Tóth Réka – Balaton átcsúszás

Tóth Réka: Balatonátcsúszás – a tiltott gyümölcs – 2009. január 17.


A balatonboglári kocsmában két forralt bor között sok rémisztő történetet hallani lékhorgászokról, akik alig néhány napja elindultak a tó belseje felé, és sohasem tértek vissza. De ha az ember minden ilyesmit komolyan venne, sosem lenne része életreszóló élményekben. Pedig a balatonátcsúszás ilyen. Még akkor is, ha minden fórumon elmondják, hogy életveszélyes a Balaton közepére merészkedni.


Az elmúlt szombaton többen úgy gondoltuk, hogy kellően vastag és jó minőségű a jég a tavon, hogy át lehessen kelni rajta. Ráadásul szépen siklott rajta a kori, de még jobb volt, hogy a tó közepén az volt az ember érzése, hogy éppen az Északi-sarkkörön kap hóvakságot, olyan elképesztő a behavazott végtelenség. A téli tó hangja pedig talán a legkülönösebb fehér zaj, amit a természet produkál. Ahogy mozog, rian a jégpáncél, pszichedelikus buggyogó hangok töltik be a csendet. Űrbe illő, kicsit vérfagyasztó, mégis roppant természetes zajok. A rianásoknál azért jó, ha meg-megtorpan az ember, és kicsit jobban kopogtatja a páncélt egy nagy bottal, figyelve, hogy magasabb-e a hangja – ami azt jelenti, hogy ott vékonyabb a felület.


Boglárról körülbelül 3 óra alatt a szemközti Kővágóörsön voltunk. Visszafelé, amikor már bebizonyosodott, hogy elég kövér a jég, és nem kell óvatoskodni, mindössze egy óra volt az út. Azt azonban fontos hangsúlyozni, hogy a Balaton jegére menni a kijelölt helyeken kívül fokozottan veszélyes!




Ha valakit mégis ellenállhatatlanul vonz a tiltott gyümölcs, fontos, hogy tartson be néhány íratlan szabályt: csak sokat látott helyiekkel induljon útnak, akik ismerik a terepet, tudják mit üzen a jég hangja, és azt is, hogy mit kell tenni, ha valaki alatt megnyílik a víz. Elsődleges az is, hogy nyomon kövessük a jégjelentést, hogy legyen nálunk vízálló tokban mobiltelefon, kötél és falétra, ami nem süllyed el, és végig lehet fektetni a léken. És az is fontos, hogy ne ácsorogjunk sokan egymás mellett kis felületen, mert akkor tényleg nagyobb az esély a beszakadásra. Ha valaki mindezeket betartja, és biztonságosan teljesíti a túrát, úgy érezheti, egy expedíció részese volt.



Fotók: Csete Lóránt


Ráadás 2010. február 5-én






Hol van már a tavalyi jég?


 


Turisztikai szakújságíróként már csak hivatalból is értékesnek tartok minden olyan kezdeményezést, amely támogatja a Balaton idegenforgalmát. Különösen azok az események bírnak nagy jelentőséggel, amelyek a röpke három hónapos nyári szezonon kívül is odacsábítják a vendégeket. A Balatonátcsúszás ezért is rendkívül jó ötlet, hiszen télen minimális a mozgás nagy tavunknál. De a vonzerő, hogy át lehet siklani a Balaton jegén az egyik partról a másikra és a kecsegtető érzés, hogy korcsolyával könnyen legyőzhető az a több kilométeres táv, ami a legtöbbünknek a Balatonátúszásra gondolva képtelenségnek tűnik, önmagában sajnos még nem elég. Néhányunknak tavaly sikerült átkoriznunk a déli partról az északira, majd vissza, de kivételes szerencsének éreztük ezt a sorstól. Jókor voltunk jó helyen. Akkor már napok, talán hetek óta röpködtek a mínuszok, páncél keménységű, 20-30 centi vastagságú jégtakarót vonva a tóra. Kritikus helyzetekkel így is találkoztunk. Még az indulásnál többen visszafordultak, amikor hajszálrepedések futottak szét alattunk. Nem voltak veszélyesek, de annál vészjóslóbbak. Amikor a 3 órás jégtúra finisében már csak 20 méterre voltunk a túlparttól, egy rianás állta utunkat: a jég szétnyílt, a két lemez között víz hullámzott. Egyikünk kevésbé volt szerencsés, és jól el is ázott a korcsolyája, amikor beszakadt az elvékonyodott jégen. Szerencsére ez volt a legkomolyabb veszteség, amivel megúsztuk a kalandot. Az azelőtti héten két lékhorgász tűnt el a tóban, az „expedíciónk” másnapján pedig rohamosan kezdett olvadni a jég. Vagyis kifogtuk annak a néhány napnak az egyikét, amikor már elég vastag volt a jég, de még nem kezdett el felengedni. Azt gondolom, ez akkora bizonytalansági tényező, amire nem lehet könnyű szívvel egy több száz fős, vidám, forralt boros, országos vonzerejű happeninget szervezni.


 


Tóth Réka


Hasznos lehet!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Cookie szabályzat Őszintén szólva én sem vagyok szerelmes a Cookie-ba, mert nem szeretem, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár