Évek óta készültünk arra, hogy körbe biciklizzük a Balatont, aztán mindig meggyőztük egymást, hogy miért is nem kellene ezt megtennünk. Ám most úgy döntöttünk, hogy belevágunk. S jól döntöttünk, ráadásul sikerült kiválasztanunk a nyár eddigi legmelegebb hetét. Sorra dőltek meg a meleg rekordok, de mi rendületlenül tekertünk. Még Pilismaróton letöltöttük a Bringakör Bizonyítványt és a pecsét gyűjtés jó mókának bizonyult az utunk során.
Törekiben hagytuk a kocsit, onnét indultunk hétfőn reggel Siófok irányába. Az első elbizonytalanodásunk a Sió csatornán való átkelésnél volt, mert valahogy a jelzés nem arra ment, mint mi szerettük volna. Egy volt a lényeg, nem szabad átkeveredi a vasút másik oldalára. Végül is a bódé soron mentünk keresztül, ahol álmos emberek ébredeztek. Jól döntöttünk, mert hamarosan rátaláltunk a jelzésre is. Aligánál feltoltuk a biciklit a vasútig, mert nagyon meredeknek találtuk. A Telebendő Kisvendéglőben kértük az első pecsétet, még nem is voltak nyitva, de nagyon előzékenyen pecsételtek. A Club Aliga bejáratánál találtunk egy Turinformot és beszereztünk egy rendes térképet is, biztos, ami biztos! Lenyűgöző volt a magas part, így megálltunk nézelődni, fotózkodni. A nagy izgalomban nem vittünk magunkkal reggelit és már éppen kezdtünk volna éhen halni, amikor is feltűnt a Katica pékség kisboltja. Mindenkinek ajánljuk. Hideg innivaló, péksütemények, gyümölcs, mosoly és kedvesség. Innét gurulóban voltunk egy darabig és megállapítottuk, hogy innét menve sokkal jobb, mint fordítva. Aztán jött Balatonakarattya, a meredek oldal, majd begurultunk a balatonkenesei Alsóréti Szabad strandra. Nagyon szeretünk idejárni. Mindenkinek ajánljuk. Van biciklitároló, hideg vizes tusoló, WC, öltöző, evési lehetőség. (A kijelölt bicikliúttól néhány száz méteres kitérő, de nagyon jó alternatív útvonalnak – a szerk.) .Ismerősöknél aludtunk ezen az estén.
Reggel gyors sátorbontás. Szép, árnyas bicikliúton indultunk, ketten is mehettünk egymás mellett. Mielőtt beértünk Almádiba, érdekes vasúti átjárón mentünk keresztül. Béci átért s közben odaért ezerrel a vonat. Nagyon kell figyelni! Ezen a napon nem tekertünk sokat, mert a barátainknál szálltunk meg Balatonfüreden. Így a nap a kényeztetésről szólt: halászlé, túrós csusza, barackos pite…
Az éjszakába nyúló beszélgetés után reggel időben indultunk, mert nem kellett sátrat bontanunk. Füreden átsuhantunk. Sajnos a Fröccsterasz még zárva volt, így szomjasan kerekeztünk tovább. Nagyon vártuk az Örvényesi Vízimalmot, de valahogy elkerült bennünket, csak azt vettük észre, hogy áthaladtunk a falun (A Huszár vendéglő mögött van, a bicikliúttól 100 méterre – a szerk.).
Hiába volt július vége, utunk ringatózó búzamezők közt vitt, gyönyörű volt a vidék. Zánkánál megnyomtuk egy kicsit, mert nincs árnyék és nagyon sütött a nap, sütött az aszfalt. Alig vártuk, hogy beérjünk Révfülöpre és megigyunk egy jó fröccsöt. Balatonrendesen rendesen tanakodtunk, hogy merre is induljunk, mert egyszer csak elfogyott a jelzés. Kisebb csoport gyűlt össze és végül is a főutat választottuk és később rátaláltunk a helyes útra. Badacsonytomajig tekertünk. A Tomaj Campingben aludtunk. Nagyon kulturált, tiszta, csendes. És akkor leszakadt az ég és csak jött a víz a Badacsony felől. Elképedve néztük, hisz egész hétre esőmentes időt ígértek!
A Badacsonyt elhagyva jó kis szembe szélben tekertünk. Kisebb vita után úgy döntöttünk, hogy megmásszuk a Szigligeti várat is. Ha lúd, legyen kövér!
Szigligetnél lekerekeztünk a strand felé és úgy tekertünk fel a várig. A bicikliket az utolsó fordulónál az Eszterházy Pincénél hagytuk és úgy gyalogoltunk fel a maradék pár száz métert. Megéri felmenni és kifizetni a 600 ft-ot! Gyönyörű volt a kilátás és igényes a vár. Kacsazsíros kenyeret ettünk, nagy élmény volt.
A vár a fellgvárból
Mire leértünk, gyülekeztek a felhők és permetező esőben tekertünk Edericsig. Az út nagyon rossz volt, sok a gyökér! Gyenesdiásig tekertünk ezen a napon a Tulipán Campingben vertünk sátrat. Utunk legviccesebb pár óráját itt éltük meg. Ennyi napi távollét után már főzelékre vágytam, így bebicikliztünk Keszthelyre, és az út folyamán minden hol megkérdeztem, van-e főzelék? Néztek rám, mint Jenő a moziban. A Kastélyhoz közeledve bementem egy udvarba: Párizsi Udvar Panzió Étterembe. Előadtam kérésem, mondták, hogy nincs, de kérdezzük meg a Mamát. Megkérdeztük és fél óra múlva ettük a finom krumpli főzeléket sült husival. Hát, merjünk álmodni!
Következő nap már reggel iszonyú meleg volt. Ám a táj mindenért kárpótolt bennünket. Nagyon szép a Kis-Balaton környéke. Jó volt az út és szerencsénkre kevés volt a forgalom is a főúton. Nagyon megtekertük a biciklit így délután már jót fürödtünk a fonyódi strandon. Ismerősöknél aludtunk, de még volt annyi energiánk, hogy megmásszuk a kilátót is.
Mivel ismét nem kellett sátrat bontani, korán indultunk, mert aznapra mondták a rekord meleget. Nagyon vártuk a déli partot, de kicsit csalódás volt. Hosszú utak, egyik felén a vasút, másik felén házak, fa alig, iszonyú meleg. Ahol pedig lejjebb ment az út, ott nem tudtunk haladni, mert sok volt az ember. A déli pihenőnket Balatonföldváron töltöttük a Csigaház Kisvendéglő, pecsételőnél és tökfőzeléket kanalaztunk, itt 4 főzelékből lehetett választani. Hurrá! Így közel 220 km után (kitérőkkel, indulással) nagyon örültünk a Széplak alsói strandnak. Megcsináltuk!
Nagyon boldogok vagyunk, a lányaink büszkék ránk: “Jó fejek vagytok” felkiáltással.
Mit tanultunk az úton: mennyire fontos a jó fröccs, a csomagok pontos rögzítése, a fontossági sorrendek betartása, a jó pakolás, a humor, a nevetés és persze a másikra való odafigyelés!
Így közel az 50 felé nagyon büszkék vagyunk magunkra!!!
Markó Éva és Béla Pilismarót
Iratkozzon fel a heti hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről!
