Gajárszki Henrik – Lábbal hajtós rollerrel a Balaton körül

Ahogy a címből is kiderül, szerzőnk egy igazán rendkívüli eszközt, a hagyományos rollert választotta a Balaton körbekerekezéséhez. Ráadásul nem elégedett meg a legrövidebb útvonallal, több komoly kitérővel tette még szebbé és nehezebbé a négynapos kirándulását. Közben gyönyörű képeket is készített.

 

Nagyjából másfél-két hónappal ezelőtt fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy szeretnék körbe menni a Balaton körül. A felfedezés vágya, a tó már-már mágikus vonzása, valamint természetesen a fizikai kihívás is hajtott. A hogyan, milyen módon kérdésre a válasz mondhatni szembe jött, ugyanis mióta a kisfiam mozgásigénye megnőtt, egyre nagyobb túrákat teszünk úgy, hogy ő futóbiciklizik, én meg rollerrel próbálom utolérni.

Kb. 3-4 éve rollerezem, főleg a fővárosban, és ez alatt az idő alatt megtanultam váltott lábbal hajtani (ami nem kis előny egy több mint 230km-es táv esetén). Persze nagyobb távot sosem tettem meg vele, míg nagyjából másfél hónapja körbe nem „gurultam” a Velencei tavat. A rollerem amúgy teljesen hétköznapi, Decathlonban kapható Oxelo Town 9-es, 300mm-es tömör gumikerekekkel ellátott darab.

Itt nagyon fontos megjegyezni, hogy a KRESZ mai állása szerint

A közúti közlekedésben gyalogosnak kell tekinteni az úton gyermekjátékkal – például gyermekkerékpárral, rollerrel –, gyermekkocsival, kerekes székkel, valamint talicskával közlekedő személyt. Ezen eszközök használóira tehát a gyalogosok számára előírt szabályok vonatkoznak.

Gyalogos a járdán, gyalogúton vagy gyalog-és kerékpárúton közlekedhet. Ahol ezek nincsenek, ott a kerékpárúton vagy az útpadkán, ezek hiányában pedig az úttest szélén – lakott területen kívül mindig, lakott területen lehetőleg a menetirány szerint a baloldalon-, a járműforgalommal szemben közlekedhet.

A Balaton megkerülését a https://www.balatontipp.hu/balatoni_bicikliut/_balatoni_bringkorut/ cikkben leírtak nagyban segítették (lementettem a telefonomra, és minden reggel felkészültem belőle), valamint előre meg is vásároltam az útvonalat jelző track-et. Nyilván a cikk a kerékpárosok igényeit vette figyelembe, de óriási segítség volt számomra is egy-egy alternatív útvonal ajánlat.

A túrám

1 db 30L-es hátizsákkal, rajta/benne sátorral, polifoam-al, hálózsákkal, háromnapi váltó ruhával, pipere kellékekkel, külső akku töltővel, és egyéb végszükség esetén használandó kiegészítővel (összesen 9 kg lett) vágtam neki az útnak.

 

Június 10-én indultam a balatonaligai vasútállomásról, kb fél órás várakozás után, ugyanis a vonatról történő leszálláskor záporeső fogadott. Azt nagyon fontos elmondani, hogy a vizes út, az eső a legveszélyesebb egy rolleres számára. A tömör, bordázat nélküli gumi esetén zéró a fékhatás, valamint egy hirtelen irányváltás esetén nagyon könnyen kicsúszik az ember lába alól, és a csapágyakat is tönkre teheti a víz.

A bicikli utat választottam a Club Aliga-i lemenetel helyett, és a fenti részen evickéltem át Akarattyára. Bízva abban, hogy az idő javulni fog, s a reggeli kávémat sem ittam még meg, ezért 20 percen belül már meg is „pihentem”a nemrégiben nyitott Nánásiék féle Nekemabalaton kávézóban.

 

Ezután az akarattyai magasparti részre mentem ki, és készítettem pár fényképet, de mivel murvás földút fogadott, ezért hamarosan visszamentem egy utcával beljebb, ami már aszfaltos volt.

