Teljesen átalakult a Szent György-hegy hagyományos “dísztere”. A Lengyel-kápolna és a Tarányi-présház közötti füves területet elzárták a nagyközönség elől, kivágtak több fát, bokrot, csak az új nyomvonalra helyezett hegyi úton lehet áthaladni.
Több olvasónk jelezte április elején, hogy a kirándulóknak, túrázóknak megnehezült a parkolás a Lengyel-kápolna környékén, mert a korábban parkolónak használt területet lezárták. A területileg illetékes Hegymagas korábbi polgármesterét, Tóth János Zoltán kérdeztük az ügyről, akinek az időszakában a változások kezdődtek.
Mint elmondta, az érintett terület korábban is a Tarányi-présházhoz tartozott, azt csak ketté vágta egy önkormányzati út. Az új tulajdonos használni akarja a területet, az önkormányzattól ehhez annyit kért, hogy az addig közvetlenül a présház bejárata előtt elhaladó utat helyezzék át a tér alsó felére. Erről meg is állapodtak. A volt polgármester szerint a tulajdonos akkor azt ígérte, hogy továbbra is lehetőséget biztosít majd a falu, illetve a hegyközség rendezvényeihez. Mivel az idén a járvány miatt elmaradt a hagyományos Szent György-hegyi Napok programja, nem derült ki, hogy ez hogyan történt volna.
Április végi ottjártunkkor a tér közepén egy bazalttal lekerített hatalmas virágoskert volt kialakulóban. A hegyi út ezt délről kerülte meg, a ház előtti régi nyomvonalát pedig kapu zárja el. Az új közút alatti teraszon létrehoztak egy parkolót, de ennek lezárt bejáratánál tábla hirdette, hogy csak a Tarányi-présház vendégei használhatják.
A Tarányi-présház és a Lengyel-kápolna sok zölddel hét évvel ezelőtt – Fotó: Győrffy Árpád
Ugyanez napjainkban. A tér alsó részén egykor álló fákat, bokrokat kivágták, a korábbi út nyomvonalát most kapu zárja le, az új út az épülettől távolabbra került (Az útnak az alsó része “körforgalomként” korábban is létezett, ezt használták parkolóként). Az alsó teraszon kialakított parkolót csak a présház vendégei használhatják – Fotó: Győrffy Árpád
A tulajdonos eredetileg tavaly akarta megnyitni a présházban illetve az attól jobbra lévő teraszon működőt az éttermét. A munkák állása szerint erre várhatóan az idén kerül sor.
Az 1780-ban épített, az utóbbi években teljesen lepusztult, összedőlőfélben lévő présház homlokzatát gyönyörűen helyreállították, de az eredeti látványba belerondítottak a tetőből mindkét oldalon kiálló ablaksorral.
A Tarányi-présház 2010-ben még tetőtéri ablakok nélkül, előtérben a Salföldi Kopjásokkal. A korábban fazsindelyes, majd nádfedésű épület a tető 1999. áprilisi leégése után kapott cserépfedést – Fotó: Győrffy Árpád
A Tarányi-présház 2020-ban manzárdablakokkal – Fotó: Győrffy Árpád
A homlokzat 2020 áprilisában a felújításon dolgozókkal – Fotó: Győrffy Árpád
A présház felújított oromzata a címerrel és a szőlőhöz kapcsolódó örömöket jelképező szobrocskákkal – Fotó: Győrffy Árpád
(Az épület és a terület átalakításának ügyét tovább árnyalja Korompay Judit cikk után olvasható hozzászólása.)
•
Ha már arra jártunk, benéztünk a szomszédos Lengyel-kápolnába is, ahol Pák András badacsonytördemici restaurátor és csapata az utolsó simításokat végezte a szószék helyreállításán. A munkával a nemesgulácsi plébánia, illetve Cséry Gergő plébános bízta meg őket pályázati forrásból.
– Először leszereltük a szobrokat, fel kellett tárnunk, meg kellett tisztítanunk, a szószák anyagát. A korábbi átfestést leszedtük róla, majd fertőtlenítettük és konzerváltuk. Az eredeti alapozás és festés töredékesen megmaradt, az oltáron ma is láthatók belőle részletek. Világos ultramarinkék színe volt eredetileg, ami persze az idő múlásával változott. Egy az eredetinek megfelelő színt próbáltunk adni neki. A festék anyaga tojástempera lehetett, de a restauráláshoz ma már akril- és olajfestéket is használunk. A szószék szobrait már korábban újraaranyoztuk, most visszahelyezésre várnak. Ezt a munkát adományokból finanszírozták.
A Lengyel-kápolna szószéke és oltára 10 évvel ezelőtt – Fotó: Győrffy Árpád
A már teljesen restaurált szószék még a szobrok felszerelése előtt, és a részben restaurált oltár április végén – Fotó: Győrffy Árpád
Pák András elmondta, hogy a szobroknál laparannyal dolgoztak, amit aranyfüstként is ismernek. Az esetleges “aranyásókat” inkább lebeszélné a dologról, mert mikrogrammokban lehet mérni a felhasznált arany mennyiségét.
A karzat restaurálás 2014-ben elkészült, néhány szobrot korábban már az oltáron is restauráltak, de azon a nagyobb munkához még forrásra lenne szükség.
A Cséry Gergő plébános a nyári hónapokban havonta egy alkalommal tart misét a kápolnában. Az érsekségi honlap szerint minden hónap első szombatján 10 órakor. Ekkor a kápolnát is megnézhetik az érdeklődők.
Győrffy Árpád
•
Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!
Iratkozzon fel a Balatontipp.hu heti hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat és tájékoztatónkat itt olvashatja)
Reméljük, a következő időszak a köz javát fogja szolgálni és a tulajdonos maga kezdeményezi a fák visszatelepítését, valamint a hely szellemének mielőbbi visszaállítását! Ez az önkormányzat és a tulajdonos közös felelőssége!
Nagyon köszönöm a cikket és az értő-érző hozzászólásokat is. Nem rég jártam ott. Szívfájdító látvány. Sokk!!! Babits “Fekete ország”-a jutott eszembe.
“Fekete országot álmodtam én,
ahol minden fekete volt,
minden fekete, de nem csak kívül:
csontig, velőig fekete,
fekete,
fekete, fekete, fekete.”
Egyetértek Korompay Judittal. Kiegészítés – már 15 éve kedvenc elvonulós helyünk volt a Szent-György hegyen a Lengyel kápolna környéke, ahol nyugalom volt, ahonnan nagyon jó volt gyönyörködni a Balatonban és a panorámában. Most ez lehetetlenné vált – átlag turista nem tud leparkolni, csak a Tarányi présház vendégei, óriási az autó forgalom, szól a zene a Tarányi présházban – elveszett a Szent György-hegy varázsa. Nagyon sajnálom!
Nagyon köszönöm a szakértő hozzászólást! Azt hittem, csak az amatőr szememnek furcsa ez az egész! Rettenetes ahogy kinéz és oda a varázsa, és azóta is siratom a fákat. Akik arrafelé laknak és kell, hogy közlekedjenek, vajon hogy jutnak haza?! Ez az egész egy rémálom!
Teljesen egyetértek Korompay Judith-lal
Sajnos egyet kell értenem a cikkel.
Micsoda barbárság! Az ország egyik legszebb helye volt a két népi barokk műemlék építészeti együttese a kivételes, természetes táji környezetben!!! A tájba simuló, azzal együtt élő népi építészet csodálatos, ritka példája. Hol van ilyenkor a világörökség-várományos terület értékeit féltő, annak védelmét, környezeti értékeinek megtartását minden elé helyező műemlékvédelem (szétverve), hol a főépítész, a településvezetés, a Hegymagas Községért Közalapítvány??? A befektető tulajdonosnak nem kell értenie ahhoz, hogy milyen finom eszközökkel kell egy ilyen értékhez nyúlni, hogy az az érték, amiért megvette a házat meg is maradjon, de kell egy jó műemlékes építész, aki biztosan nem tervez “kutyaól”-ablakokat a tetőre (a síkban fekvők egyébként több fényt engednek be), aki értő szemmel és hozzáállással rendezi a környezetet. Legfeljebb egy betonút képzelhető el itt a tájban a közforgalomnak, a többi szükséges – lehetőleg minél kevesebb – burkolt felület kőből kellene legyen sok fű, fa, bokor társaságában. Finom eszközökkel, érzékenyen kellett volna hozzányúlni a környezethez, az érzékeny tájhoz. Megtartani az utat a történeti helyén (legfeljebb egy kicsit elhúzni a háztól, rendkívül kicsi a forgalma), (bazalt)kőburkolattal ellátni, osztott, fás közterületi, mindenki által használható, kővel burkolt néhány parkolóegységet kialakítani a környezetében. Rendkívül bántó a természetes tájban a szabályos, a mérnöki, az iszonyú sok rideg beton! Egy kisváros főterén kevesebb burkolt felület van, mint itt a hegyoldal többszázéves természetes nyugalmában.
Eddig meg lehetett közelíteni mindenkinek a házat, lehetett gyönyörködni kivételes homlokzatdíszei részleteiben, ezt most elzárhatóvá teheti a tulajdonos? Az eddigi közterületet magánkézbe adta az önkormányzat? A hatályos szabályozási terv szerint (ami a település honlapján látható) a ház előtti terület közterületként van kiszabályozva!!!
Módosíttatta az építési szabályzatot és a szabályozási tervet az önkormányzat? Arra hivatkozva, hogy ez a terület régen is a házhoz tartozott? Nem tartozott! Az 1858-as kataszteri térkép szerint is út megy közvetlen előtte, tehát közterület volt akkor is, nem tartozott hozzá a déli terület, szőlő volt ott is, ami MOST betonút, kiemelt virágágyás(!), és saját beton-parkoló lesz!
Ráadásul kapuk, kerítések jelennek meg a látványban, a tájban, ezzel is gyengítve, szegényítve a templommal való építészeti együttes-értéket. Erre kellett a magánkézbe adott közterület!? Miért adta el az önkormányzat? Hol van itt a közérdek érvényesülése a magánérdekkel szemben? Kik a felelősök az országos jelentőségű kiemelkedő érték hiteles, történeti környezetének tönkretételéért? Miért kellett még a fákat is kivágni? Ki tehet róla, hogy megfosztották e kivételes épületegyüttest hiteles történeti környezetétől?
Nagyon fájó a sok pénzbe kerülő hozzá nem értés, a megfizethetetlen, és pótolhatatlan eszmei közvagyon pusztítása. Még az is lehet talán, hogy csak hozzá nem értésből. De erre vannak egyrészt a szakemberek (ki készítette a ház felújítási tervét, a környezet “rendezését”?), másrészt a változtatási szándékok kontrolljára, jóváhagyására a hatóságok. Hol voltak most???
Miért e pusztítás? Miért?