Az idén ismét két részletben tekertük körbe a Balatont, mert a teljes körre nem lett volna elég időnk egyszerre. Így is nagyon szép élmény volt a kirándulás, másnak is ajánlom ezt a megoldást, ha alkalmanként csak két-három napra tudja szabaddá tenni magát.
A túrát nyugati-medence körül kezdtük augusztus 23-án. Mivel megfeledkeztem róla, hogy tavaly már három napot szántunk erre, a mintegy 150 kilométeres szakaszra, kétnaposra terveztük a biciklizést. Már az első este rájöttünk, hogy kicsit túl bátrak voltunk, de akkor már nem volt mit tenni, folytattuk a megkezdett tempóban.
Éjszakai megállóként a Balatontourist Fonyód-alsóbélatelepi üdülőfaluját céloztuk meg, amihez Révfülöp kínálkozott jó indulási pontnak, hogy az első napon a felénél kicsit többet letekerjünk. A bicikliket autóval vittük, a Napfény kempingig, ahol az első pecsét begyűjtése után Gandalfhoz hasonlóan annyit mondtunk, hogy jöttünkre egy nap múlva számítsatok alkonyatkor, kelet felől. Aztán elindultunk Keszthely irányába, mert a szélviszonyok éppen ezt tették kellemesebbé.
Az út első szakaszán a megszokottnál kicsit jobban tempóztunk, hogy Szigligetnél találkozhassunk a csökkentlátók negyedik alkalommal megrendezett biciklitúrájának résztvevőivel. Útközben nem láttunk jelentősebb változást az egy évvel korábbi helyzethez képest. Talán csak azt, hogy Ábrahámhegy után egy szakaszon megpróbálták letisztítani a bicikliútról a gyepet. A fotón is látható, hogy elkéstek a munkával, a gyökerek mostanra teljesen szétszedték az aszfaltot. A badacsonytomaji részen még ennyit sem tettek, így az utat felzabáló fű néhol már majdnem a felezővonalig jutott.
A későn megtisztított szakasz Ábrahámhegy után
A badacsonytomaji vasútállomástól a szigligeti elágazóig megint az alternatív útvonalat, a 71-es főutat választottuk, így Lábdiban az Eldorádó kempingben pecsételtettünk.
Szigligethez éppen akkor értünk, amikor a Keszthely felől jövő tandemes látássérültek is megérkeztek. Összesen mintegy hatvanan voltak. A gépek első ülésén, az aktív kormánynál látók ültek, a hátsó nyergekben pedig csökkentlátók vagy teljesen vakok. Azt mondták, még így, látás nélkül is kapnak valamit a biciklizés szépségeiből az erőkifejtésnek, az egyensúlyozásnak, a folyton változó illatoknak, a levegő változó hőmérsékletének és a menetszélnek köszönhetően. Ehhez persze a látó társaiknak rendkívüli munkát kellett végezni.
A csökentlátó és teljesen világtalan biciklisek és segítőik Szigligetnél
Viszonylag gyér volt a forgalom, de több nagy csapattal is találkoztunk
Kis pihenő után mindenki ment a maga programja szerint. Dél körül érkeztünk Balatongyörökre, ahol a strand egyik büféjében lángosoztunk, söröztünk. Éppen jókor tettük, mert egyik pillanatról a másikra leszakadt az ég. Szerencsére az asztalok fölött kialakított nádtetők jól bírták a vizet.
A szakadó eső a büféből
Amint elállt az eső, indultunk is tovább. Az út további részében többször is elkapott bennünket egy-egy kisebb zápor, de csak a gyenesdiási vasútállomásnál lévő új esőháznál álltunk megy egy kis időre, amikor a biciklin elviselhetőnél jobban esett, és a pecséteket gyűjtöttük be Vonyarcon, a Szent Mihály domb aljában lévő Park kempingben és Balatonberényben, a strand bejáratánál lévő Beach Cafeban.
Ezt a záport nem úsztuk meg teljesen
A Balatonberény előtti szakasz most is a legszebbek közé tartozott
A 78 kilométeres út letekerése után, rendesen elfáradva érkeztünk az alsóbélatelepi Napsugár üdülőfaluba, ahol egy régi, de kényelmes faházban próbáltuk kipihenni magunkat.
Reggeli fotó az üdülőfalu strandjáról a túlsó oldalról
Zöld pempő fedte a Balatonba vezető csatorna vízét, csak egy sörösüveg alíg kilátszó alja jelezte az emberi jelenlétet
Reggel kiderült, hogy a szél sajnos sokkal erősebb annál, mint amit eredetileg jósoltak, ráadásul majdnem szemből fújt. Igaz, cserébe az eső elvonult, és nagyrészt napos időben tekerhettünk végig.
