A vízügyi dolgozók hétfőn lezárták a Balaton és a Sió-csatorna közötti zsilipet, leállították a tó vízének apasztását. Persze ezzel hosszabb távra nem rendeződött az a probléma, amiről a múlt évi szokatlanul alacsony, és később az ahhoz képest hirtelen megemelkedő vízszint üzent: továbbra sem rendelkezünk hosszú távú megoldással a Balaton vízszintjének stabilizálására, vagy legalább a tavalyihoz hasonló vízhiányos helyzet kialakulásának megakadályozására.
Igaz, jelenleg inkább a magas vízállás okozhat gondot. Hisz amennyiben 110 centiméteres vízszint felett kárt okozna a Balaton, elöntene parti területeket, tönkre tenne közműveket, akkor a vízügy lenne ezért a felelős, ismerte el kérdésünkre Molnár Béla, az Országos Vízügyi Főigazgatóság főigazgatója.
– Azt tudni kell, hogy a Balaton ilyen károkat 110 centiméteres vízszint felett is csak akkor tud okozni, ha jelentős erejű és tartós szél éri. Ilyenkor elsősorban a déli part egyes települései kerülhetnek veszélybe – mondta.
Legutóbb februárban fordult elő, hogy a Balaton víztükre mintegy 50 centiméterrel “kilengett” a két part között. Amíg az északi, északnyugati oldalon 25 centiméterrel alacsonyabb volt a vízszint az átlagosnál, a túlsó oldalon ugyanennyivel magasabb. Ha ilyen most előfordulna, akkor a 150 centimétert közelítené egyes partoknál a tó vízszintje.
Amikor a hullámok már a partvédőmű tetejét nyaldossák…
Molnár Béla szerint a fő gondot az okozza, hogy az elmúlt évtizedekben a 200 centiméteres elvi szabályozási szint alá is építettek ingatlanokat, közműveket. Ezek egy ilyen különleges helyzetben megsérülhetnének.
Mint Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság igazgatója elmondta, volt már olyan, hogy az elöntésben érintett ingatlantulajdonosok kártérítésért fordultak a vízügyi hatósághoz.
– Bejelentések voltak, ki is vizsgáltuk azokat, de több esetben kiderült, hogy nem a magas vízszint volt az ok, a víz nem a Balatonból származott, hanem az esővíz nem tudott elfolyni. Amióta túlléptük a 110 centiméteres szintet, most is folyamatosan nézzük a leginkább érintett hat-hét település mélyfekvésű részeit, és fotón rögzítjük a helyzetet. Balatonmária, Keresztúr, Fenyves, Zamárdi, Földvár és Szántód tartozik ebbe a körbe. Most is már a 110 centiméteres szint idején is találtunk elöntéseket, de ezek nem a Balatonból származtak, hanem a nagy csapadékból.
Az igazgató szerint a Balaton víze maximum 2-3 napra szokott kilendülni, akkor kiönthet egyes területekre. Ezt követően kiegyenlíti magát és visszafogadja ezekről a vizet. Ezek a mélyfekvésű területek 130-140 centiméteres szinten vannak. Így a mai vízszintnél még gravitációsan vissza tud folyni a víz, ha eláll a szél. Abban bíznak, hogy most nem áll elő valami különleges helyzet, és a Balaton a természetes fogyásával lassan éri el a felső szabályozási szint környékét. Vigyázzni kell minden cseppjére, mert ha nem jön elég utánpótlás, könnyen újra kevés lehet.
Csonki István szerint mielőbb megfelelő tárózási lehetőséget kell teremteni, mert enélkül nagyon védtelenek vagyunk a természet erőivel szemben, akár már a következő évben is problémát jelenthet, ha az átlagos mennyiségű éves csapadék téli félévben leeső nagyobbik felét nem tudjuk megfogni, tartalékolni a későbbi aszályosabb nyári időszakra.
– A Velencei-tónál szerzett tapasztalatain szerint egy tó vízének legalább egyharmadnyi mennyiségét kellene tárózni ahhoz, hogy egy vízhiány esetén valódi segítséget jelentsen a tartalék. A Balaton esetében ez azt jelenti, hogy a Szigligeti- és a Keszthelyi-medence vízmennyiségét befogadó tárózóra lenne szükség. Ehhez azonban nincsen terület.
A vízügyi igazgatóság vezetője szerint még az sem hozna igazán megnyugtató eredményt, ha lenne ilyen terület, mondjuk a tapolcaiak a medence többi lakójával együtt elköltöznének máshová, és Zalahalápig elárasztanánk a területet. Ugyanis hiába lenne a tartalék, amikor szükség lenne rá, várhatóan természetvédelmi okokra hivatkozva megakadályoznák a felhasználását, védve az ott közben kialakult élővilágot.
– Egyetlen kivitelezhető és használható megoldás, ha magában a tó medrében tároljuk a tartalékot a vízszint megemelésével – mondja az igazgató. – Erre kidolgoztunk egy projektet, amit a 2014-20 közötti uniós költségvetési ciklusban meg lehetne valósítani. Tartalmazza többek között a medertárózás hatásvizsgálatát, a hét legkritikusabb helyzetben lévő déli parti településen a belső területeket védő magasított sétányok kialakítását. Ezeknél meg kellene oldani a csapadékvíz elvezetését, fel kellene készülni arra is, hogy nagyobb esők idején szivattyúval kell átemelni a vizet a Balatonba. Fontos feladat lenne mindkét Sió-zsilip és a Sió felső szakaszának felújítása, hogy egy szélsőséges időjárási helyzet kialakulása esetén nagyobb vízmennyiséget tudjunk egyszerre leengedni, mint jelenleg.
A megvalósítás becslések szerint 10-12 milliárdba kerülne. Csonki István szerint van esély a megvalósításra, mivel a terv bekerült a nyolc kiválasztott vízügyes projekt közé.
Az vízügyi igazgató szerint Balaton vízszint emelésének alapvető feltétele lenne az is, hogy mindenki tartsa be végre az 1964-es vízgazdálkodási törvény előírását, ami szerint a Balaton déli partján állandó jellegű épületet csak 200 centiméteres feltöltéssel szabad engedélyezni. Hiába került be az előírás az országos vízgazdálkodási szabályzatba is, a helyi hatóságok máig nem tartják, tartatják be. Ha legalább mostantól így építkeznének, végeznék a nagyobb felújításokat, 10-20 év alatt az épületek nagy része már feltöltött területre kerülne.
Győrffy Árpád
•
Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!
Iratkozzon fel a Balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)