Turisztikai képzés Tihanyban – univerzális szállodai szakembereket szeretnének – 2015.02.24.
Nem csak a szállodai szakemberképzés, a teljes képzési rendszer átalakításához lökést adhat az a szálloda technikusi képzési program, aminek a Hotel Club Tihany volt a gyakorlati helye.
Az uniós támogatással, két évvel ezelőtt indított Second Chance in Hospitality című projekttel a német Hotelfachmann képzés adaptálására vállalkozott több együttműködő szervezet a KOTK Oktatási Központ Kft. vezetésével – derült ki a közelmúltban tartott projektzárón. A kísérleti képzés célját röviden talán úgy foglalhatnánk össze, hogy a jelenlegi, egy-egy területre specializálódó szállodai dolgozók helyett univerzális szakembereket, hivatalosan “szállodaipari technikusokat” szeretnének képezni, akiket egyszerre lehetne szállodai ügyintézőként, bartenderként (mixer), baristaként, reggeliztetőként, szállodai gondnokként – szobaasszonyként – alkalmazni. Na, jó, nem egyszerre, hanem egymás után, de akár egy munkanapon belül többféle funkcióban is.
Az ölet megvalósítását egyik oldalról a munkáltatók általános hatékonyság hajszolási mániája motiválja, amivel még a dolgozó utolsó szabad percét is szeretnék a cég számára hasznosan kitöltetni. Fontos ösztönző az is, hogy a turisztikai ágazatban, nálunk különösen a Balatonnál lassanként működésképtelenné válik a rendszer megfelelő munkaerő nélkül. Károly Tamás, a projektzárónak is otthont adó Club Tihany vezetője egyenesen úgy fogalmazott, hogy ma már könnyebb a Balatonhoz vendéget fogni, mint munkaerőt találni. Ha sikerül a kísérleti modellt a napi működésbe beépíteni, akkor azt a kevés dolgozót sokkal hatékonyabban tudják használni.
Balatonnál különösen nagy szükség lenne az ilyen képzéssel nyerhető, széles körben alkalmazható szakemberekre – állítja Károly Tamás
A projekt keretében lebonyolított tesztképzésre hatvankilencen jelentkeztek, közülük harmincat találtak alkalmasnak a felvételin és 23 kapott végül tanúsítványt az elvégzéséről.
A KOTK-nál tartott 280 óra elméleti oktatás keretében a front office munkáról, a bartender, barista, housekeeping és szállodai higiéniai ismeretekről tanultak. A 640 órás gyakorlati oktatás közös, “irányított” része a Club Tihanyban zajlott tavaly nyáron, majd egyénileg folytatták a munkát a tanulók itthon vagy külföldön.
Azonnal a főszezoni mélyvízbe dobták a gyakorlati képzésen résztvevőket a Club Tihanyban
Mint Károly Tamás elmondta, kicsit félve fogadták a főszezonban érkező tanulókat, de csak kisebb nehézségeket kellett megoldani. Így például a férfiak eleinte nagyon ódzkodtak a housekeeping – szobaasszonyi – munkától, de a végén megszerették. Éppen fordított volt a helyzet a front office munkánál, ahová mindenki szívesen készült, de hamar kiderült, hogy nagyon nehéz feladat, ha valaki nem rendelkezik a gyakorlatban is jól használható német nyelvtudással. Néhány fiatallal azt is tisztázni kellett, hogy a nyár és Balaton együtt nem csak bulit jelent, mert másnaposan, fáradtan nehéz lesz melózni.
Összességében mégis nagyon pozitívak a tapasztalataik. Azt látták, hogy a résztvevőknél bejött a változatos munkarend, jól alkalmazkodtak a főszezoni feladatokhoz. Voltak, akik külön munkát is kértek, vagy vállalták, ha ilyenre kérték őket – például terítési munkára. Nagyon jó volt az is, hogy több diák speciális területek iránt is érdeklődött. Néhányan különlegesen jó képességekkel rendelkeztek, következő szezonra többnek munkát is adnának.
Dr. Schablik Vilmos képzésfejlesztő szakember a Hotelfachmann képzés hazai adaptálásáról beszélt. A kamarai szakmai programkövetelmény-jegyzékbe való benyújtásnak formai akadálya van, de az Országos Képzési jegyzékbe (OKJ) fel lehet vetetni, ha a szakma támogatásával valamelyik elavult szakot törlik helyette. Szerinte a szállodaipari technikus minden szálloda típusban és méretben jól alkalmazható. Mivel a nagyobb szállodákban erősebb a specializáció, igazán a közepes és kis szállodákban lehetnek hasznosak az ilyen fregoli szakemberek.
Klaus Michel, a Hotelfachmann képzés németországi szakértője, az AVESTO képzési szövetség képviselője úgy vélte, hogy mindkét országban hasonló problémákkal kell szembe nézni a szállodaipari képzéssel kapcsolatban. Mindkét helyen gond, hogy elavult a hagyományos tanagyag, amire a hivatalok pecsétet adtak, és ebből az elavult tananyagból jól felkészült oktatók képezik a szakembereket.
Náluk maguk a felhasználók, a kitanult szakemberek későbbi alkalmazói határozzák meg a képzés tartalmát, módját, adják ki a tanúsítványt, mert ez garantálja a munkaerő utánpótlás megfelelő biztonságát. Ehhez a szállodaipari vállalkozások képzési szövetséget hoztak létre.
Az igazi persze az lenne, ha a hagyományos rendszerben működne hatékonyan a képzés, de az állami pecsétet kiadókat és a hagyományos rendszerben dolgozó oktatókat nehéz jobb belátásra késztetni. Próbálják rávenni az oktatókat, hogy a gyakorlatban is végezzék azt a munkát, amit tanítanak, hisz akkor értenék meg igazán a feladatukat, de nem nagyon hajlandók erre.
Klaus Michel szerint az teremti meg a munkaerő utánpótlás megfelelő biztonságát, ha a későbbi alkalmazók határozzák meg a képzés tartalmát, módját
Ha valódi eredményt, ha megfelelő szakembereket akarnak, pillanatnyilag nem sok más lehetőség kínálkozik, mint az ilyen alternatív megoldások, mint amit Tihanyban is bemutattak. A gond csak az, hogy ennek jelenleg megoldatlan a hosszú távú finanszírozása. Pedig pont fordítva kellene lenni, a stemplit nyomó hivatalnokoknak és a hagyományos rendszerben dolgozó oktatóknak kellene alkalmazkodni a gazdasági szereplők igényeihez, elvárásaihoz, hisz ők adnak nekik munkát, ők tartják el őket – hangsúlyozta Klaus Michel, aki úgy vélte, hogy a szállodaipari technikus képzés magyar modellje jó kiinduló alap lehet a szakmai képzés megújításához.
Kép és szöveg: Győrffy Árpád