Lőporgyár – Az évszázados technológia önmagában nem lenne akadály

Az elmúlt héten tucatnyi cikk jelent meg a tervezett fűzfői hadiipari beruházásról, de igazán máig nem derült ki, hogy pontosan mire is készülnek az egykori Nitrokémia Ipartelepek területén.

 

A talányos, egymásnak ellentmondó, sőt valótlan állításokat is tartalmazó megnyilatkozások alapján nehéz megítélni, hogy mi is lesz az az “elérhető legmodernebb technológiával” működő hadiipari tevékenység, amit 952 millió forintos uniós támogatásból és 1427 millió forintos saját erőből megvalósítanak. Az érintettek nyilatkozataiból egyedül talán azt vehetjük biztosra, hogy tavasszal újra akarják indítani a 2011-ben leállított lőporgyárat, aminek teljesítményét évi 500 tonnára akarják felfuttatni.

Nem igazán lehet még tudni, hogy mi zajlik pontosan az egykori Nitrokémia Ipartelepek területén

 

A téma egyik helyi szakértője Szabóki Sándor. A nyugdíjas vegyészmérnökről szinte azt mondhatjuk, hogy családtagjaival együtt oda született a fűzfői lőporgyárba.

A ballisztikán dolgozó édesapja éppen 90 éve telepedett le Fűzfőn, ő pedig már itt született 70 évvel ezelőtt. Pályakezdőként fejlesztőmérnök volt a lőporüzemben. Abban az időben dolgozták ki a porózus Rex lőpor technológiáját a sportlőszerekhez és a magyar honvédség számára a Kalacsnyikov géppisztoly lőszeréhez szükséges lőpor technológiáját. Később a nitroglicerin üzemet vezette, majd a vezérigazgatói titkárságot, fejlesztési igazgató is volt, 1996-tól 2002-ig pedig a lőporgyár vezetőjeként dolgozott.

Azt mondja, egyszerre nézi műszaki szemmel az ügyet, ugyanakkor olyan fűzfői polgárként is, aki öt cikluson át önkormányzati képviselő, s ebből három ciklusban alpolgármester volt.

– Engem mindig az érdekelt, hogy Fűzfőn normálisan lehessen élni – szögezte le beszélgetésünk elején.

A lőporüzemről annyit kell tudni, hogy az 1920-as évek közepén épült, 1927-ben kezdte meg a termelést. A közel száz éves technológiában és eszközeiben gyakorlatilag azóta sem történt lényegi változás. A második világháború végén a németek és a szovjetek is elszállítottak egy-két berendezést, amiket később az eredeti dokumentációk alapján gyártottak újra, tehát akkor sem volt korszerűsítés. Szabóki Sándor szerint az üzem kora, technológiája, önmagában nem jelent problémát.

– A lőporgyárat ettől még el lehet indítani, ha ehhez megfelelő feltételeket teremtenek, és a feltételek folyamatos fenntartását garantálják.

Van ugyanakkor néhány kérdés, amit az indítás előtt rendezni kell. Az egyik ezek közül, az üzem környezetében lévő más területek megóvása egy esetleges robbanástól.

Régen a lőporüzem egy nagy gyár, a Nitrokémia belsejében működött, így az esetleges negatív hatások, hogy úgy mondjam, házon belül maradtak. Mostanra megváltozott a helyzet. A lőporgyárat több kisebb-nagyobb magánvállalkozás veszi körül. Mivel a technológia változatlan, veszélyhelyzetben ezek a magáncégek lehetnek az elszenvedői a kirepülő anyagok hatásának, mivel az üzem nincs minden oldalról bevédve. Ahhoz, hogy a lőporgyárat indítani lehessen, meg kell oldani ezt a problémát, meg kell építeni a szükséges betonfalakat, védő töltéseket.
Az esetleges veszélyek csökkentése érdekében szükség lenne arra is, hogy a maximális kapacitásnál csak kisebb mennyiséget dolgozzanak fel.

Tehát mind az alapanyagokból, mind az egyes fázisoknál megjelenő félkész termékekből és a kész lőporból egyaránt kevesebb kellene tartani az üzemben, hogy kisebb legyen a hatás egy esetleges baleset esetén.

Műszakilag ennek nem lenne akadálya, de nyilván negatívan befolyásolná az üzleti hatékonyságot.
Azt maga a technológia megszabja, hogy hány embert kell foglalkoztatni. A létszám azonban önmagában még kevés, a biztonságos működéshez megfelelően képzett, jó hozzáállású, nem agyonterhelt emberekre van szükség. Ami azt is jelenti, hogy anyagilag is kellően meg kell becsülni őket, hogy az elvárt teljesítményt produkálni tudják – figyelmeztet Szabóki Sándor.

– Szinte napra pontosan 16 évvel ezelőtt, 2000. január 15-én volt egy éjszakai robbanás az üzem szárítójában, ahol egy ember dolgozott akkor. Hogyan történt, milyen pusztítást okozott?

– Mintegy száz kilogramm anyag robbant fel. Összedőlt az épület, maga alá temette a dolgozót. Ablakok törtek be a környéken, de működött a védelmi rendszer, a megfelelő építészeti kialakítás, a betonfalak, a földsáncos bevédések sokat lefogtak a robbanás hatásából, az erejét felfelé irányította. Máig nem tudni mi történt, valószínűleg emberi hiba okozta a tragédiát. Ezek jellemzően manuális technológiák, így az emberi hiba lehetősége mindig ott van. Ha nincs megfelelően kiképzett társaság, ha fáradtak, ha nem figyelnek eléggé, akkor növekszik a veszély lehetősége.

– Mennyi lehet a legnagyobb tárolt mennyiség az üzem területén?

– A lőporraktár névleges befogadóképessége ötven tonna, de üzleti szempontból sem igazán jó, ha ilyen sok anyagot ott raktároznak. Ha jól vezetett az üzem, 5-10 tonnánál többet egyszerre nem illik a raktárban tartani.

– Ön vezette a Dózsa 1. üzemet is az 1977-es robbanás idején. Annak a kifelé is érzékelhető hatásáról sokaknak vannak emlékei. Ha az akkor felrobbant 3,5 tonna nitroglicerin erejét megpróbáljuk lőporra átváltani, mekkora mennyiségről lehet szó?

– Nagyon nehéz ilyent megmondani, mert nagyon sokféle hatásból adódik össze. A tárolóban egyébként is szinte kizárt egy robbanás, mert ott nem végeznek tevékenységet, csak berakják és elviszik az anyagot. Persze teljesen kizárni semmit sem lehet, hisz mindennek van valamennyi valószínűsége.

– Mit szól ahhoz, hogy három év alatt 500 tonnára akarják felfuttatni a gyár kapacitását?

– Korábban az üzem évente 2-300 tonna lőport gyártott. Emlékezetem szerint a legnagyobb mennyiség 350 tonna körül volt az 1990-es években. Az üzemben lévő gép kapacitás alapján legfeljebb évi 400 tonnás kapacitást tartok elképzelhetőnek három műszakos munkarendben. De mint mondtam, limitálni kellene az egyes műveletekben lévő anyagok mennyiségét, hogy a környezet veszélyeztetése elfogadható szinten maradjon. S ahogy már utaltam rá, ez nyilván rossz hatással lenne az üzleti hatékonyságra.


A tervezett fejlesztésekkel kapcsolatban egy héttel ezelőtt levélben megkerestük dr. Bóka Istvánt, a Balaton Fejlesztési Tanács elnökét. Arra voltunk kíváncsiak, hogy az akkor még minimum 50 ezer tonnás kapacitásúnak hirdetett fűzfői hadiipari projekt

mennyire illeszkedik a BFT fejlesztési elképzeléseihez.

Megkérdeztük azt is, hogy a jelenlegi, terrorveszélyesként kommunikált időszakban biztonsági oldalról vállalható-e szerintük a Balatontól 1-2 kilométerre egy ilyen üzem létesítése.

Kíváncsiak voltunk arra is, hogy megítélésük szerint turisztikai marketing szempontból elfogadható-e egy ilyen fejlesztés a kiemelt üdülőkörzetben,

és végül arra is, hogyan készülnek fel egy esetleges baleset vagy más havária helyzet, ne adj Isten, egy terrorcselekmény kommunikálására.

Hasonló kérdéseket küldtünk dr. Faragó Péternek, a Magyar Turizmus Zrt. vezérigazgatójának is.

Kérdéseinkre eddig egyikük sem válaszolt.


Időközben a fejlesztést bejelentő Mil-Exim Kft. vezetője egy újabb közleményt adott ki. Ebben azzal vádolta meg a “sajtót” – így portálunkat is-, hogy téves és szakmailag hiteltelen állításokkal a cég beruházása ellen hangolja a “nem hozzáértő közvéleményt”.

A sajtót rágalmazó kijelentéshez azzal teremtettek alapot, hogy minden külön jelzés nélkül, visszamenőleg átírták a korábbi, november 30-ára dátumozott közleményüket. Több más mellett kivették belőle azt a részt, ami alapján mi is gigantikus hadiipari beruházási tervekről adtunk hírt.
Amíg korábban még azt írták, hogy a “vállalkozás balatonfűzfői telephelyén egy hadiipari tevékenységre alkalmas intermodális logisztikai központ kiépítése valósul meg, ahol minimum évi 50000 tonna hadianyag hasznosítható és lőszer gyártható, az elérhető legmodernebb technológia alkalmazásával.”, addig ma már se az 50 ezer tonna, se a lehető legmodernebb technológia nem szerepel a honlapjukon olvasható szövegben.

Az eljáráshoz csak annyit tennénk hozzá, hogy egy, az emberek ezreinek biztonságát érintő tevékenységet végző cégnél minden másnál fontosabb a korrekt viselkedés.

Kép és szöveg Győrffy Árpád

Kapcsolódó írásaink

 

 

Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre

Hasznos lehet!

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

Cookie szabályzat Őszintén szólva én sem vagyok szerelmes a Cookie-ba, mert nem szeretem, ha olyan dolgokat alkalmaznak velünk kapcsolatban, amivel nem vagyunk teljesen tisztába. De egyszerűen nem tudunk mit tenni ellene, ha működtetni akarjuk az oldalunkat, mert az általunk használt szoftverek, segítő alkalmazások erre épülnek. Néhány Cookie az egyes szolgáltatások működéséhez nélkülözhetetlen, vannak, amelyek információt, statisztikát gyűjtenek a weboldal használatáról, adatokat elemeznek, hogy segítsenek számunkra, vagy az oldalunk működését segítő, biztosító partnereink számára megérteni, az emberek hogyan használják az online szolgáltatásokat, hogy fejleszthessük azokat. A Cookie-k közül egyesek átmenetileg működnek, és a böngésző bezárása után eltűnnek, de tartósak is megtalálhatók köztük, amelyek a számítógépeden tárolódnak. Ha látogatása során Ön mellőzi a Cookie-k használatát, tudnia kell, hogy a oldal nem fog az elvártaknak megfelelően működni. Ha a számítógépén már megtalálható Cookie-k közül szeretne törölni, kattintson a böngészőben található "Súgó" menüpontra és kövesse a böngésző szolgáltatójának utasításait! Még többet megtudhat a Cookie-król, azok törléséről és irányításáról a www.aboutcookies.org weboldalon!

Bezár