Balatontourist – Két lépcsős privatizáció
Avagy biankó részvénytársaságot alapítanak?
A napokban múlt egy éve, hogy a cégbíróság elutasította a részvénytársasággá alakított Veszprém Megyei Idegenforgalmi Hivatal – piaci nevén Balatontourist – cégbejegyzési kérelmét. Az ügy a jelek szerint ezzel nem zárult le, ugyanis a megyei önkormányzat csütörtöki ülésén újabb átalakítási kísérletre készülnek.
Az alapítók 41 évvel ezelőtt azzal a céllal hozták létre az intézményt, hogy kutassa fel, ápolja a megyében található idegenforgalmi értékeket, és azokat ismertesse meg az országgal. Dr. Zákonyi Ferenc, az intézmény első vezetője megszállottan irányította ezt a munkát. Húsz éves működésének emlékét várak, kilátók, turistautak, útikalauzok, térképek őrzik, de nevéhez fűződik a fizetővendég-szolgálat kiépítése, a tapolcai tavasbarlang kivilágítása és több kemping megépítése is.
A hetvenes évek elejétől a hivatal egyre inkább nyereségorientált vállalkozássá alakult. Működését jórészt a Balaton-partra, az utazásszervezésre, a pénzváltásra koncentrálta, a megye egészének gondozása lassan felesleges nyűggé vált.
Kié lesz a vagyon?
Az önkormányzatiság gondolatának megjelenése után egyre több helyen fogalmazódott meg a kérdés, kinek a tulajdonába kerül a községben, városban lévő kemping, utazási iroda, szálloda, amely eddig a Balatontourist kezelésében állt. Ezzel egy időben került a nyilvánosság elé a cég privatizációjának híre is.
1991. márciusban dr. Zongor Gábor, a megyei közgyűlés elnöke egy sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, hogy az lenne a szerencsés, ha a részvények fele a megyei önkormányzaté, másik fele pedig az ingatlanoknak helyet adó tíz településé lenne. Álláspontja nem sokkal később néhány lényeges százalékkal módosult. Május 6-án már végeredményként közölték az érintett települések polgármestereivel, hogy a részvények 43,5 százaléka jut nekik, 27 millió forint névértékű részvényt az alkalmazottak kapnak – a névérték 10 százalékáért – a többi a megyei közgyűlésé marad.
A közgyűlés májusi ülésén a képviselők az Rt. megalakítását egy ellenszavazattal elfogadták. A cég igazgatóságába dr. Zongor Gáboron kívül három vállalati dolgozó került, a részvények majd felét birtokló települések pedig egyetlen helyet kaptak.
Két bíróság között
Innen az események két szálon futottak tovább. Az érintett települések tárgyalást kezdtek a közgyűlés elnökével, hogy rávegyék tulajdoni részesedésük felemelésére és a vállalati dolgozók igazgatósági tagságának lecsökkentésére. A megbeszélések végül is nem jártak eredménnyel. Ezzel egy időben érkezett a megyéhez a köztársasági megbízott óvása, aki több ponton törvénytelennek minősítette az Rt. megalakítását. Mivel a közgyűlés fenntartotta korábbi határozatát, az ügy a közigazgatási bíróság elé került, ám a bíró több forduló után illetékesség hiányában lezárta a pert. Hogy a részvénytársaság akkor mégsem született meg, az cégbíróságnak köszönhető, ugyanis az Rt. bejegyzési kérelmét egy hónappal a per után elutasították. Az indoklás szerint az átalakításnál követett jogszabály a költségvetési intézményekre nem alkalmazható.
Újabb kísérlet – az önkormányzatok nélkül
A megyei közgyűlés, illetve a Balatontourist vezetői most ismét úgy vélik, hogy eljött az átalakítás ideje. Az új koncepcióból már kihagyták a települési önkormányzatokat, tulajdonosként csak a megyei közgyűlés maradt, illetve Balatontourist alkalmazottai, akik “az alapítást követő két éven belül kedvezményes dolgozói részvényeket” vásárolhatnak.
A közgyűlés csütörtöki ülése elé kerülő javaslat szerint első lépésként egy kft-t hoznának létre egymillió forintos alaptőkével, amely az évből hátralévő két hónap alatt magába olvasztaná a Balatontourist több milliárdos vagyonából a “jól jövedelmezően működtethető” részt, majd január 1-el részvénytársasággá alakulna.
A vagyon többi részét meghagynák a néhány fővel ideiglenesen fennmaradó hivatalnál, és ott maradna a cég százmillió forintot meghaladó adósságállománya is. Igaz, csak rövid időre, ugyanis a határozati javaslat szerint a “megyei önkormányzat egyetért azzal, hogy a Balatontourist közép- és hosszú lejáratú kötelezettségeit fokozatosan a létrehozandó részvénytársaság vegye át”.
A kérdés nem a privatizáció végrehajtása, hisz azt már régen meg kellett volna csinálni, mert csak így számíthatunk a nyugati tőke beáramlására, ami újra felvirágoztathatná a Balaton és a megye idegenforgalmát. De egy ilyen nagy múltú, közszolgálati céllal alakított intézmény átalakítása előtt tisztázni kellene, hogy hogyan, miből és milyen intézményi háttérrel oldják meg azokat a feladatokat, amelyek a megye idegenforgalmának egységes megújításához szükségesek.
A döntés előtt mérlegelni kellene, hogy a hivatal privatizálása után miből alakítanak ki egy európai mintájú információs szervezetet – például amilyen Ausztriában is működik -, amelyik megszervezi a térség propagandáját, koordinálja a vendégcsalogató rendezvényeket, kiképezi a munkanélküliség elől a vendégfogadásba menekülő embereket, segít az egyre gyarapodó számú panzió és falusi vendégfogadó közvetítésében. Ha már Európa egyre inkább bezáródik előttünk, legalább azt mérlegelni kellene, hogy hogyan indítjuk újra a hazai turizmust.
A pozitív jelek egyre szaporodnak, hisz végre az Országos Idegenforgalmi Hivatal is rájött arra, hogy hiányzik az országos információs hálózat, amelynek kialakítását pénzzel is támogatná, és részben hasonló funkciókkal rövidesen megalakul a Balatoni Regionális Tanács. De munka még így is marad a megyei önkormányzatnak, hisz nem tiltja senki, hogy többet tegyen annál, mint amit a törvény kötelezően előír.
Győrffy Árpád – 1992.10.20.
Várjuk a friss tapasztalatokat és jó fotókat a szerkeszto
balatontipp.hu címre, az oldalunk üzenőjébe, vagy a Facebook oldalunkra – http://www.facebook.com/balatontipp – Lájkoljátok, osszátok meg, hogy más is láthassa
|