Bor – Somló – Német is, magyar is vagyok – Stephan Spiegelberg – 2003. február 26.
Igazán magam sem tudom, hogy német, vagy magyar vagyok – mondja beszélgetőtársam, amikor a nemzetiségéről faggatom. Talán korcsnak, keveréknek mondanám magam – teszi hozzá félig viccelődve, félig komolyan.
– Itt, a Somlón általában úgy ismernek, hogy a “Stefán, a német”. Bajorországban, ahol az év nagyobb részében élek, dolgozom, ott magyarnak tartanak. Talán igazán Ausztriában lehetnék otthon, a két hazám között félúton – mondja újabb mosollyal a szája szögletében.
Nem kapok biztos választ akkor sem, amikor anyanyelvéről kérdezem a most 37 éves, kettős állampolgárságú Stephan Spiegelberget. Bár édesanyja, leánykori nevén Szombati Ibolya révén magyarnak kellene mondani. A német apa, a Berlinben töltött első húsz év, az ottani iskolák, gyerekkori barátok miatt a német mellett szól több érv. Igaz, fiatalon is sok időt töltött, az akkor még Somlójenőn élő nagymamánál. Húsz évesen aztán négy évre Pestre költözött.
– Édesanyám a berlini nagykövetségen dolgozott, s ő tolmácsolt a Néphadsereg Művészegyüttes ottani turnéján. Így jött az ismeretség, majd a lehetőség, hogy a műszaki stábban hangtechnikusként dolgozzak.
Közben tolmácsolt, nyelvet oktatott, a maradék szabadidejét pedig a Somlón töltötte.
– A kilátónál akkor még lehetett lovat bérelni. Reggeltől estig jártam a környéket, minden apró részletét megismertem. Akkor szerettem meg igazán a Somlót.
Amikor lejárt a szerződés, a németek már túl voltak az egyesülésen. Kelet-Berlint Münchenre cserélte fel. Állást a BMW kutatóintézeténél talált, ahol azóta tesztsofőrként dolgozik. Magyarországgal persze nem szakadt meg a kapcsolat. Ahogy sokan mások, a szüleivel együtt magyar ingatlanba akarták fektetni spórolt pénzüket. Először a fővárosra gondoltak.
– Végül arra jutottunk, hogy Pesten mindig lesz szabad lakás, de a Somló olyan pici, hogy itt később már biztosan nem jutna nekünk terület. Tíz éve vettük a szüleimmel első présházat 3200 négyzetméter szőlővel. Akkor igazán még nem is gondoltam a borászkodásra. Inkább csak afféle hétvégi háznak újítottuk fel, ahol magunknak helyet találunk. Egy évvel később eladóvá vált a szomszédban lévő romos présház, azt is megvettük.
Így lett Stefán afféle új telepes a Somlón. A birtok határait lépésről-lépésre terjesztette, ahogy egy-egy terület eladóvá vált. Jelenleg néhány kisebb közbeékelődő idegen darabbal 1,7 hektár szőlője van, öt vagy hat pincével. A hirtelen kérdésre kicsit bizonytalanul számolja az épületeket. Annyi biztos, hogy munka van rajtuk bőven, hisz némelyik egy évtizeden át gazdátlanul állt.
Nem érzi magát földfoglaló idegennek.
– Van, aki szeret, van, aki nem. Az emberek nem abból ítélnek meg, hogy honnan jöttem. Azt nézik, mit csinálok. Nem a németek miatt van az sem, hogy a hegyen kicserélődnek a tulajdonosok. Volt már ilyen korábban is. A háború idején mindenki kapott egy kicsit a szőlőből. Az a korosztály mára nyugdíjba ment, lassan kihal. A szőlőt öröklő későbbi generáció nem tud leköltözni azért, hogy azt a kis területet művelje, hisz a megélhetéshez kevés. Az már nem megy, hogy valaki csak hétvégenként gondozza a szőlőt. Sok a kötöttség – pincekönyv kell, szabályozott az eladás. Meg azt se felejtsük el, hogy sokan dolgozni sem szeretnek. A szigorú szabályok miatt arra sincs lehetőségük, hogy csak nyaralónak tartsák a pincét. Így egyre több szőlőtől akarnak megválni. Jönnek is a vevők, főleg Pestről. Egyesek művelni akarják, mások csak spekulációs célból gyűjtik az 1-2 hektáros darabokat. Ha én nem vettem volna meg, ezek is ilyen sorsra jutnának. Mi legalább gondozzuk, újat telepítek helyette.
Pedig először nem is gondolt a borászkodásra.
– Itt tanultam meg mindent. Jártam a hegyet, s ahol jobban ízlett a bor, ott többet kérdeztem.
Az első, az 1993-as szüretből készült borával öt év után szerzett aranyérmet.
– Azt a bort inkább az idő csinálta, nem én. Ez egy hagyományosan, fahordóban érlelt somlai volt. Egészen más, mint a mai ízlésnek megfelelő palackos italok. Még néhány versenyre beneveztem, két újabb aranyat is szereztem. De úgy láttam, sokan nem igazán örülnek a sikereimnek. Azóta nem indulok.
A szőlők jórészét már felújította. Eddig Olaszrizlinget, juhfarkot, furmintot és egy kis chardonnay-t telepített. A hárslevelű még hátra van. Bármennyire is komolyan veszi a borászkodást, azt csak afféle kiegészítő tevékenységnek szánja a vendégfogadás mellett.
– Nem buszos turistákra gondolok, hanem olyanokra, akik a csendet, a szép, viszonylag háborítatlan természetet keresik. Ma már sokan vannak ilyenek. Szeretném, ha kicsit megismernék a hegyet, a somlói borokat. Persze, nem csak az enyémet, másokét is. Hosszú távon nem jó, ha csak egy oldalról mutatunk meg valamit. Az én érdekem is az lenne, hogy elvihessem más gazdákhoz őket, hisz többet látnának, több érdekes dologgal találkoznának. Ehhez persze nagyobb bizalom kell. Változtatni kell azon a magyar szokáson, hogy a másiktól többnyire csak rosszat várunk.
A présházak lassan már készen lesznek a vendégek fogadására. Hordódongákból útjelzőtáblákat is készített, hogy megtalálják. A saját pincék mellett a fontosabb látnivalókat, úticélokat – kápolna, hotel, forrás – is feltűntette. De a nyitás még messze van.
– Minden attól függ, lesz-e víz a hegyen. A rómaiak idején, kétezer évvel ezelőtt már volt vízvezeték az egyik forrásnál. Azt gondolom, talán mára eljuthatnánk oda, hogy minden pincénél legyen. Ha víz lesz, minden lesz. Ha nem lesz, akkor semmi sem működhet megfelelően. Hisz a víztelenség nem csak a fürödni, mosakodni, mosogatni akaró vendéget riasztja el, megakadályozza a borászkodás fejlesztését is.
A vízen múlik Stefán magyarsága is. Most évente 2-3 hónapot van itt. ha az idő engedi, akkor 2 hetente is megjön. Sokszor ajkai feleségével és pici gyerekükkel együtt.
– Ha meglesz a víz, akkor ide is költöznék. Ha nem lesz, akkor gyakorlatilag hiába volt az eddigi munka. S valószínűleg újra kell gondolni az egészet.
Még nem adta fel. Abban bízik, hogy végre összefognak az érintett gazdák, s a közös erőhöz külső segítséget is kapnak. Hisz mindenkinek ez lenne az érdeke.
Győrffy Árpád
A Balatoni Bringakör bemutatása >> A Balatoni Bringakör Bizonyítványról bővebben >>
|
balatontipp.hu címre, az oldalunk fészbukos üzenőjébe. Balaton balatoni szabadstrandok bicikliutak balatoni bringakör bringakörút bizonyítvány boros kulturális sport szabadidős programok koncertek látnivalók
Kedves Stephan!
Jómagam is kétlaki vagyok – én sem tudom, hogy holvagyok otthon – Münchenben vagy itt szülőhazámban.
De most lenne egy egészenn más kérdésem: Úgy értesültem hoga Ön bio borokkal foglalkozik.
Én pedig itt az Isten háta mögött olajokat sajtolok.
Keresek bio pirosszőlő magot olaj és liszt gyártására.
A törköly is jó lenne, mert tudnánk szelektálni.
Örülnék, ha tudna nekem segíteni.
Üdvözlettel:
Székessy István
BIOKONTAKT-PIRTÓ Kft.