Két éve dédelgetett vágyam volt, hogy körbetekerjük a Balcsit, míg több mint 700 nap győzködés után párom, Tamás beadta a derekát, s a sikeresen összehozott közös szabi előtt 2 héttel ennyit mondott: “Akkor készülj, 2 hét múlva indulunk..”
A nagy túra előtt elmentünk pár dolgot venni a bicajokra, pl. Párom 17 éves Montiján még nem cserélt külső gumit, s már elég repedezett volt…. Kapott egy csomagtartót is, amire a kölcsön-biciklis tatyót felvarázsolta. Az én biciklimre csomagoltunk plusz 2 belső gumit, mivel havi 3 defekt az átlagom. Gondoltuk a 3 napra elég lesz 🙂
Zselés nyereg 1db volt, egy másikat varrt Tamás, szivacsokkal kitömve- nagyon kényelmes volt.
Kész logisztika megoldani, mit hova kötözzön az ember a kétkerekűre, nehéz se legyen, kényelmetlen se legyen stb. Mindent felkötöztünk, bepakoltunk, kipróbáltunk pár variációt – a gyorskötöző kitalálóját ezúton is csókoltatom. 🙂 A kétszemélyes sátrat felállítottuk, megnéztük, nem lyukas-e, csak a szükséges helyeken. 🙂
A bringaturné előtti este még elmentem egy Spinning edzésre. 🙂 Nagyon vártam már ezt a kiruccanást!!
A túrát 3 naposra szerveztük, 2 éjszaka kempingben – az elsőt Berényben, a másodikat Zamárdiban terveztük.
Úgy gondoltuk, hogy első nap tekerünk többet – 100 km-t, ekkor még lesz energiánk, kedvünk, s ép fenekünk. A maradék kb. 110 km-t két napra elosztva már nem is hangzik olyan vészesnek…. 8.00-11.00 Tekerés- 11.00-16.00 strand- 16.00-19.00-20.00 tekerés- kemping. S íme, a valóság:
(A fotókon lévő dátum nem aktuálisa fényképezőn elfejeltettük beállítani)
Július 4-én reggel fél nyolckor indultunk autóval Veszprémbe, párom nővérének lányát itt felvettük (itt lakik), s mentünk onnan Almádiba, majd a lány vitte vissza magával az autót magukhoz – így biztonságos helyen tudtuk azt.
Reggel 8 körülre terveztük az indulást Almádiból, lett ebből 09:40. Az első métereket olyan vigyorral a képünkön tekertük, mint amikor a 3 éves gyerek fagyit kap… Elindultunk, megkezdtük, 202 km, huhú…
Fél óra tekerés után stop, a biciklis táska félrecsúszik, újbóli kötözés, ami kb fél órát vett igénybe. Füreden beugrottunk még a Tescoba, ugyanis térkép se volt nálunk… Utólag jutott eszembe, hogy a telefonra lehetett volna letölteni, s net nélkül is tudtuk volna nézegetni, de végülis jobb, ha van kézzel fogható, papír alapú, mert mi van akkor, ha lemerül a teló?
Jól kiépített bicikli utakkal találkoztunk az északi parton, néhol nagyon szűk. Két jól megpakolt kerékpár vicces manőverek után fér csak el egymás mellett.
Az első pár órában minden számunkra érdekes tájat, helyet, tárgyat lefényképeztünk. Később alábbhagyott a lelkesedés.
Akaliban a Bringakali pihenőjében fújtunk egyet, s vettünk biciklis nacit. Itt ugyanis használt bicajos cuccok is vannak, potom pénzért, így a következő túrán is ilyen helyeken szerezzük majd be a hiányzó darabokat.
A történethez hozzátartozik, hogy a Balatontippp.hu-ról letölthető bringabizonyítvány pecsétjeit is gyűjtöttük, ezért sok vendéglátóhelyen megálltunk. A gyűjtőpontok 90%-a a bicikliút mellett van, így nem nagyon kellett plusz km-ket mennünk.
Délután 3 órakor 56 km pedálozás után Ábrahámhegyen álltunk meg strandolni. Néztük, van kabin, be tudjuk rakni a cuccokat. Nagy erőfeszítések árán leszedtünk mindent a biciklikről, mint egy málhás, odarobogtunk a kasszához, s mondtuk, 2 belépőt meg egy kabint szeretnénk. Mire a kedves hölgy közölte, nem kell kabint bérelnünk, a bicajt se kellett volna lepakolnunk, van egy kis privát részük, ott elfér pár bicikli, nyugodtan betolhatjuk. Így oda raktuk be a cuccokat – legközelebb előbb kérdezünk 🙂
“Ebéd”, fürdőzés, pár óra után tekertünk tovább.
Eredetileg az éjszakai pihenőt a berényi kempingben szerettünk volna eltölteni, de ekkor már láttuk, ez nem fog menni. Illetve, telefonáltunk, hogy lesz-e egy sátorhely, ha esetleg odaérünk. Mondták, persze, van hely egy 2 személyes sátornak, de ez egy szigorúan naturista kemping… Mi nem vagyunk 🙂
Végülis este 8 órás érkezéssel (+39 km) Keszthelyen egy családi háznál lévő kempingben vertük le a sátrunkat – V.I.P szektorban – a medence mellett 🙂 a tulaj rendkívül barátságos, és segítőkész volt. Adott Keszthely térképet, elmondta merre van a legközelebbi bolt, mit érdemes megnézni a városban. Így a fáradtság ellenére 11 óra környékén értünk vissza a szállásadónkhoz. Legközelebb is itt pihenünk meg…
Másnap reggeli, s ismét 10 óra körüli indulás (a tervezett 8 helyett). Minden felpakolva, menetkészen. Rányúlok az első kerekemre, lapos (: Pumpa, majd később kicseréljük.
Most már minden csomag 2szer olyan nehéznek tűnik, a páromnál egy 2 grammos szemceruza is kiverte már a biztosítékot… Javasoltam, tegyük át hozzám, s cipelje csak a 6 csomag elemet, ami jó ha van, de venni is tudnánk ha kell… 🙂
Van egy mondás, miszerint játék közben ismered meg igazán a másik embert. A Balaton bringakör is kiválóan alkalmas erre 🙂
Lelle strand a köv. célpont, útközben Fónyodon egy szabadstrandon megálltunk lábat áztatni.
A déli parton nagyon sok a szabadstrand, s jól tekerhető szakasza a Balcsinak, hiszen elég sík, kényelmes s egyenletes tempóban lehet haladni. Persze ez nem vonatkozik a fagyökerek miatt felpúposodott aszfaltra… helyenként nagyon rázós volt…
Lellére fél három körül értünk (+48 km), szokásos strandkaja: lángos, fagyi, sör 🙂
Öt óra után szedtük össze magunkat, s “pattantunk” újból nyeregbe. Első kerekem még tartotta a reggeli pumpálást…
Este hétre értünk Zamárdiba (+23 km), elég jó tempót mentünk. Az autós kempingben szálltunk meg, ami hatalmas, 25 utca van itt… még nem láttam ekkora kempinget. Bejelentkeztünk, s rohantunk felverni a sátrat, ugyanis dörgött-villámlott, épp leszakadni készült az ég. Indulhatnánk az “1 perc és nyersz” című játék sátorfelverő és mindent becuccoló versenyszámában, olyan gyorsan felállítottuk kis 2személyes hajlékunkat. A vihar első felvonása elállt, zuhany, vacsi, majd pihi – még 3 zivatar az éjszaka…Hajnali 2-ig hol a dörgést, hol a Disco zenét hallgattuk, így reggel fél 8-nál előbb nem sikerült kikászálódni a hálózsákból. Az első kerekem erre a reggelre lapos hangulatba került, már csereérett lett tényleg. Az előző napot kibírta, ma reggel meg tök lapos. Magyarázza ezt meg valaki! 😀 Pedig nem is Pirelli 🙂
Hál’Isten ezt könnyű kiszedni s visszarakni, így kb 10 perc alatt megvolt a művelet 🙂
Utolsó napunkra már flottul ment minden felpakolás, kitaláltuk a végére, hogyan tudjuk felkötni a hálózsákot, polifómot úgy, hogy ne rugdaljam mindig a lábammal…
10 óra körül hagytuk el a kempinget, s betekertünk a városba reggeliért, és 11 óra után már jóllakottan indultunk útnak. Utolsó nap, kb 45-50 km, már semmi nem állíthat meg minket! Még a Nap is szebben ragyogott ezen a szombaton. A hátsó kerekem viszont nem annyira, megvan a második defekt is… Nem cseréltük – pumpa.
Siófokon kicsit megálltunk, körbenéztünk, nagy buli volt a városban.
Balatonkenese felé haladva egyre több lett a húzós emelkedő, sok sorstársunkkal találkoztunk a “lihegőkben” Nyerő alkalmak a fotózásra, fotóztatásra 🙂
Balatonkenesét kicsit körbejártuk, bár nem terveztük. Kellett innen is egy pecsét, s valahogy elkavarodtunk. Plusz néhány km…
Balatonfűzfőn szintén kitérőt kellett tennünk, épp nem egy útmenti étteremben volt a pecsétgyűjtő hely… Sebaj, a meggyes pitéjük isteni volt 🙂 Itt ismét pumpáltunk a hátsómba, mármint kerekembe, ha 2 órát kibírt egy pumpával, akkor a hátralévő 2 órát ki kell bírnia…
Ez a rész egyre több emelkedővel fárasztott minket, minden jó, ha vége jó…
Megláttuk a Balatonalmádi táblát, elszállt minden fáradságunk, hisz már csak pár km választott el minket a halhatatlanságtól 🙂
Utolsó pecsét, s igen, megcsináltuk. 210 helyett 230 km lett a vége.
Mindenkinek csak ajánlani tudjuk ezt a túrát, mi augusztusban többed magunkkal újra megtesszük, bár azt 5 naposra tervezzük. A Balcsi parton nagyon előzékenyek az autósok a biciklisekkel, s nagyon segítőkészek a vendéglátóegységek dolgozói, üzemeltetői, csak jó tapasztalatunk volt. A bringakörút jól ki van táblázva, és erre még rásegít az aszfaltra festett fehér nyilak (nem hivatalos… valaki gondolom megunta, hogy elkeveredik időnként 🙂 )
Ruhát mi sokat vittünk, fele ennyit sem fogok csomagolni augusztusban-bár ez egy nőnél mindig kényes kérdés… Úgy voltunk vele, hogy ha nagy szükség van valamire, megvesszük. Az út mentén sok a bringaszerviz működik… Amit hiányoltam, hogy kevés helyen találtunk vízfelvevő lehetőséget. Lehet csak mi nem láttuk, nem tudom….
Otthon megfoltoztuk a lyukas belsőket a box utcában, azaz a garázsban.
Párom bicikliskesztyűje nem bírta a strapát – augusztusra kap egy újat. Alig várom már azt a turnét 🙂
Kaibinger Viktória és Bázár Tamás – Szombathely
Iratkozzon fel a heti hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről!
