Vasárnap este tíz óra felé egy heves szélviharral lezárult a 26. Művészetek Völgye programja. A Folk udvarban és néhány más védett helyen még egy darabig zajlott az élet, de aztán lassan mindenhol véget vetettek a zenének, hazamentek a legények, leányok.
A szervezők szerint az idén is jól, sőt jobban teljesített a Völgy, mint a korábbi években. Azt mondják 25 százalékkal nőtt a látogatók száma a múlt évihez képest, több mint 200 ezren fordultak meg a rendezvény tíz napja alatt a fesztiválon. Inkább nem firtatom, hogyan jött ki a szám, hogy lehet az, hogy egykor csak 50-60 ezernek számolták a még ennél is nagyobb tömeget, amikor nem csak Kapolcs, hanem Taliándörögd, Vigántpetend, sőt még Öcs és Pula is bedugult egy-egy időszakra a rengeteg ember miatt.
Egy papíron több mint ezer programot kínáló rendezvényről egyébkét is nehéz összefoglalót írni, ha a tudósító nem tud szétszakadni egyszerre több darabra. Hisz a valódi résztvevő egyszerre csak egy helyen lehet, egyszerre csak egy programot élvezhet. S ha lenne is légdeszkája, hogy a dugókat kikerülje, hogy parkolókeresés nélkül, azonnal a kinézett helyre mehessen, 20-30 programnál többet akkor sem láthatna a tíz nap alatt.
Fábián Juli rendesen megénekeltette a Fonó udvar közönségét
A sokszorosára növekedett zajterhelés és az elvásárosodás ellenére a Völgy továbbra is megőrizte békés hangulatát, azokat a kulturális értékeit, amiért sokan megszerették három évtized alatt. Akár családiasnak is mondhatnánk, ha a hétvégi napok kora esti időszakaira nem gondolunk, amikor Kapolcs közepén és a népszerűbb udvarokban mozdulni sem lehetett a tömegtől.
Herczku Ági és a Banda: Troitza Bratia – egy bolgár “Kőműves Kelemen” ballada – részlet a Fonó udvarban tartott koncertből
Bár Taliándörögdön is voltak nagyon jó dolgok, sőt Vigántpetendet is megpróbálták bekapcsolni, a résztvevők sűrűsége alapján elsősorban “kapolcsinak” mondhatjuk az idei fesztivált, ahogy az az indulás időszakát is jellemezte.
Az idei fesztiválon az élet minden eddiginél jobban az “udvarokra” és más kisebb helyekre koncentrálódott. A Kapolcs feletti fennsíkon kialakított Panoráma színpadon kívül inkább intimitás jellemezte a programhelyeket. Ez amennyire jó volt általában, annyira gondot is okozott, amikor egy-egy rendezvény iránt sokkal többen érdeklődtek volna az optimálisan befogadható létszámnál.
A már a jövő évről nyilatkozó szervezők egy új udvart és udvarhölgyet biztosan ígérnek a következő évre. Talán érdemes lenne átgondolniuk azt is, hogy a Panoráma színpadnak nem kellene-e más helyet keresniük, hogy a tömeget és a hangerőt is jobban szétterítsék. A monostorapáti focipálya, az öcsi kőfejtő is jobb megoldás volt a nagy koncertek lebonyolítására. De más zenei, színpadi programoknál is hiányoztak az egykor bevált olyan játszóhelyek, mint a pulai homokbánya, a dörögdi klastrom, vagy a lőtér.
A szervezőknek át kellene gondolni azt is, hogy az esti órákban a 4 ezer forintos napijegynél valamilyen sokkal olcsóbb lehetőségre lenne szükség ahhoz, hogy az utcán, vásárudvarokban, ivóhelyeken időzök a programokat választhassák. Ja, és végre valakinek meg kellene fogni az elszabadult árakat az evő- és ivóhelyeken is.
Összességében persze nyugodtan mondhatom, hogy a Völgy az idén is jó buli volt, hisz mindenki megtalálhatta a neki tetsző programokat. Nagyon hiányozna, ha nem lenne. De azt mondják, ettől nem kell tartani.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre