Balatoni mederkotrás – Harc az algák megfékezéséért, vagy sima szemfényvesztés?

Ahogy a Balatontippen is hírt adtunk róla, az Országos Vízügyi Főigazgatóság utasítására megkezdődött az iszap kotrása, hogy ezzel elejét vegyék a Balaton további algásodásnak. A lépéssel kapcsolatban több kérdésre kaptunk választ az illetékesektől, egyúttal egy három évtizedes visszatekintéssel szeretnénk árnyaltabbá tenni a képet.

Kérdéseinket írásban küldtük el az OVF szóvivőjének, Siklós Gabriellának. Igyekeztünk röviden, tömören fogalmazni, hogy a válaszok is ilyenek legyenek. A technikai lehetőség miatt továbbkérdezésre persze nincs lehetőség, de talán így is közelebb jutottunk az ügy megismeréséhez.

Mivel az elmúlt évtizedekben azt tapasztaltuk, hogy sok kérdés tisztázatlan, ezért először arra próbáltunk rákérdezni, mi indokolja a kotrás ilyen gyors elindítását. Milyen tudományos kutatási eredményre alapozzák a kotrási munka megkezdését? – kérdeztük.

– Az elmúlt években sok megalapozó tanulmány készült a Balaton vízminőségi állapotáról (rendszeres vízmintázás, részletes iszapfelmérés, tápanyagmérlegek, befolyó vízfolyások mintázása …stb), illetve a tavalyi évben megjelenő vízvirágzással kapcsolatos elsődleges kutatási eredmények, és ezekre alapozva került kijelölésre az elsődleges beavatkozási helyszín.

– Amennyiben elvégzik a tervezett kotrást, megszűnik-e az algásodás veszélye a Balatonnál?

– A Balaton egy sokkal összetettebb rendszer annál, hogy egy beavatkozással megszűnjön az algásodás veszélye. A most elkezdett vízminőség javító beavatkozás az első lépés, a folyamatos monitorozás mellett más beavatkozásokra is szükség lesz, főleg a vízgyűjtő területen.

– Mekkora mennyiségű anyag kikotrását tervezik – a különböző rétegek szerint?

– A jelenlegi tervek szerint 16.000 m3 lepelkotrásból (20 cm rétegvastagság) és 80.000 m3 (1 m vastagság) mélykotrásból (iszapcsapda) származó mederanyag kerül eltávolításra.

– Mekkora az óránkénti kotrókapacitása a Balatoni Hajózási Zrt. (Bahart) hidromechanizációs gépláncának az érintett anyagok szerint?

– A BAHART Zrt “Góliát” nevű gépláncának kapacitása sok tényezőtől függ (emelőmagasság, anyagminőség, mederben lévő szilárd hulladék), az eddigi tapasztalatok alapján napi 50-100 m3 a teljesítménye.

– Mekkora az óránkénti kotrókapacitása a “két további” – tervezett – kotróhajónak az érintett anyagok szerint?

– A két további kotróhajónak az együttes kapacitási napi 1.500 – 1.700 m3.

– A kotróeszközök naponta hány órát fognak dolgozni?

– 12 órát

– Hol kívánják elhelyezni a kikotort anyagot?

– A vízjogi üzemelési engedéllyel rendelkező Balatongyöröki zagytérbe,

– Mikorra tervezik a munka befejezését?

– Addig folytatjuk amíg a folyamatban lévő monitoring eredmények ezt alátámasztják, azaz a kotrás hatékonyságának ellenőrzése új információkkal lát el bennünket, hogy hogyan folytassuk a beavatkozásokat nem csak a tóban, hanem a vízgyűjtő területén is.

– Tervezik-e a PHARE-támogatással mintegy 25 éve vásárolt lepelkotró, a “Zsuzsa” ismételt munkába állítását?

– Igen, jelenleg már folyamatban van a felújítási munkák pontos meghatározása érdekében a részletes hibafeltárás.

– Ha igen, megkezdték-e a gép felújítását?

– A gép felújítását a hibafeltárást követően tudjuk csak megkezdeni.

– Ha igen mikor? Ha nem, mikor kezdik meg?

– Terveink szerint a felújítás már a jövő év elején megkezdődhet.

– Mikorra tervezik a felújítás befejezését?

– Ez függ a hibafeltárás eredményétől.

– Mennyibe kerül a tervezett kotrás, illetve gépfelújítás, honnan biztosítanak forrást hozzá?

– A szükséges források rendelkezésre állnak – válaszolta végül arra a kérdésünkre Siklós Gabriella, az OVF szóvivője, hogy mennyibe kerül mindez, és honnan lesz rá pénz.

•

Tehát ezek voltak a válaszok. Induljunk ki mi is abból, hogy a mederbe lerakódott anyagok kotrása ha nem is oldja meg, de hozzájárul az algásodás lelassításához. Mint a fentiekből kiderül, az OVF 96 ezer köbméter iszapot szeretne eltávolítani a Balaton nyugati medencéjéből. 1992 és 2004 között ugyanezzel a céllal 5,4 millió köbméternyi iszapot kotortak ki. A lepelkotrás százszor, a mélyebb rétegek – iszapcsapdák – kotrása ötvenszer ekkora mennyiség volt. S mint a lentiekből kiderül, még azzal sem teljesítették az akkori terveket, ráadásul azóta újabb mennyiség halmozódott fel a tóban.

Kicsit részletesebben is érdemes felidézni a csaknem három évtizeddel ezelőtt történteket.  Az 1990-es évek elejétől egyre komolyabb gondokat okozott a tó algásodása. Abban az időben a naptej mellett a Chlorocid kenőcs is ajánlott szer volt az érzékeny bőrű strandolók útipoggyászában az algák okozta bőrgyulladás kezelésére. A sok panasz után 1994 júniusában kormányhatározatot fogadtak el “a Balaton ökológiai állapotának védelmére és a vízminőség javítására vonatkozó intézkedési tervről”. Ennek egyik pontja az alábbiakat rendelte el: a Balaton belső tápanyagterhelésének csökkentése, a fokozottan terhelt Keszthelyi-öböl vízminőségének javítása érdekében a szennyezett mederüledék kotrását 1999-ig be kell fejezni. Ennek érdekében évente kb. 4 km2 területről kell a szennyezett iszapot eltávolítani 15-20 cm vastagságban. A kitermelt iszapot a természetvédelmi, környezetvédelmi, egészségügyi, területfejlesztési követelmények kielégítésével kell elhelyezni. Az ígéreteken, fogadkozásokon kívül azonban komolyabb lépés továbbra sem történt a 94 augusztus végi algarobbanásig.

“Nem volt még példa olyan méretű alga termelődésre, amilyen most tapasztalható a Balatonban. Különösen veszélyessé teszi a helyzetet, hogy most már nemcsak a nyugati medencében, hanem a tó keleti felén is kritikus helyzet alakult ki. A kutatók által mért klorofill értékek többszörösen felülmúlják az első nagy válsághelyzet, a nyolcvanas évek elején mért szintet – mondta 1994. szeptember 6-án egy szűk körű, de a nyilvánosságnak szánt fórumon Rosta Sándor, a Balaton Alapítvány ügyvezető elnöke.

Az állami illetékesek továbbra is inkább hárítani próbáltak, de végül egy időre meglett a pénz a munkához. Így 1995 márciusának közepén végre üzemszerűen is megkezdődött a foszforral telített felső iszapréteg kotrása a Keszthelyi-öbölben a Zsuzsa névre keresztelt holland kotróhajóval. Az iszapot egy körülbelül három kilométeres csővezetékkel juttatták ki a gyenesdiási parti zagytérre.  A felső iszapréteg eltávolítására kialakított speciális eszközt és a hozzákapcsolódó csővezetéket az Európai Unió által finanszírozott PHARE program támogatásával kaptuk 1992-ben. Akkortól kísérleti jelleggel dolgozott is, de mindig elfogyott az üzemanyagra használható pénz.

Fejér Vilmos, a Közép-dunántúli Vízügyi igazgatóság siófoki kirendeltségének vezetője 1995 márciusában kérdésemre azt mondta, hogy napi 15-16 órás munkával decemberig közel 300 ezer köbméter iszapot kotornak le mintegy másfél négyzetkilométer nagyságú területről.
Ezzel a feszített tempóval is tizenöt év kellett volna a kritikus terület megtisztítására, ezért további hasonló kotróhajókat akartak beszerezni. Ebből azonban később sem lett semmi, ahogy a kotrás megfelelő finanszírozásának elmaradása is többször akadályozta a munkát.

Mivel közben folyamatosan javult a Balaton vízének minősége, a döntéshozóknak egyre kevésbé volt fontos a kotrás folytatása, inkább az alacsony vízszinttel voltak elfoglalva. Az igazi pofon 2004-ben csattant el, amikor olyan kutatókat találtak, akik a kotrás fontosságáról az addigi ellenkezőjét állították. “A legújabb vizsgálatok szerint a Keszthelyi-öbölben a kotrás folytatása nem indokolt, sőt kárt okozna” – jelentette ki Persányi Miklós április 15-én, aki akkor épp környezetvédelmi és vízügyi miniszter volt.
Két hónappal később egy másik fórumon Varga Miklós vízügyi helyettes államtitkár már újra azt mondta, hogy folytatni kell a lepelkotrást. Bár az idei leállítás is helyes volt – tette hozzá. A kotrás folytatása persze elmaradt. A vezetékrendszert szétszedték, Zsuzsát bevontatták egy alsóörsi kikötőbe, ahol 16 éve rozsdásodik.

A kotrás indokoltságának kérdése azóta is többször felmerült. Volt olyan államtitkár – a nevét inkább le sem írom -, aki azért ellenezte a kotrást, mert attól sekélyebb lesz a Balaton.

Megfelelő kutatások hiányában a szakértők azóta sem jutottak közös véleményre abban, hogy mi is okozza a Balaton algásodását. Vannak, akik a mederben lerakódott foszfort okolják – ez ellen kellene a kotrás -, mások a ma is titkosan kezelt Kis-Balatonból érkező anyagokat teszik felelőssé, de vannak olyanok is, akik szerint még mindig sok olyan “tisztított” szennyvíz jut a tóba, ami kiválthatja az algásodást, legújabban pedig a magasan tartott vízszint lett a bűnbak.

A kérdést csak megfelelő mérésekkel, a meglévő mérési eredmények átadásával és megfelelő szakértői háttérrel, együttműködéssel lehetne tisztázni. Ehhez eddig sem a pénz hiányzott, hisz az elmúlt évtizedben milliárdokat égettek el balatoni kutatások címén.

Ha az algásodás okát biztosan nem is tudjuk – s így azt sem, hogy valóban a kotrás lehet-e a tó megmentője -, annyi talán a fentiekből is kiderül, hogy a most elindított kotrás a tervezett a méretekkel valójában csak szemfényvesztés. Egy korábban a területen dolgozó szakember megfogalmazása szerint, ezekkel az eszközökkel, ezzel a tempóval annyira lehet sikeres a Balaton megmentése, mintha egy focipálya méretű tavat egy homokozóvödörrel és -lapáttal akarnánk megtisztítani.

Így ma is az lenne a legfontosabb feladat, ami tegnap, tavalyelőtt, vagy 16 évvel ezelőtt volt, komolyan tisztázni kellene végre, hogy mi okozza a balatoni problémákat, és azokat hogyan lehetne megoldani.

Győrffy Árpád

Kapcsolódó írások

A Balaton nyugati részén tömegesen megjelentek a kékalgák a vízfelszínen – 200722

Akár a tavalyinál is korábban és durvábban jöhet az algásodás a Balatonon – 200716

•

Ha érdekesnek találtad az írásomat, segíts azzal, hogy megosztod, ajánlod ismerőseidnek is!

 

Iratkozz fel a balatontipp.hu hírlevelére, hogy ne maradj le semmiről! A feliratkozással hozzájárulsz adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatomat és tájékoztatómat itt olvashatod)