Amikor a hőmérséklet decemberben éjjelenkint kezd a 0° alá süllyedni, a Balaton vidáman hullámzó, locsoló felszínén jéghártyák kezdenek megjelenni. Először a partok mentén, a csendes, sekély vízben keletkezik kis, néhány milliméter vastag hártya, de ezt is könnyen feltöri a szél, illetőleg a hullámverés. Csak ha igen hideg és szélcsendes éjszakán a tó vize kisugározhatja melegét, akkor keletkezik erősebb jég a nádasokban, öblökben. Ezt már nem tudja minden kis locsolás feltörni. Ha mégis feltörte, akkor a jégdarabok a tó vizének csendes áramlásával kievickélnek a nyílt tóra, és fékezik a hullámzást. Még egy-két csendes, hideg éjszaka, s az egész tó felszínét belepi a jég, most már a szél nem tud hullámokat kelteni, s a jégnek van ideje meghízni. Sokszor megesik, hogy amikor a jég már deciméter vastag, akkor is feltöri valami erős északi vihar, s a jégtáblákat kihajtja a déli part elé, ott összezsúfolódnak, egymásra szorulnak, mint a cserépzsindelyek; a halászok nagy bosszúságára, mert az ilyen jég alsó határa rendetlen, egyes tábladarabok kinyúlnak belőle lefelé, és megakadályozzák a háló húzását a jég alatt.
Lassankint azonban olyan szilárd, összefüggő jégpáncél képződik, hogy ezt már semmiféle vihar nem képes felszakítani. A tó nyugalomra kényszerül, vize nem mozog, azért minden lebegő iszap leülepedik, s ha valami mesterségesen vágott léken át lenézünk a tó vizébe, csodálkozva látjuk, hogy a víz milyen tiszta. Nyáron sohasem látni ilyen kristálytisztának.
A vastag, kemény jégpáncél azonban nem marad nyugalomban. Mint minden szilárd test, ez is megérzi a hőmérséklet változását. Amikor megfagyott a víz, akkor a képződött jég hőmérséklete 0°. De ha a levegő hőmérséklete mélyen a 0° alá süllyedt, akkor a jég felszíne is lehűl. Alsó lapja a vízzel érintkezik, tehát ennek a felszínnek a hőmérséklete 0° marad, de a jég felső felszíne lehűlhet –10° –20°-ra is. Mivel a jég rosszul vezeti a meleget, az alsó, aránylag meleg víz melege nem tud gyorsan felhatolni a felsőbb rétegekbe, tehát azok lehűlnek mélyen a fagypont alá. Nagy húzófeszültség támad a jégben, mert a jég lehűlése miatt összehúzódnék, de a partokról nem tud felszakadni, a partok messze is vannak, tehát a jégben olyan feszültség támad, mint abban a zsinórban, amelyet erősen húzunk. A zsinór nyúlik, s ha elszakad, egyszerre megint összehúzódik, s a szakadás helyén a zsinór két vége messze marad egymástól. A jég azonban nagyon-nagyon keveset nyúlik meg, azért ha elszakad, csak igen vékony repedés keletkezik, mert a jég alig húzódik össze a feszültség megszűnte után.
Derült éjszakában a hómentes jég rohamosan sugározza ki melegét, mélyen 0° alá hűl, s egyszer csak hatalmas dörrenéssel elszakad, s hajszálvékony hasadék fut végig a jégen, mint amikor az üvegtábla elreped. Mivel a jégnek csak a felső rétegei hűlnek le, az alsók nem, tehát a jégtáblának meg kellene görbülnie, fel kellene kunkorodnia. De ezt nem teheti a súlya miatt, tehát össze-vissza repedezik.
A természet legcsodálatosabb tüneményei közé tartozik a tó jegének durrogása. Csendes, derült, hideg éjszakában menjünk le a szilárd jégre. Nemsokára dörrenéseket, majd sikoltáshoz hasonló hangokat, tompa nyögéseket, majd egyszerre éles csattanást hallunk, s a zenebona fokozódik, úgy 9—10 óra tájba éri el tetőpontját, aztán már úgy összerepedezett, hogy lassankint kiegyenlítődik minden feszültség, s a tó némaságba borul.
Figyeljük meg, mi történik a repedésekkel. Azok a jég lehűlése folytán igen lassan tágulnak, s reggelre néhány centiméter szélesek lehetnek. A keskeny rések azonban újra befagynak vékony jégkéreggel. Reggel, amint a napsugarak melegítik a jeget, a rések ismét bezárulnak, s az éjjel képződött kis jéglemezkék élükre fordulva összesajtolódnak, s furcsa kis jégtaraj, mint valami üvegfűrész rendetlen fogazattal, húzódik végig a repedés hosszán.
A következő éjjel ismétlődik a tünemény, s ha fokozódik a hideg, akkor a múlt éjjel keletkezett repedések még jobban kitágulnak. Sok telet töltöttem a Balaton jegén, de így keletkezett repedést sohasem láttam szélesebbet, mint 80 centiméterest. De ezt is csak a tél vége felé.
Ezeket a durranással keletkezett repedéseket a nép nem nevezi rianásnak. Durranás közben nem is keletkezhet olyan széles repedés, hogy abba például egy ember beleeshetne. Szó sem lehet róla! Pedig ez a vélemény terjedt el mindenfelé, amióta Jókai Az aranyemberben ilyen repedésbe fullasztotta a gonosz Krisztyán Tódort…
