Balatonfüred – Dürer és Jovánovics a Vaszaryban

Élőben találkozhatunk a történelemkönyvek középkort bemutató illusztrációival, a művészettörténeti kiadványok 15-16. század fordulójáról szóló lapjaival és megismerkedhetünk a magyar kortárs képzőművészet egyik sok színű alkotójával balatonfüredi Vaszary Galériában.

A különleges élményekben két neves alkotó egymással párhuzamosan megrendezett kiállításán lehet részünk. Egyikük, a közékori grafika kimagasló alakja, a magyar származású Albrecht Dürer, akinek fa- és rézmetszeteiből állítottak össze egy rendkívüli válogatást. Reprezentatív anyaggal mutatkozik be a modern magyar képzőművészet egyik meghatározó alakja, Jovánovics Györgynek is, akinek szobraiból, fotóiból, grafikáiból, tárgyaiból, valamint a pályáját meghatározó elődöknek és tanítványainak alkotásaiból állítottak össze gazdag anyagot.

A két rendkívüli kiállítás március 19-én nyitották meg. A galéria több termét is zsúfolásig töltő érdeklődőknek Cserép László, az intézmény társigazgatója, az önkormányzat irodavezetője beszélt a kiállítások létrehozásáról, és mondott köszönetet a Dürer-anyagot biztosító Szépművészeti Múzeumnak, illetve a munkában közreműködőknek, köztük két művészettörténész kurátornak, a Dürer kiállitást rendező Bodnár Szilviának és a Jovánovics kiállítást gondozó Mélyi Józsefnek. Külön is köszöntötte Jovánovics Györgyöt, valamint a kiállításon szereplő tanítványait.

 

 

A nürnbergi festő és grafikus, Albrecht Dürer (1471-1528) monografikus kiállítását a Vaszary Galéria B-épületének lesötétített fölszinti termében rendezték meg. A Szépművészeti Múzeum több mint kétszáz darabos Dürer gyűjteményéből 83 fa- és rézmetszetet válogattak össze “Pusztán fekete vonalakkal” címmel.

Mint Bodnár Szilvia, a kiállítás kurátora elmondta, Dürer ötvösmesterként dolgozó apja a magyarországi Gyula környékéről, az egykori Ajtósról származott. Dürer is tőle kapta az első képzését az apai ötvösműhelyben. Ezt a tudást kamatoztatta a rézmetszet-technika virtuóz elsajátításakor, de a fametszés területén is újat alkotott, és vasmaratással is kísérletezett.

Dürer művei a grafikusművészet történetének egyik csúcspontját jelentik, mind a technikai virtuozitása, mind a témáinak változatossága szempontjából. A Vaszary Galériában a művész legjelentősebb réz- és fametszetei, valamint vasmaratásai láthatók.
Dürer műveiből legutóbb 1971-ben, születésének ötszázadik évfordulóján volt olyan kiállítás, ahol sokszorosított grafikáinak ilyen széles skáláját meg lehetett ismerni, mint most a Vaszary Galériában.

A tárlaton szerepelnek Dürer nagy hatású fametszet-sorozatai: az Apokalipszis (1498) 16 lapja, a Nagy Passió (1496-1510) 11 jelenete és a 20 lapos Mária élete (1502-1510) sorozat, a későbbi fameszetek közül pedig I. Miksa császár portréja (1519), az Orrszarvú (1515) és a Nagy diadalkocsi (1522).

 

 

 

 

 

 

 

 

A kiállítás az említett fametszetek mellett válogatást nyújt a művész legkiválóbb rézmetszeteiből is. Szerepel például az 1498-ban készült Herkules a válaszúton, az ugyanekkor metszett allegória, A tudós álma, a Szent Eustachius című, 1501 körüli nagyméretű kompozíció, a századfordulót követően készült Nemesis című rézmetszet, valamint az aránytani kutatások igazi kiteljesedését, az ideális női- és férfi alakot megtestesítő Ádám és Éva című lap (1504).