A badacsonyi Kisfaludy és a Szegedy Róza-ház a fonyódi “Sándortelepi” strandról
Az Örsi-hegy és egy fonyódligeti csatorna torkolata
Általában nagyon szeretjük a bicikliút parton futó szakaszait, de a most kellemesebbnek tűntek a szelet árnyékoló belső utcák. Balatonszemesen is a legkönnyebb megoldást, a vasutat délről határoló parkon át mentünk. Az eredeti útvonalból itt csak az őszödi utolsó szakasz maradt. Szerencsére a legutóbbi túránk óta itt is kijavították a felpúposodott, töredezett részeket.
A Csobánc Balatonboglárról
A Gulács Balatonboglárról
Egy szörfös talán révfülöpi háttérrel
Balatolelle határában mintha tovább bővült volna a leghosszabb szó
Útközben továbbra is gyűjtöttük a pecséteket, de hosszabb időre csak a földvári Csigaházban álltunk meg a kedvenc tárkonyos ragulevesre.
Miközben átkompoztunk Tihanyba, és a keleti oldalon futó úton átkeltünk a félszigeten, történt egy számunkra rendkívül szomorú dolog: megfordult a szél. Aszófő felé járva azt vettük észre, hogy már megint szemből fúj, pedig mi gyakorlatilag visszafordultunk. Szerencsére végül nem sokáig akadályozott bennünket, mert teljesen elállt. Jó, hogy így történt, mert már kezdtünk azon gondolkodni, hogy Balatonudvarinál a 71-esen levágjuk a szép parti sétányt Fövenyes fel, hogy a kerülő mellett ezzel egy nagy emelkedőt is kihagyjunk. Végül elvetettük az ötletet. Ezen a szakaszon többször is elkerültük egymást két fiatal sráccal, akik Füredről mentek Badacsonyig. Úgy tűnt, ők is szívesebben pihentek volna már inkább valahol. Valószínűleg végül ezt is tették, mert utoljára a zánkai állomás menetrendjét böngészve láttuk őket. Mi nem adtuk fel, mielőtt teljesen besötétedett volna, betekertünk a Napfény kempingbe.
A keleti félkör
A keleti félkört egy hónappal később, szeptember 20-án, 21-én tettük meg. Egy itthoni program miatt csak ebéd után tudtunk indulni, de ez nem okozott gondot az alig 40 kilométeres első napi táv megtételében.
Szállást a Siófokon az aranyparti szállodasoron, a bulinegyedben lévő Hotel Lídóban foglaltunk, ahol “fapados” árral 6900 forintért kaptunk egy kétágyas, fürdőszobás szobát. A fapadosság annyit jelentett, hogy nem adtak törülközőt, reggelit és ágyneműcsere, takarítás csak érkezésenként egyszer van. Törülközőt persze vittünk, a reggelit megoldottuk, a többi meg nem érintett bennünket az egy éjszaka miatt, így nagyon elégedettek voltunk a hellyel és az árral.
A siófoki éjszakázáshoz szabva Balatonalmádiból indultunk. Az autót most is a Yacht kemping előtt hagytuk, ami akkor még nyitva volt, így nem kellett tartanunk az esetlegesen rossz szándékú emberektől. Az irányt Kenese felé vettük, mert másnapra északnyugati szelet ígértek, amit szerettünk volna hátulról kapni.
A biciklizésre hivatalosan kijelölt útvonal helyett igyekeztünk kellemesebb, élményekben gazdagabb utakat választani, így Almádiban is az Öreg-park strand előtti sétányán, majd a Sóhajok-hídja után a parton gurultunk végig a hajóállomásig.
A budatavai részen is új útvonallal próbálkoztunk a 71-es főút mellett kiépített bicikliút helyett, mert ott nem igazán tetszik a főúton haladó autók zaja és a sok elágazó. Az utóbbiak még úgy sem, hogy példaértékű módon itt a biciklis forgalomnak van elsőbbsége a hét vezérről elnevezett utcákat járó autókkal szemben. Így a vasúti átjáró után kezdődő bicikliút helyett mi jobbra fordultunk, és egy murvás parkolón át a csendes Rákóczi utca felé indultunk, ami egyenesen elvitt bennünket a Fórum üzletközpont mögött újrakezdődő bicikliútig.
Vitorlások a Fűzfői-öbölben – kilátás az Almádi és Fűzfő közötti szakaszról
Fűzfőn újabb pecsétek a Bear Bike kerékpárboltban és a Szirén büfében, majd mentünk is tovább.
