12. Tihanyi Gardália – sok fotóval illusztrált beszámoló – 2013
A tihanyi halászbokrok az idén hiába is állították volna a hegyenjárókat a nyolc “haltekintő csúcsra”, ahogy az Hermann Ottó feljegyezte A látott hal című írásában, a hatalmas ködben még a másik csúcsot sem nagyon láthatták volna, nem hogy a Balatonban a gardák óriási seregének “viczkándozását”, amitől “burványt vet a tó színe”.
Ám köd ide, vagy oda, nem szegte kedvét sem a szervezőknek, sem a látogatóknak, november 16-án délelőtt négy hatalmas hajó, meg a Klára motoros sok száz emberrel a fedélzetén elindult a gardahalászatra a rév melletti kikötőből.
Az utasok között ott voltak az ország 46 borrendjéből harminckilencnek a delegációi is, akik később már díszbe öltözve maguk is szereplőkké váltak.
Hogy a hajók pontosan merre is jártak, legfeljebb a hajósok tudják, mert a parttól 20-30 méterre már senki más nem tudott tájékozódni. Lehet, hogy csak mentek körbe, legfeljebb néha egymással találkoztak.
Persze nem is az út a lényeg, hanem a zsákmány, ami valahonnan mégis csak összejött a sűrű ködből hirtelen előbukkanó halászhajóknak.
A náddal bélelt melencébe rakott halakat három öreg tihanyi halász, Pekár Miklós, Varró János és Végh László a part közelébe az idén felállított Garda-szoborhoz vitte.
Az ilyenkor elmaradhatatlan fényképezkedés és a szobor megkoszorúzása után elindultak a faluba a többször is forduló kisvonatokkal. Az élen haladó jármű erre a délelőttre igazi zenevonattá alakult, mert a vele utazó Balatonfüredi Városi Fúvószenekar zenészei minden lakottnak tűnő résznél rázendítettek egy-egy indulóra.
A főtéren tartott gyülekező után is ők vezették a borendek díszes menetét az apátsági templomba, hogy a halakra, halászokra, újborokra, borosgazdákra áldást kérjenek.
A Pro Tihany díjjal egy nappal korábban kitüntetett Czégai László arcát – és üres poharát – látva, csak egy baj lehetett a szertartással, hogy nem adtak senkinek misebort.
A ködös hajózást maga is megtapasztaló Korzenszky Richárd bencés perjel is az időjárás ama érdekes jelenségére építette prédikációját, hogy miközben a Balaton tükrét átláthatatlan köd borította még mindig, a templom keresztjei már napfénytől csillogtak.
– A természetnek ez a csodája arról beszél számunkra, hogy ha képesek vagyunk fölülemelkedni a hétköznapok ködén, akkor meg tudjuk látni egymást, észre tudjuk venni, hogy milyen színes ez a világ, milyen szép fölöttünk az ég, ami ugyanúgy borul mindannyiunkra, mondta többek között.
A méltóságteljes szertartáson közel ezer ember vett részt. Richárd atya szavai mellet Mali Katalin orgonaművész játéka és az apátsági kórus éneke tette még szebbé az eseményt.
A szertartás után több mint tíz percbe tellett, hogy mindenki kiérjen a templomból. A minden eddiginél nagyobb borrendi gyülekezet a közös csoportképek elkészítése után a fúvósokkal az élen a Visszhang-dombra vonult.
Ahogy a korábbi években, most is eldörögték a Szózat két kezdő sorát, hogy majd visszhangként újrahallják. Talán, ha nem soronként, hanem szavanként mondanák kellő szünettel, akkor még meg is hallanák magukat, amikor a templom 310 méterre lévő faláról a hangjuk alig két másodperc múlva visszaér. Nem baj, jövőre újra próbálkozhatunk.
Visszhang elmaradása persze nem vette el senkinek a kedvét. Már csak azért sem, mert közben begyújtották a venyigéket a paprikás lisztbe forgatott, nyársra húzott gardák alatt.
A venyigén sült gardákból persze nem sok embernek jutott, de közben már a halsütők is alágyújtottak az olajnak, így aki türelmesen kivárta a sorát, megkóstolhatta a sült halakat, és ihatott is hozzá a tihanyi gazdák boraiból.
Aki meg továbbra is valamilyen program vágyott, beülhetett a parkolóban felállított nagysátorba, ahol a Vinitores Tychonienses Borrend tartott nyilvános ünnepi ülés. Salánki Sándor nagymester és Punk Ferenc kancellár köszöntője után Bíró Mária, a Magyarországi Borrendek Országos Szövetségének főtitkára Pro Vino érdemérmet akasztott Tósoki Imre polgármester nyakába a borral kapcsolatos eddigi jó magaviselete miatt. Majd három új tag tett próbát és esküt, hogy a helyi borrend tagjává fogadják. Mint a hallgatóság is tapasztalhatta, nem is olyan egyszerű egy ilyen próba, ha valaki előtt már órákon át edzésben tartja magát, hogy aztán biztosan sikerüljön.
A nagy öröm annak is szól, hogy végül sikerült hibátlanul elmondani az esküt
Salánki Sándor nagymester borlovaggá üti az új tagokat
Az aláírásokat Punk Ferenc kancellár hitelesítette
A szombati program zárásaként a Csopak Táncegyüttes, a The Bits – Beatles emlékzenekar és Rakonczai Imre adott műsort, majd Dworák Tamás retro diszkójával búcsúztatták a napot.
(Kép és szöveg – ahogy a többi oldalon is: Győrffy Árpád)
|
Balaton balatoni szabadstrandok bicikliutak balatoni bringakör bringakörút bizonyítvány boros kulturális sport szabadidős programok koncertek látnivalók