Az elmúlt évi munkájáról adott számot kedden dr. Nemcsók János balatoni kormánybiztos Budapesten a Naturexpo sajtótájékoztatóján. A Magyar Hírlap tudósítása szerint a “kedvező fejlemények közé sorolta… az egyéb rovarok tízezreit is elpusztító vegyszeres szúnyogirtás helyett a biológiai védekezés bevezetését”.
A valóság nem mindenben felel meg a kijelentésnek. Persze ennek oka lehetett újságírói félrehallás, vagy a kormánybiztos csak most is hangosan gondolkodott, ahogy nemrég minősítette a saját maga által is cáfolt korábbi állításait.
A Balatonnál a hetvenes évek elején vezették be a központilag szervezett szúnyogirtást, s az utóbbi tíz évben a vegyszeres permetezés mellett biológiai irtást is végeztek. Ugyanúgy és ugyanazzal a szerrel, mint az idén. Tehát eddig sem a felismerés hiányzott, inkább a pénzkeretek szűkössége, az illetékes kormányzati dolgozók lassúsága és néha tájékozatlansága okozott gondokat. Tavaly tavasszal például elmaradt az első biológiai akció, mivel másfél hónapot csúszott az Országos Idegenforgalmi Tanács által megítélt pénz felszabadítása.
A kormánybiztos kemény fellépésének és kitartó lobbizásának köszönhetően az idén az ipari tárca ismét teljesen magára vállalta a szúnyogirtás költségeit a főként vállalkozói befizetésekből származó idegenforgalmi célelőirányzatból. Ennek ellenére majdnem megismétlődött a tavalyi történet. Hiába volt a többszörösen megerősített ígéret, az apparátus nem teremtette meg időre a közbeszerzési törvényben előírt helyzetet a kivitelezői szerződés megkötéséhez, a munkák gyakorlati megkezdéséhez. Elég volt néhány nap csúszás a biológiai akcióval, s ahogy tavaly, most is megtöbbszöröződött a kifejlett szúnyogok száma az életben hagyott lárvák miatt.
Tíz évvel ezelőtt hatalmas előrelépést jelentett a rovarok széles körét válogatás nélkül pusztító kémiai anyagok mellett a csak a csípős szúnyogok lárvájára veszélyes thüringiai bacilus hadrendbe állítása. De bármennyire is “környezetbarát” a biológiai módszer, a szakemberek szerint önmagában ma még nem jelent megoldást a csípős szúnyogok ellen.
A kémiai és a biológiai szúnyogirtást egyaránt végző Corax Kft. ügyvezető igazgatója, Lőrincz Árpád három fontos okát látja az óhajtottnál gyengébb hatékonyságnak.
– A biológiai védekezés alapja az érintett területek pontos feltérképezése. A Felső-Rajna 300 kilométeres szakaszán egy-egy kilométeres szélességben tizenöt éve használják a biológiai a módszert. Mostanra a teljes területen külön térképet dolgoztak ki 1-10000 méretarányban a folyó minden tíz centiméteres vízállás változásáról, illetve a lárva tenyészőhelyek ettől függő méretéről, helyéről. Ilyen információ birtokában pontosan lehet tudni, hogy hol, mikor és milyen dózissal kell elvégezni a kezelést.
Nálunk egyetlen 40 ezres léptékű térkép van a fajok elhelyezkedéséről, amely egy állandó, pontosan igazán fel sem mért helyzetet tükröz. Itt sem a felismerés hiányzik, hisz dr. Kerényi László almádi polgármester már négy évvel ezelőtt kezdeményezte ifjúsági táborok szervezését a felderítő munka elvégzésére. A döntés azóta sem született meg, pedig minden évben 1 millió forint körüli összeget fizettek ki az irtás tudományos megalapozására, irányítására, sőt az idei kétmillió mellett még külön 11 millió ment el valahova ugyanilyen céllal. A munkának, a pénz felhasználásának eddig nem sok kézzelfogható jele van. Ha csak az nem, hogy a közeljövőben nagy létszámú delegáció utazik Izraelbe, a biológiai szúnyogirtás felfedezésének 20. évfordulója alkalmából rendezendő tanácskozásra.
Persze ettől még a konkrét felderítő munkát el kell végezni. Ha a térkép készítését nem kezdik meg legkésőbb a nyár végén, akkor az igazgató szerint a jövő szezonban is gyakorlatilag vakon kell végezni az irtást.
Lőrincz Árpád a biológiai védekezés hatékonyságának másik korlátját abban látja, hogy a bacilus thüringienzis az általánosan használt dózisban gyakorlatilag hatástalan a Balatonnál legtöbb csípést produkáló mocsári szúnyogok, illetve lárváikkal szemben. Ezek a szúnyogok főként az északi parton fordulnak elő, egyes időszakokban a csípések 40-60 százalékát nekik tulajdonítják.
– Azt hiszem természetes elvárás, hogy a kutatásra fordított 11 milliós keret segítségével megoldást találjanak erre a problémára. Információim szerint több szakértő már kísérletezik a bacilus sferikus nevű szerrel, ami talán egyszer megoldást jelenthet. De amíg az eredmény késik, marad a vegyszer.
A biológiai irtás gyengeségének harmadik fontos oka az igazgató szerint, hogy a természetvédelmi igazgatóság a fokozottan védett területeken nem engedélyezi ezt a módszert sem.
– Állandóan azzal zárkóznak el, hogy a fokozottan védett területeken mindenféle külső beavatkozás tilos. Ennek köszönhető aztán, hogy egyes polgármesterek már a miniszterelnöknek írogatnak a szúnyogok elszaporodása miatt. Pedig ezek a szerek már nem okoznak olyan gondokat, ami a teljes elzárkózást indokolná – véli az igazgató.
No és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a természetvédelmi területek “lárva keltetői” miatt esetleg több vegyszert kell szórni a nem védett területekre. Az emiatt gyakorlatilag ok nélkül megmérgezett más rovarok tömege a jelek szerint nem sokat nyom a mérlegen.
A szúnyog helyzet az elmúlt évek alatt nem sokat változott. Az ember néha már hajlamos azt hinni, hogy az illetékesek a döntések és a munka halogatásával az újságíróknak akarnak kedvezni. Hisz miről írnánk az uborkaszezonban annyit, ha végre megoldódna a szúnyogkérdés. Pedig mi is jobban éreznénk magunkat csípések nélkül.
Győrffy Árpád
Ha érdekesnek találta, egy lájkkal, vagy megosztással ajánlja másnak is!
Iratkozzon fel a Balatontipp.hu heti hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! (Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)