Balatonkenesén a strand után megint új irányt próbáltunk, a 71-es mellett menő keskeny, zajos kerékpárút helyett a Parti sétány nevű utcán, majd a Tompa Mihály utcán bicikliztünk végig az akarattyai emelkedő aljáig. Igaz, a Parti sétánynak csak az első rövid szakasza vezetett valóban a parton, de így is sokkal kellemesebb volt a hivatalos útvonalnál.
A kenesei parti sétány első szakasza a Vak Bottsán strand után
Természetesen Akarattyán sem az Árpád utcai rossz minőségű, fölöslegesen emelkedő, ingerszegény kijelölt útvonalat követtük, hanem a 71-es főút és a Magas-parton futó Kisfaludy sétányt választottuk. Tapasztalataink szerint ez a legenergiatakarékosabb és egyben a legszebb változat. Ez utóbbit talán a képek is megfelelően bizonyítják.
A balatonakarattyai Kisfaludy sétány a 71-es főúttal párhuzamosan húzódó Magas-parton
Kilátás a Magas-partról
Kilátás 2.
Kilátás a Kisfaludy sétányról Balatonaliga és Világos felé
Megálltunk az akarattyai Magas-part Aliga felőli szélén lévő kilátónál is, ahol újra elkápráztattak bennünket a vízről visszaverődő fények.
És még mindig nem volt elég a gyönyörű látványból, mert csak ezután következett a világosi Magas-parton végigfutó sétány, ami több mint egy kilométeren át kínált csodálatos panorámát. Közben egy egyedi kút is van a bicikliseknek.
A biciklisek kútja
Egy szobor a világosi Magas-partról
Jobbról az akarattyai Magas-part a Kisfaludy sétánnyal
Innen már egy menetben gurultunk a szállodáig, közben megint olyan érzésem volt, hogy a Siófok keleti részén kijelölt bicikliút gyakorlatilag csak annyiban különbözik a balatonmáriafürdői 10 kilométeres unalomtól, hogy ott alacsonyabbak a házak. Csak már a szállodánál jutott eszembe, hogy ki kellett volna menni a parti sétányra, amit zsúfolt a főszezon kivételével akár biciklivel is használni lehet.
A szoba elfoglalása után terepszemlét tartottunk a Nagystrand előtt húzódó Party sétányon – a bulinegyed korzóján. Az üzletek 80-90 százaléka zárva volt. Lehetséges vendégként is csak eltévedt német nyugdíjasok és egykor szakszervezeti beutalóval itt ragadt magyarok jöttek néha szemben.
Az egyik nyitott vendéglőben megkérdeztük a pincért, hogy a korsóval 270(!) forintért kínált Ászok sör mellé van-e valamilyen kajájuk is. Sajnos már bezárt a konyha. Azt javasolta, ha jót akarunk, ne itt akarjunk vacsorázni, menjünk be inkább a városba, a buszpályaudvar után található Amazonasba. Így is tettünk, nem is bántuk meg.
Reggel ismét a sétányon, majd a főtéren kezdtük a programot egy kávéval és nézelődéssel. Nekem nagyon bejött a rengeteg virággal tagolt terület. A rossz irányból jövő reggeli mély árnyékok miatt nem tudtam igazán szép képet csinálni, ezért egy korábbi, délutáni napsütésben készült fotót teszek ide.
A bulinegyed korzója vasárnap reggel
Egy korábbi fotó a megújult főtérről
Mielőtt elindultunk volna a túra befejező részére, megnéztük a Sió-zsilipnél lévő elektronikus tájékoztató táblát. Amilyen szerencsém van a furcsa véletlenekkel, megint éppen belebotlottunk egybe: a tábla a Balaton átlag vízállásaként 135 centiméter helyett 125 centimétert mutatott. Az átlagmélység stimmelt.
Csináltam néhány fotót a víz mellett pihenő madarakról és a zsilipkapukon át ömlő vízről, aztán indultunk tovább.
A hibás vízállás
Sirályok és kócsag (?) a Sió-csatorna mellett
A tábla szerint másodpercenként 49,3 köbméteres sebességgel zubogott át a Balaton a Sióba
A kijelölt bicikliút helyett most is inkább az élménybiciklizést választottuk. Az Erkel, Bethlen, Szigliget, Kaáli utcán át lementük a parton futó Deák Ferenc sétányra, majd amikor az eltávolodott a víztől, akkor a List Ferenc sétányon át ismét megcéloztuk a vizet a Calypso kikötőnél, és a majdnem a város széléig a parton is maradtunk. Csak az utolsó egy kilométert tettük meg a vízhez legközelebb futó Bimbó utcában, mert itt a partot házak foglalták el.
