Egy helyen, egy időben elképzelni is nehéz 73 szőlőfajta 205 féle borát, nemhogy végigkóstolni. Pedig az idén valóban erre tettünk kísérletet több mint százötvenen a keszthelyi Magyar borok mustráján. Volt aki a sor negyedéig, harmadáig, de akár feléig is eljutott.
Az első hat alkalommal még 100 Hungarikum bormustra címen zajló rendezvény címét kényszerűségből változtatták meg. A De a lényeg az új néven is maradt, a “legmagyarabb” szőlők boraiból a legnagyobb kóstolási lehetőséget biztosítanak a legolcsóbb áron. A Goldmark Károly Művelődési Központ hagyományos rendezvényének a kóstolási lehetőségbiztosítása mellett az idén is több kiemelt célja volt. Ahogy az indulása óta mindig, most is tisztelegni akartak a 2010-ben elhunyt Bakonyi Károly szőlőnemesítő és az ország más szőlőnemesítői előtt, be akarták mutatni az általuk létrehozott fajtákat és a Kárpát-medencei gyökerű, vagy mostanra “elmagyarosodott” szőlőfajtákat, és nem utolsósorban egy jó társasági programot akartak tartani, ahol finom borokat lehet kóstolni – magyarázta az intézmény vezetője, Csengei Ágota igazgató.
A szervezést, rendezést az idén is segítette a Da Bibere Zalai Borlovagrend és a Pannon Egyetem Georgikon Kar Kertészeti Tanszéke, a közvetlen lebonyolításban pedig most is Pampetrics Borkereskedés, a “Keszthelyi VSZK” diákjai és az egyetem hallgatói működtek közre.
A mustrát megnyitó dr. Kocsis László a szervező munkán túl is közvetlenül érintett volt az ügyben, mert több saját, illetve Bakonyi Károllyal együtt nemesített szőlőfajta bora is szerepelt a bemutatón. A Pannon Egyetem rektorhelyettese, a Georgikon Kar kertészeti tanszékének vezetője rendkívül nagy jelentőségűnek nevezte a rendezvényt, mert az itt bemutatott hazai nemesítésű szőlőfajták olyan gazdasági, társadalmi és kulturális értéket jelentenek, amik az országot is megmutatják. Nagyon fontos az is, hogy a rendezvény szervezői, résztvevői jelzik, mennyire fontosnak tartják a nemesítők munkáját, eredményeit.
A mustrára négy borászat “személyesen” hozta el a magyar, illetve elmagyarosodott szőlőfajtákból készített borait. Egerből a Nyolcas és Fia Borház, Mórról a Molnár Borház, Neszmélyből a Hilltop Pincészet, a Badacsonyból pedig a Borbély Családi Pincészet volt jelen. A borászok a kínálás mellett előadásokat is tartottak a borvidékükön honos magyar szőlőfajtákról.
A borok többségét az idén is a keszthelyi Pampetrics Borkereskedés válogatta össze a Kárpát-medence szinte minden olyan jelentős borvidékéről, amelyik az elmúlt századokban részese volt a magyar szőlészet, borászat sikereinek. Talán csak Érmellékről, Románia partiumi részéről nem volt bor az idén, de jövőre onnan is lesz, ígérte Pampetrics Milán, a borok összeválogatója. Már meg is egyeztek egy borászattal, hogy az oda gyökerező Bakatorból mindenképp adnak. Az idén a meglévő négy(!) palack mindegyikét otthoni kóstolásra szánják.
A néhány palackos mennyiség egyébként nem számít rendkívülinek. Több olyan ősi fajta, de akár új nemesítés is van, amiből csak néhány tőke terem összesen, így a borát sem hektóba, inkább literben mérik. Hála a termelőknek, többnyire ezekből is jut egy kevés a rendezvényre. A mustra ilyen visszatérő termelője például a györöki Áldos Pince, dr. Németh Ferenc gazdasága, ahonnan az idén is hat Bakonyi Károly féle bort kaptak.
Pampetrics Milán szerint rendkívül jó, hogy nincs megkötve a kezük és szabadon válogathatnak. Így kerülhettek be a Szerémségből Maurer Oszkár, Arad mellől Balla Géza, a Garam mentéről Bott Frigyes borai. A ritkaságok között sorolta több már mellett a fekete járdoványt, a csókaszőlőt. Ez utóbbit például összesen öten termelik, négynek volt itt a borából.
A kicsit rövidebb idő és a talán több beszélgetés miatt az idén én csak 20-25 bor megkóstolásáig jutottam el. Egy-kettő nem az én ízlésem szerinti volt, túl régies zamattal, vagy túl erős illattal, savval másnak biztosan ezek is bejöttek volna, nekem nem. Ugyanakkor több nagyon tetszett a bor különleges minősége, vagy a számomra eddig ismeretlen szőlőfajta egyedisége miatt. A már említett Balla Géza kadarkája, a Bezerics Borház pátriája, Nyolcas Tamás leánykája, a Molnár Pincészet ezerjó bora, a Borbély Pincészet rózsakője, vagy a Hilltop olaszrizlingje, az Áldos Pince messiás és Bendegúz bora is nagyon szép emlékeket hagyott bennem.
Most is nagyon kellemesnek találtam a jázmin szőlő borát, amit továbbra is kiválóan alkalmas lehetne a borokat még nem kedvelők “beetetésére”. Érdekes volt a számomra eddig nem igazán ismert kabar, az úrrét, a mézes, a mustos, a karát, a góhér, a fekete leányka és a csókaszőlő bora is.
Az idén is több mint százötvenen vettek részt a mustrán. Csengei Ágota szerint a jövő évi rendezvény előtt el kell dönteniük, hogy merre tovább. Az eddigi érdeklődés alapján mindenképpen folytatni szeretnék a programot, de még kérdés, maradnak-e a viszonylag szűk keretek között, vagy hírverésben és a megrendezés helyszínében is tágabbra nyissák a kereteket. Hely még bőven van az intézményben, a rendezvény szakmai súlya, színvonala is megfelelő hátteret adna a nyitáshoz.
A változáshoz persze az is kellene, hogy a szállodák felfedezzék a lehetőséget a rendezvényben. Hisz akár az ország túlsó végén élőknek is kiváló programként lehetne ajánlani az egyedülálló bormustrával megkoronázott balatoni őszi hétvégét – teszem hozzá én.
Kép és szöveg Győrffy Árpád
Itt is feliratkozhat a hírlevelünkre