A cikkben az Őszöd-telepi strandot szegélyező partvédő mű építéséről lesz szó. Miért nevezzük Balatonszemesnek ezt a részét őszödinek? Mert ez a terület eredetileg Balatonőszöd község része volt, azt 1962-ben csatolták Szemeshez. A strand melletti parti sétány ma a Vasvári Pál utca nevet viseli.
Balatonőszöd akkori földbirtokosa, a piarista rend 1929-ben határozta el, hogy az Apadás-dűlőnek nevezett Balaton parti legelőjét üdülő telkekké parcelláztatja. A telkek árusítása 1930-ban kezdődött meg. Ekkor a fürdőtelep részére szánt területet a víz felől semmi nem védte az elhabolás ellen, azt homokos föveny szegélyezte. A parcellázás utáni években a homokos part kezdte megközelíteni a telkeket. Az 1. képen látható nyárfasort a 2010-es években kellett kivágni és újraültetni, mert akkorra a 80 éves fák már veszélyesen megöregedtek, elkorhadtak.
1936-ban a Balatonőszödi Fürdőegyesület közreműködésével és a telkeket eladó piarista rend anyagi vállalásával a part közel egy kilométeres hosszának kiépítését határozták el. A vasbeton partvédő mű tervezésével Kaáli Nagy Dezsőt, a Balatoni Kikötő felügyelőség vezetőjét bízták meg.
A környező felparcellázott terület igényei szerint (figyelembe véve az akkori szabályozást, mely 95 cm-es legmagasabb vízszintet írt elő) a tervező mérnök a vízmércére vetítve 160 cm magasra tette a vasbeton part felső szintjét. Ezt a magasságot a vízlengés és a hullámmagasság figyelembe vételével állapította meg a szakember. A szabályozási szint maximuma időközben 95-ről 110 cm-re emelkedett, a szemesi OTP-Vigadó közötti partvédelem már az őszödinél 20 cm-rel magasabbra készült.
Az idei évben, 2016-ban, amikor ezt a cikket írom már 138 cm magasra is felengedték vízszintet, ami miatt a partvédő mű erősen romlik, a parti sáv telkein a talajvíz a terepszint fölé tud emelkedni, az épületek feláznak. A magasabb vízállásnak a fürdőzők örülnek, a partközeli telektulajdonosok kevésbé.
1936 őszén igen alacsony 40 cm körüli vízállás mellett megkezdődött az építkezés, mely 1937 tavaszán fejeződött be. A munkákat a továbbiakban korabeli fényképfelvételekkel illusztrálom melyeket dr. Haintz Ödön orvos (1901-1959) készített.
Háttérben a mélyvíznél áll az uszály, mely Pálkövéről idáig hozta a köveket. Ott a köveket sajkákra átrakták és azzal közelítették meg a partot. Ahol már a sajka is megfeneklett, onnan pallókon, talicskával hordták a nehéz kődarabokat a helyükre. Minden átrakodás kézi erővel történt.
A beton védmű 1936 őszén elkészült, 1937 tavaszán folytatódott a 30 méter széles strandterület földdel való feltöltése. A földet négyökrös szekerekkel hordták.
Dr. Hajtó Ödön mérnök (2016)
Köszönöm olvasónknak, hogy közlésre rendelkezésünkre bocsátotta írását – Győrffy Árpád
Ha érdekesnek találta az írást, segítsen azzal, hogy megosztja, ajánlja ismerőseinek is!
Iratkozzon fel a balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)
Lélegzetelállító és egyben megható archív felvételek,tűpontosságú műszaki szöveg és ábra. Hálásan köszönjük cikket a Magyar Mérnöki Kamara alapító elnökének! Talán nem véletlen, hogy ez a 2016-os cikk most és itt jelenhetett meg. Tekintsük utólagos hozzászólásnak a új partvédelmi művekkel kapcsolatos vitához?! Aki esetleg még nem olvasta a Balatontipp-en:
https://www.balatontipp.hu/balatoni_hirek/tudosok-es-civilek-probaljak-megvedeni-a-balatont-a-vizugy-tervezett-megaprojektjetol/
Ami mindenképpen figyelemre méltó: Az 1936-os partrendezés óta a szabályozási vízszintet már összesen 25 cm-rel emelték!
Köszönöm, Ödön! A Minisztérium részéről az építkezést Édesapám — szintén János mint én — felügyelte 1936-ban, amikor az üdülő előtti rész épült. Még sosem láttam képeket az építkezésről. 1937-ben már nyaraltam az üdülőben, amelynek akkor csak a nagyobbik épülete volt még meg. Az egyik fotón látszik is… Nincs véletlenül képed az üdülő építkezéséről???
Élménygazdag és igen tanulságos közlésnek tartom. Már 100 évvel előttünk is az akkori technikai eszközökkel egy holtszezoni időszak alatt megvalósították. Az akkor – is – létező tulajdon szentsége érvényesítésével: a vízhez legközelebbi tulajdonos sem terjezkedhetett tovább, betartották a mai napig is érvényes k ö t e l e z ő 30 méteres távolságot ( megelégedve azzal, hogy part felőli kerítésükön közvetlenül juthatnak a vízhez. Pedig akkor, még nem hangoztatták oly fennhangon, hogy a Balaton “nemzeti kincs” meg, hogy “mindenkié” … És… az eljáró, a hivatali, a hivatott szervekben volt annyi tisztesség, hogy nem hagyták magukat megvenni, nem engedték hivatalukat bemocskolni… !