 

Szerencsére meleg volt, ezért az eső elálltával viszonylag hamar kezdett száradni az út. Az öröm egészen Kenese végéig tartott, ott sajnos újra rázendített. Mivel épp akkor értem be az erdős részre, ezért reménykedtem, hogy nem fogok nagyon megázni, vagy ha igen, a roller bírni fogja. Mondhatni csak fél sikert könyvelhettem el, az eső nem volt tartós, a rollerkerék nyikorgása másnap annál inkább. (varázsütésre harmadik napra helyre jött)

Balatonalmádiban picit letértem a kerékpárútról Vörösberény felé, rokon/barát látogatásra is felhasználva a túrát. Cserébe finom ebédet kaptam. 🙂

 

Káptalanfürednél viszont hosszabb időre távolodtam el, mert sokkal vonzóbbnak tartottam a római utat a Balaton partnál. Az út dimbes-dombos és roppant rossz minőségű (sokszor csak tolni tudtam a rollert), de a látvány százszorosan kárpótolt. Így folytatódott az utam Alsóörs, Lovas, Paloznak, Csopak, Balatonfüred útvonalon. Szigorúan a KRESZ szabályait betartva a főúton.

 

 

 

 

Az első esti szállásom az Aszófőnél levő Kerékpáros majdnem Kemping-ben volt. Különleges élmény volt, ugyanis egyedül voltam, az amúgy nagyon hangulatos helyen. A szerdai időjárás újra megmutatta a szeszélyességét, a sátrat épphogy csak fel tudtam állítani, már le is csapott a vihar. Így búcsút mondhattam a tihanyi vacsorának, maradt Aszófő vagy Sajkod.

Vacsora után még belefért egy séta Sajkodon a nemzeti park területén, amihez szivárvány és gyönyörű naplemente társult.

 

 

A szállásra visszamenet, ha már ott voltam, még tettem egy pár száz méteres kitérőt, és megnéztem a Kövesdi templomromot is. (szintén földút!)

 

A nap zárásaként a Camping tulaja, András, a saját friss 2020-as Cabernet Sauvignon roséjával fogadott. Tisztességgel teszteltük 🙂   (Itt kell megjegyezni, hogy András elmondta, tervei szerint ez lesz az utolsó év, hogy vendégeket fogad, mert át akarja alakítani a területet)

Másnap reggel csak azért is felmentem Tihanyba, jó korán, kiélvezve, hogy még alig vannak turisták. A reggelit is fent fogyasztottam el, egy tündéri kis helyen (Tündérsziget), melynek udvarából a belső tóra látni! Azután vissza a szállásra, sátorbontás, és indulás.

 

 

 

 

 

Balatonakaliig követtem a kijelölt útvonalat, ott azonban Dörgicse felé, északra tettem kitérőt. Tavaly már jártam ott, és nem bírtam megállni, hogy most is visszatérjek erre az elragadó kis településre. Két látványosság is található ott, egyfelől a varázslatos Dörgicsei Levendula Major, valamint a bejáratánál belebotlunk a Felsődörgicsei-templomromba.

 

 

Ha már ott jártam, akkor a Granarius nevű étteremben meg is ebédeltem. Ezután visszacsorogtam a hivatalos kerékpáros körútra, és Révfülöpig meg sem álltam.

 

Ott pici pihenés a mólónál, majd újra útnak indultam, és célba vettem a következő szállásom helyszínét, Badacsonytomajon a Tomaj Camping-et.

 

 

A Camping tökéletesen felszerelt, és minden igényt kielégítő, azonban utólag azt gondolom, jobb lett volna Badacsonyban megszállnom, mert az éttermek, és különböző kiszolgáló egységek ott találhatók nagyobb arányban. Így sajnos oda át kellett sétálnom, ami cca másfél kilométer volt. Az mondjuk kárpótolt, hogy sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm a badacsonyi kutatóintézet 5 különböző borával is. 🙂

 

A harmadik napon a Badacsony hegy oldalában futó Római úton haladtam tovább. Jobbról a hegy látványa, balról a Balaton. Kötelező ezt választani!