Közben az éles délelőtti napsütésben többször megcsodáltuk a túlsó partra nyíló panorámát, sőt még nudistákkal is találkoztunk, akik élvezték a 19-20 Celsius fokos vizet – igaz, ehhez valami fagyálló folyadékot is töltögettek magukba.
Nudisták az ezüstparti Félsziget strandon
Optimist vitorlások versenye a csopaki partok előtt – a siófoki Ezüstpartról
Alsóörs – a siófoki Ezüstpartról
Balatonfüred az Annabella Hotellel – a siófoki Ezüstpartról
Zamárdiban megint hosszan el kellett távolodnunk a Balatontól, csak a Kiss Ernő utcai strand üzleteinél tudtunk ismét lemenni, de onnan már a parti Margó Ede sétányt követtük 2,5 kilométeren át a Keszeg utcáig. Persze újabb képek Tihanyról, az apátsági templomról és a túlsó partról.
Zamárdiból a füredi Fehér templom, a Marina és a Füred Hotel
A Margó Ede sétány biciklisekkel Zamárdiban
Szemben a tihanyi félsziget
Az állandó téma, a Tihanyi Bencés Apátság
Ugyanaz a Törött szíven át
A tihanyi Halásztelep Zamárdiból
Napozók a Kiss Ernő utcai strandon Zamárdiban
A Balaton Sound helyszíne szeptember közepén
Fémdetektoros kicskereső a Keszeg utcai strandon Zamárdiban
Szántódon éppen elértük az induló kompot, amin rajtunk kívül is sok biciklis utazott valamilyen Balaton-kerülő akció részeseként.
Horgászok a tihanyi csőben
A Csopak felé távolodó Jókai motoros a kompról
Tihanyban a félsziget keleti oldalát követő bicikliúton mentünk végig, amit Váralja utcán át kijelölt szakasz helyett a Limnológiai Intézettől a parkon át rövidítettünk a mólóhoz, hogy a büfénél pecsétet kérjünk.
A Gödrösi strand felé vezető szakaszon megint megtapasztaltuk a három éve megépített út borzalmas rázását a nagyobb fák gyökerei fölött.
Garda-szobor a tihanyi révnél
Esküvői fotózás a tihanyi Öreg-kikötő parkjában
Füredi látkép a tihanyi bicikliútról
A három éve épített bicikliút
A következő hosszabb megállónk Balatonfüreden volt a Galéria étteremben, ahol a pecsét mellé a napi menüből is kértünk. Előtte a város nyugati szélén megtöltöttük a kulacsainkat a Berzsenyi emlékforrás savanyúvízével.
A Berzsenyi emlékforrásnál sorba kellett állni a vízért
Füred keleti végén következett az utolsó komolyabb kaptató a Kisfaludy strand hátsó bejáratától a 71-es főútig menő Germering úton.
Egy görkorcsolyás pár a bicikliút csopak előtti szakaszán
Csopakon örömmel konstatáltam, hogy megjavították a Sport utcában tavalyelőtt kiépített bicikliút-járda zökkenős részeit a mellékutak csatlakozásánál. A város szélén egy biciklis lányt megkértünk, hogy csináljon rólunk egy fotót a fából készült diadalív alatt, ami valójában egy nemzetközi művészeti program keretébe létrehozott építészeti alkotás. A címe Hello Wood, Hello Root. Ja, és az is ki van írva egy táblára, hogy tilos felmászni rá.
A Hello Root Roottal
Az utolsó megállónk az alsóörsi mólón volt, ahol a magasan álló víz már éppen kezdte elönteni a kikötő egy részét. Szinte a kicsordulás határán volt a Balaton a strandon is, ahol sokan napoztak, sőt fürödtek is a kellemes napsütésben.
Nem sokkal délután négy előtt értünk vissza Almádiba a Yacht kemping elé, ahol még sikerült egy záró pecsétet kérni az őszi zárás előtt.
Utólag megállapítottuk, hogy a nem egészen kétnapos túrára jól terveztük a távot. Az első napi 38 kilométer és a záró 44 kilométeres tekerés éppen elég volt. Közben nézelődésre, pihenésre is jutott elég idő még a késői idulással, korai érkezéssel is. Így legközelebb, ha sikerül egyben megcsinálni a teljes balatoni kört, legalább öt napot, négy éjszakát tervezünk rá, mert augusztusban a napi hetven kilométeres tekerések nagyon kimerítőek voltak. Szerencsésebb lenne napi ötven kilométer alatt maradni.
Győrffy Árpád
Iratkozzon fel a heti hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről!
