mivel az előző üzemeltető az összes addigi foglalást visszamondta, dömpingáron, 2.500 forintért próbálta értékesíteni a szobákat egy-egy éjszakára. Terve be is jött, a vendégeknek tetszett, de más balatoni szállodások körében nem aratott nagy sikert, mert jóval aláment a megszokott mértéknek. Annyira kiakadtak rá, hogy politikai beavatkozással semmisnek nyilváníttatták az üzletet, amikor Wossala 1995 nyarán az Állami Vagyonügynökségtől 60 millió forintos vételár és 600 millió forintos beruházási ígéret ellenében elnyerte a szálloda, a strand és a szomszédos Kakas csárda tulajdonjogát. Több csavar és csel után a szálloda egy év után mégis Wossala birtokába került.

Az új tulajdonos az indulásnál azt tervezte, hogy a fűtési rendszer teljes kiépítésével, megfelelő éttermi kapacitás kialakításával és új szolgáltatásokkal megteremtik az egész éves működtetés lehetőségét. A terv része volt azt is, hogy az eredetileg csak háromcsillagos kategóriának megfelelő szobákat a teraszok beépítésével kibővítik négycsillagos méretűre. Így is lett.

A nagy átalakítást 2002 őszén indították volna 2003 májusi befejezéssel. A bontás 2002 novemberében el is kezdődött, de az újranyitás csak 2005 júliusában volt. Majd októbertől már a Ramada lánchoz csatlakozva működött a hotel.

A korábbi 240 szoba helyett 12 apartmant és 204 szobát alakítottak ki, és közülük is 12 egybenyitható lett. Az étterem kapacitását 350 főre bővítették, 500 személyes kongresszusi termet és egy továbbosztható, 180 személyt befogadó szekciótermet létesítettek. A konferencia rész mellett, alatt 800 négyzetméteres wellness központot hoztak létre, benne 25 méteres úszómedencével, élményfürdőkkel, szaunával, konditeremmel, masszázzsal, szépségszalonnal. A bővítésnek egyedül a korábbi tekepálya esett áldozatul. A korábban 1,2 milliárdosra becsült átépítés a tervek módosítása miatt közben 1,6 milliárd forintra emelkedett, a közpénzből osztott támogatás 520 millió forint volt.

Wossalának, ahogy másoknak is, beütött a 2008-as válság. Bár a szálloda forgalma rendben volt, nem tudta megfelelően fizetni a hiteleket, ezért az Erste Bank 2011 nyarán felszámolást indított ellene. A szálloda 2011 végén került a bank tulajdonába. Az üzemeltetés még öt évig Wossala érdekeltségében maradt, de ez az időszak sem volt mentes pénzügyi problémáktól.

A hotel harmadik korszaka 2016-ban kezdődött, amikor a gázszerelőből lett pénzügyi zseni érdekeltségébe került. Az üzemeltetés pedig az ugyancsak hozzá tartozó Hunguest Hotels Zrt-hez. Ekkortól Hunguest BÁL Resortként (BÁL, mint Beatrix, Ágnes, Lőrinc – frissítés) működött a Covid-járvánnyal járó bezárásokig. Csak most nyitottak ki, miután elvégezték a 4 milliárdosnak mondott felújítást.

A cég munkát többek között így foglalta össze: “Az eddig szinte kizárólag a Balaton közelségére építő, mára elavult hotel egy, a modern kor igényeit is kielégítő wellness- és konferenciaszállodává válik.”
A lapokban megjelent sajtóanyagokban főleg olyan szolgáltatásokat sorolnak – például itt, és itt – amelyek jórészt már a Wossala-féle 2005-ös átépítés során megszülettek. A képek alapján viszont elmondható, valóban megújult a hotel közös tereinek belsőépítészete, és a szobák berendezéseit is kicserélték.

A korábban meglévő elemeket újként előadó felsorolásból is kiemelkedik “a 13. emeleten tetőbár is helyet kapott”- rész, ami ráadásul azzal folytatódik, hogy “A Skyrose Bar 270 fokos panorámát kínál a Balatonra és a Balaton-felvidékre.”

Mivel több mint tíz éve én is többször koktéloztam a tetőbárban, nem igazán értettem, most mi kapott helyet a 13. emeleten. Ráadásul úgy, hogy az a Balaton mellett a Balaton-felvidékre is “panorámát kínál”.  Ha nem Mészáros Lőrinc lenne a háttérben, csak mosolyognék azon, hogyan látják a Balaton-felvidéket a hotelt körbeölelő almádi hegyeken át. De vele számolva kicsit óvatosabb vagyok. Mi van, ha komolyan gondolják, és ehhez el akarják bontani a kilátást akadályozó Öreghegyet?!

A korábban meglévő dolgok újként való beállítása persze érdekes, de alapvetően számlázási, elszámolási kérdés a támogatás lehívásánál – aminek már úgyis búcsút mondhatunk. Ami jobban elszomorít, hogy nem csak a pénzünket viszik el, ráadásként még a parkon való átjárás jogának is búcsút mondhatunk.