 

 

Szigligetnél szintén megfogadtam a cikk ajánlását, és a hosszabb utat választottam, ami körbe megy. Erre a napra nagyobb távot terveztem, mert Fonyódig akartam eljutni, így kicsit kérdéses volt a beiktatott extra útvonal, de megérte! (Aztán, hogy végül nem Fonyódon szálltam meg, nem emiatt volt)

 

 

 

 

 

A következő nagy megállóm, és az ebédszünet Keszthelyen volt. Megcsapott a halászlé illat, így muszáj volt megállnom 🙂 (Parti Csárda)

 

 

Keszthely után, Fenékpusztánál jelezte a tábla, hogy jobbra római romok találhatók. Mit veszthetek, tettem egy kitérőt. Rom szerű kőhalmokat végül csak távolról láttam, ellenben belebotlottam a fenékpusztai Festetics Kastély romos épületébe. A kiírás szerint sok-sok pályázati pénzt kapnak/kaptak, mindenesetre ebből eleddig semmi nem látszódott. (A bekötő út rozoga földút!)

 

Ahogy haladtam a déli part irányába, sajnos a táj úgy lett egyre kevésbé szép. Útépítés, terelés a Zala híd környékén, stb.

 

Balatonmáriafürdő, Balatonfenyves végeláthatatlan egyenes szakasza, ahol még a Balatont is csak elvétve lehetett látni, eléggé lelombozóan hatott, ráadásul itt már legalább 50 km volt a lábaimban.

 

Fonyódnál a Napsugár Camping volt a cél, azonban odaérve nagyon nem volt szimpatikus, ezért gyors keresés után találtam meg a Balatonboglári Sellő Campinget, ami azonban további 10 km-re volt. Nem sok lelkesedéssel, de nekivágtam. Szerencsémre egy Debreceni/Miskolci biciklis társaságnak felkeltettem az érdeklődését (kb mindenkinek, aki csak elhaladt mellettem 🙂 ), és velük haladtam egy darabon. A kedvességük, bátorításuk sokat segített. Ezúton is köszönöm a közös sörözést. 🙂 A boglári camping már tökéletes volt, mondjuk jártányi erőm sem lett volna tovább menni (kb. 75 km lett a vége aznapra).

 

Az utolsó napra 55 km jutott. Először Balatonszárszón időztem egy kicsit, felkerestem a József Attila emlékmúzeumot (zárva volt), valamint a költő teljes alakos szobrát.

 

 

A négy nap egyetlen „balesete” Szántód és Zamárdi közötti szakaszon ért. Történt ugyanis, hogy a járdára kényszerültem, mert a bicikliút a főúton halad ezen a részen, és mivel volt gyalogosok számára kialakított rész (nem akarom járdának nevezni, mert kritikán aluli volt a minősége), ott épp egy futót kikerülve sikerült egy akkora gödörbe mennem, hogy a roller azonnal megállt alattam, én meg a kormányra tekeredtem. Szerencsére kisebb karcolással megúsztam.

A hátralévő kilométerek már eseménytelenül teltek. A végén a Club aligai alsó utat választottam, szerencsére már nem tiltják az áthaladást.

Talán érzékelhető, hogy végül nem a klasszikus Balaton-kör lett a túrám eredménye. A pontos össz megtett kilométert sajnos csak saccolni tudom, mert két applikációt is futtattam ugyan, de az egyik szerint 220km, a másik szerint 246 lett a vége. 🙂

 

Összességében nem bántam meg, hogy ezt a kissé különc járművet választottam, nagyon nagy élmény volt egy kicsit a kerékpáros társadalom részévé válni. Nagyon sok biztatást, elismerő szavakat kaptam a négy nap során. Mindenki nagyon kedves és bátorító volt.

S ha megkérdezik, azt válaszolom, igen, újra megcsinálnám 🙂

Gajárszki Henrik

•

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Balatontipp.hu heti hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)