 

 

 

1505 és 1507 között Dürer újra Itáliában járt, majd Nürnbergbe visszatérve idejének nagy részét grafikai munkákra fordította. Rézmetszet Ouvre-jének csúcsát az 1513-14-ben metszett három lapja: A lovag, halál és az ördög, a Melencolia I és a Szent Jeromos a dolgozószobában képviseli.

 

 

A tárlatot Dürer késői, mind fa- mind rézmetszet technikával készült portréi zárják, valamint néhány metszetmásolat, amelyek érzékeltetik a nürnbergi mester sikerét és a kortársakra, utódokra gyakorolt óriási hatását – mutatta be az anyagot Bodnár Szilvia kurátor.

♦

Jovánovics György EGY ÖNÉLETRAJZ című kiállítását

a főépületet földszinti és emeleti termeiben rendezték meg, amihez kisebb belsőépítészeti átalakításokat is végeztek, és az egyébként megszokottnál nagyobb figyelmet fordítottak a világítás kialakítására, hogy a monokróm technikára épült alkotások is megfelelően érvényesüljenek.

Mint Mélyi József elmondta, a tárlaton a 76 éves Kossuth-díjas szobrászművész hatvanas években készült korai alkotásaitól kezdve, egészen a külön erre tárlatra létrehozott művek is szerepelnek. A művész munkáinak keresztmetszete mellett megjelennek azok a művek, amelyekből a művész a legtöbbet tanult, és amelyeket azután az egyetemi oktatásban is példaként használt, illetve tanítványai alkotásai. Az önéletrajz mellett a kiállítás így szobrászattörténeti példatárként is szolgál.

 

 

 

 A kiállítás egyik kulcsműveként szerepel Jovánovics és egykori tanítványa, Magyarics Tibor közös műve, a Magyarics diplomamunkájának továbbgondolásából született A másik álma című installáció. Jovánovics életrajzában az egyik legfontosabb határvonalat a tanítás megkezdése jelenti, a rendszerváltás idején.

 

A másik fontos elem, hogy Jovánovics az egyik 70-es évekbeli kulcsművét, a Liza Wiathruck titokzatos figurájához kapcsolódó műegyüttest “vizuális pedagógiájának” nevezte.

Több installáció kimondottan erre a tárlatra készült, így például az Anyám szekrénye, Az alkimista asztala, illetve a vendégművészekkel közös munkák, a már említett A másik álma (Magyarics Tiborral), Kicsiny Balázs önarcképe, Plágium téka (Kerezsi Nemerével). Számos alkotást pedig ezen a kiállításon láthat először a közönség. Kiállítanak nemzetközi magángyűjteményekből is műveket, melyek között vannak olyan munkák, melyeket ezidáig még csak külföldön mutattak be.

 

 

A művek meghatározott koncepció szerint vannak elrendezve a termekben. A termek sora a műveket több szempontból is összefüggésrendszerbe helyezi. Egyrészt megjelenik Jovánovics szobrászatának két pólusa, a majdnem teljesen lapos síkrelief, azaz a “papírlapplasztika”, illetve ennek ellentéteként a szobrászat egyik legideálisabb formájához, a gömbhöz közelítő portrészobrok, fejszobrok. Egy másik végigvonuló tematika az anyag és színhasználat, tehát a teljesen fehér gipszszobrok és az ennek ellentéteként megjelenő színes plasztikák, például Nagy Karolina Lisszaboni ágya vagy Jovánovics színes reliefjei, amelyeket ilyen válogatásban még szintén nem láthatott a közönség – beszélt az anyagról Mélyi József kurátor.

 

 

 

 

 

 

 

---

A Dürer kiállítás csak három hónapig, június 19-ig lesz látható, mivel a fényre kényes alkotások csak ennyi ideig bírják egyszerre károsodás nélkül az egyébként rendkívül korlátozott mértékű megvilágítást.

 

A Jovánovics-anyagot egy hónappal tovább, július 17-ig nézhetik meg az érdeklődők.
Kép, reprodukció, szöveg Győrffy Árpád

 

 

Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre