Úgy tűnik, még sem sikerül kibekkelni ezt a nyarat a Vízügy balatoni és országos vezetőinek. Még akár a szezon alatt jöhet egy algakatasztrófa, aminek a károsultjai persze elsősorban mi leszünk.
Tavaly szeptemberben kiáltottuk bele a világba, hogy valami baj van a Balatonnal, szokatlanul megnőtt az algák mennyisége a tó nyugati részén. Úgy gondoltuk, ilyen ügyekkel elsősorban két szezon között kell foglalkozni, hogy amíg rendben van a víz, addig ne riasszuk el a vendégeket a strandoktól. Ehhez persze az is kellett volna, hogy a két szezon között valós lépések történjenek.
Visszanézve az elmúlt kilenc hónapra, igazán csak elterelés és ötletelés zajlott. Bár egyes kutatókban lett volna hajlandóság az együttműködésre, a vitás kérdések megvitatására. Ehhez kérték is a vízügyi kártyák, vagy legalább a rendelkezésre álló mérési adatok teljes körű kiterítését, nyilvánossá és hozzáférhetővé tételét. Valós lépések azonban nem történtek, csak egyes szakmai csoportok sokszor egymással teljesen ellentétes nézetei keringtek időről-időre a sajtóban az algásodás okairól.
Vörös Lajos professzor, a Tihanyi Limnológiai Intézet kutatója például akkor azt nyilatkozta a Balatontippnek, hogy “ezek az algák a Balatonban fejlődtek ki, de a fejlődésükhöz szükséges tápelemeket, a jelentősen megnőtt mennyiségű nitrogént és a foszfort valóban a Zala vize hozta. Ezt erősíti egy másik adatsorunk, ami azt mutatja, hogy a Zalán át a Balatonba kerülő foszformennyiség június elején a korábbi érték duplájára emelkedett, és ugyanígy duplájára nőtt a tóba érkező nitrogén mennyisége is. Ez mindenképp hatással lehetett az algák szaporodására.”
Bekerült a vitába a Vízügy több évtizede rágott gumicsontja is: a lepel- vagy mélyréteg kotrás mentheti-e meg inkább a Balatont. Ez azért is kapott nagy teret, mert hirtelen indokolni lehetett vele a Balatongyörök mellé tervezett ipari kikötő létrehozását. Legalábbis ezt remélték a lakossági tiltakozások idején. Aztán a szájkaratén kívül más nem nagyon történt.
Most ismét helyzet van. Az első jelzést az MTA Ökológiai Kutató Központ honlapján közzétett visszafogott ismeretterjesztő cikkel adták. Helyzetjelentés a nyugati medencéből – algásodik a Balaton? – puhították a címet egy kérdőjellel. Mint írják, “amíg a tó nyílt vizében az algák mennyisége a tó egész területén alacsony volt, addig a Keszthelyi- és Szigligeti-medencében a parti régióból több ponton is jeleztek a víz felszínén úszó algatömeget. A 2020 július13-i part menti mintavételünk során az algák mennyisége a nyílt vízinek közel háromszorosa volt. Az algaközösségen belül a kora nyári időszakra jellemző fecskemoszatok mellett már megjelentek a késő nyári fonalas nitrogénkötő cianobaktériumok is. Ez utóbbi csoport tömeges elszaporodása veszélyeztetheti az emberi vízhasználatot. A jelenség arra figyelmeztet minket, hogy a következő hetek időjárásának függvényében nem zárható ki a tavalyihoz hasonló algavirágzás kialakulása a tó nyugati területein. Az algák mennyiségének alakulását tehát érdemes folyamatosan nyomon követni, hosszabb, szélcsendes periódus során a felmelegedő víz ideális körülményeket teremthet a cianobaktériumok elszaporodásához – figyelmeztet a cikk.
Erre már az Országos Vízügyi Főigazgatóság is úgy látta, lépni kell valamit. Az MTI-n keresztül kiadott közleményük szerint harmadfokú vízminőségi kárelhárítási készültséget rendeltek június 16-ától a Balaton nyugati medencéjére, mert a vízben a határértéket jelentősen meghaladó klorofill-A szinteket mértek.
Az adatokat a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság akkreditált laboratóriuma mérte az elmúlt egy hétben. A kárelhárítási készültség keretében a szakemberek azonnal megkezdték az úgynevezett lepel- és mélységi kotráshoz szükséges helyszínek és eszközök előkészítését. A munkálatok Balatongyörök térségében a lehető legrövidebb időn belül megindulnak – adták közre a sajtóban.
A szomorú csak az, hogy a valódi munkák megindulásához szükséges lehető legrövidebb időt években mérik. Mint azt az ipari kikötőről tartott januári fórumon Balatongyörökön dr. Csonki István, a Közép-dunántúli Vízügyi Hivatal vezetője elmondta, a lepelkotráshoz szükséges gép üzembeállításához legalább másfél évre van szükség. De ezt is csak akkortól számíthatjuk, ha valahol döntöttek a finanszírozásról. Most még igazán arról sem döntöttek, hogy igazán mire van szükség, arról meg főleg nem, hogy honnan kerítik elő hozzá a tízmilliárdokat, miközben más fontos közérdeket szolgáló balatoni vízügyi fejlesztések is csak a kommunikáció szintjén valósultak meg az utóbbi években.
Persze, elterelésnek az ilyen ígéretek is megfelelnek. De közben mi lesz a Balatonnal és velünk?!
Győrffy Árpád
•
Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!
Iratkozzon fel a Balatontipp.hu heti hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)