Ötven éven keresztül nyugodtan átsétálhattunk a szálloda kertjén a város központjából a mólóhoz menő felüljáróhoz és vissza. Úgy tűnik ennek most vége. A hotel hiába nyitott ki hivatalosan június 1-én, hiába szűnt meg a “munkaterület” minősítés a park területén, a városháza felőli kapu zárva van, egy nagy reklámtáblával befalazták.

Mint informálisan megtudtam, a hotel másik oldalán, a parkoló felől még naponta 10-18 között szabad az átjárás a Balatonhoz. Rövidesen ez a lehetőség is megszűnhet, csak megfelelő kártyával rendelkezők tudják majd nyitni a szálloda felől a felüljárót lezáró ajtót. Akkortól már csak a 71-es mellett nyíló közvetlen feljárón mehetünk fel a felüljáróra.

A lezárással kapcsolatos kérdéseimet elküldtem a szálloda vezetőinek, választ eddig nem kaptam.

A park lezárásának ötlete már a Wossala-korszakban is felmerült. Talán ekkor csinálták a felüljáró hotel felőli végén lévő közvetlen lejárót a 71-es főút mellé. Szerencsére nem nagyon lett rá szükség, mert rövid idő eltelte után újra kinyitották a park kapuját is. A nyitottság a Hunguest idején is megmaradt a felújítási munkák indulásáig.

A park elzárásával egy 50 éven át fennálló átjárási jogot vennének el az emberektől. Ezzel nem csak a szokásjogot sértenék meg, szembemennének a terület önkormányzati besorolásával is, ami a parkot Zkk3 – zöldterület, közkert – kategóriába sorolta.

A park közös használatával kapcsolatos problémák eddig nem kerültek nyilvánosságra. Lezárása ugyanakkor kellemes élménytől fosztana meg sokakat. Most lehetne, most kellene kiállni érte, amíg jogilag is védhető az igény.

Ehhez persze kellene egy önkormányzat, amelyik gondol a város lakóira és a más szálláshelyeken nyaralókra, kirándulókra is. Ha nem vállalják fel a kérdést, akkor valamilyen civil szervezet vehetné kezébe az ügyet, hogy akár bírósághon védje meg az “ősi átjárási jogot”.

•

Frissítés 1.0

Június 10-én,  pénteken 17 órakor Hunguest BÁL Resort aláírással megérkezett a válaszlevél az átjárással kapcsolatos kérdéseimre. Mint írták, “Érdeklődve olvastuk a szállodánkról szóló cikkét, elnézését kérjük, hogy levelére nem kapott választ, ennek tényéről csak a cikkét olvasva szereztünk tudomást, mivel technikai okokból kifolyólag a spam mappába került.”
A továbbiakban részletesen írtak arról, milyen átalakításokat, felújításokat végeztek az elmúlt két évben, majd az átjárással kapcsolatos kérdéseimre az alábbi választ adták – ezt betű szerint idézem:

“A HUNGUEST Hotels Zrt. tulajdonában álló, közkert besorolású területen befejező munkálatok zajlanak, várhatóan július 10-tól kerül megnyitásra a Városháza felőli kapu. A közkert jelenleg is elérhető a szálloda Bajcsy-Zsilinszky út felőli bejárata felől.

A HUNGUEST Hotels Zrt. tulajdonában álló felüljáró szálloda felőli kapuja a korábbi negatív tapasztalatok miatt, vagyonvédelmi okokból júliustól már csak kulcskártyával vehető igénybe, ez azonban nem befolyásolja a felüljáró hozzáférhetőségét, mivel a 71-es út melletti lépcsőről bárki hozzáférhet és használhatja a felüljárót korlátozások nélkül.”

Ha jól értem a fentieket, júliustól a szálloda parkjába bárki bemehet a városháza felőli kapun is, de a parkon keresztül, a felüljárót használva továbbra sem lehet lemenni a Balatonhoz, illetve onnan a felüljárón és a parkon át nem lehet visszajönni a városközpontba. Ez szerintem továbbra is azt jelenti, hogy elveszik az ötven éven át érvényes átjárási jogot.

Frissítés 2.0

Mint a fentiekben olvasható, a Hunguest állítása szerint a felüljáró a tulajdonukban van. Megnéztem az ingatlan-nyilvántartást, amiből számomra az derült ki, hogy a felüljáró északi vége valóban az ő területükről indul, a móló felőli vége egy olyan telekre ér – 1635 hrsz. -, amelyik az önkormányzat tulajdonában van.

Azt gondolom, hogy ez megfelelő tárgyalási alap lehet a képviselő-testület kezében, hisz a város ugyanúgy kitilthatja a szálloda vendégeit a felüljáró egy részének használatából, ahogy azt a Hunguest megteszi az almádiakkal és másokkal. Persze ez sem lenne egy normális dolog, de ilyen lépésekre így lehet reagálni. Persze ehhez arra van szükség, hogy az almádi képviselők valóban a várost képviseljék.

Győrffy Árpád

Ha érdekesnek találta az írásomat, segítsen azzal, hogy megosztja, ajánlja ismerőseinek is!

 

Iratkozzon fel a balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)